Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-07-19 / 29. szám

felolvassák a rendeletet, mire Melczer átadja a kulcsokat a városi birónak és a kulcsokkal a templomot is. Túróczy M. helyettes plébános és superior óvást tesz, de Melczer nyomban kijelenti, hogy az óvás felesleges. Erre kéri a biztosokat, hagynák meg a protestánsoknak, hogy az oltárokat ne rombolják szét, mint azt Tökölyi idejében tették. Ezt a kérést Melczer alaposnak találván, elfogadta s felhozta, a késmárkiak válaszát, kik, midőn ugyanazon bizottság az oltárokat oltalmukba ajánlotta, azt felelték: hogy ők nem olyanok, mint az eperjesiek. A nagytemplomból a bizottság a magyar templomba ment. A superior helyettes óvását itt sem vették tekintetbe, csupán az egyházi szerek elhordását engedték meg neki. Innen még a régi, aztán az új iskola épületébe, a parochiára, hol eddig a jezsuiták laktak és a Nebest-féle házba mentek, mely épületeket mind a protestánsoknak adták át. A Nebest-féle házból a bizottság a kórházba és a vele szomszédos két pusztán álló épületbe ment, valamint azon házba is, mely a görög katholikusoké volt és ezen épületeket jelölte ki most a jezsuitáknak lakásul. Délutáni 1 órakor vége lett ezen gyökeres birtokcserének, mire a protestánsok e feletti örömükben valamennyi harangot meghúzatták s a soká tartó harangozás alatt mindkét templomban énekeltek és három prédikációt tartottak: a nagytemplomban németül és tótul, a jezsuiták volt templomában pedig magyarul. A r. katholikusok az 1705/6-iki évet már nem a régi iskolák épületében, hanem a minorita templom szomszédságában levő városi kórházban nyitották meg, miután a városi tanács intézkedése folytán a betegeket s szegényeket egy külvárosi házba helyezték át. A r. katholikusok nem voltak megelégedve és a már fentebb említett Medveczky Mátyást, a ki a szécsényi gyűlésen a város egyik képviselője volt, élesen megtámadták, hogy érdekeiket rosszul képviselte; majd titkon ülést tartván, egy folyamodványnyal járultak a fejedelem elé s annak befolyásos r. kath. tanácsosait is megnyerni igyekeztek. Emlékiratuk véletlen az evangélikusok kezébe került s azok ekképen értesültek polgártársaik azon kívánságáról, miszerint a parochiáiis templomot parochiástól kívánják megkapni, mert az régi r. kath. templom volt és mert a város lakóinak fele r. kath., és kérik a papjok fizetésének megemelését, mert káplánt is kell tartania s a 180 frtból meg nem élhet s végül kérik, hogy az ő egyházi hivatalnokaikat is, mint az evangélikusokét, a város fizesse. Emlékiratuk ugyan eredménytelen volt. azonban a városi evangelikus polgárok készséges hozzájárulásával egyházi tisztviselőik tisztességes fizetésüket a városi pénztárból kapták ezentúl, a miben megnyugodtak. Rezik János kollégiumi igazgató rögtön, a mint helyét elfoglalta, megindította az iskolai életet és már az 1705/6-iki iskolai évben sok tanulót vonzott Eperjesre az ő nagy híre. Ézen évben tanult itt többek között Bárány György is a későbbi neveléstani író.1 De a fényes kollégiumi iskolai élet voltaképen csak az 1706/7-iki iskolai évben fejlődött ki. 1707. febr. 15-én a szécsényi gyűlés határozatainak megfelelőleg a jezsuiták Eperjesről fegyveresen kikísértetvén, esküdt ellenségeik távozásával az eperjesi evangélikusok a régi fényes ev. egyházi és iskolai életet varázsolták vissza. Rezik János és társai Viczay Péter. Burius János és Motusz Mátyás nagy lelkesedéssel működtek azon. hogy 1 Lásd J. S. Klein i. m. III. k. 81. lap. a kollégium állapota az alapítás utáni első évek fényes állapotához hasonló legyen. És nem hasztalan fáradozának. Az 1707-dik évi ünnepélyes, fényes közvizsgán 1707. márc. 14. s. k. napján, melyre Rezik János egy Bártfan nyomatott meghívóval hívta meg a patronatust, csakugyan megtartattak a régi disputálások is. Blaho András logikus (osztrolukai ifjú) theologiai, a besztercebányai Lányi Mihály pedig bölcsészeti tételt vitatott.1 Megtartatott ugyanekkor a régi, jó szokáshoz képest a tanuló ifjúság szini előadása is, Bezik János igazgató műve: >Pigritius scholarum hostis ad Caucasum deportatus* adatván elő 1707. márc. 18-án. Az ezen színdarabban közreműködő tanuló ifjak sorából látni, mily messze körből jött össze az ifjúság Eperjesre. Mily nagy lehetett a kollégium jó híre! A felsőmagyarországi legelőkelőbb nemesi és polgári családból 77 ifjú működött közre.2 Az új viszonyok, a kedvező helyzet, az újra szervezkedő egyházak érdeke és a pietismus elterjedezése szükségessé tett egy zsinatot s mire arra a fejedelemtől II. Rákóczy Ferenctől, az evangélikusok engedélyt nyertek, »nemzeti zsinatra* ü'tek össze Rózsahegyen 1707. (Liptó m.\ Laetare vasárnapján (ápr. 3/10. napján.).3 (Folyt, köv.) Hörk József. BELFÖLD. A gyámoltalanok. — Karcolat. — Még a télen, mikor az ezredéves ünnepségek csak papiroson voltak, mikor a gyermekek a hírlapokból még csak azt olvashatták, hogy lesz, mikor és milyen lesz? már ekkor sejtettem, hogy a millennium zivatar nélkül nem megy el fejem fölött. Számítgattam, hogyha már el nem múlhat tőlem a keserű pohár, mekkora az a minimum, melyet ki kell szorítanom folytonossági hiányokban szenvedő erszényemből. Az első számítás levegőben járó képtelenségnek bizonyult. Az Istenért! Öten vagyunk. A látványosság oly tömérdek, hogy csak a legjavának a megnézésére is öt nap szükséges, ez 5x25 frt. Képtelenség! Könnyebb a tevének a tűfokán átmenni, mint neked így a székesfővárosba jutnod. Nincs más expediens, mint redukálni a megnézendő látványosságok számát s azzal a napokat is. És elkezdtem alkudni önmagammal. P^lég lesz három nap, 3x25 frt. Hja, még ez is rettenetes summa! — No hát két nap. — Még azt sem bírom. — Egy nap. No ennyi tán ki lenne szorítható, nem egészen a magam erejéből, hanem mint a királyságok: »Isten kegyelméből^. De bekukkantani, mint bolond Istók Debrecenije, egy napra, okos ember nem megy. Bizony, bizony nem marad egyéb hátra, mint a gyerekeket kimustrálni! Én szerelmes jó atyám, de melyiket ? Hisz mind a véremből való vér. Nem mondhatom, 1 Lásd ezen meghívót Szabó K. i. m. II. k. 2281. sz. 620. 1. 2 Lásd neveiket J. S. Klein: i. m. 1. k. 374. 1. 306 jegyzet és Szabó Károly i. m. II. k. 228. 2 sz. a 621. lapoti. s Lásd ezen zsinat történetét: Zsilinszky Mihály. »Egv forradalmi zsinat története*. Bpest. 18S9.