Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-02-09 / 6. szám

történészünk Pór Antal és Schönherr Gyula tollából került ki. Por Antal egy egész sereg, a korábbi történetírók által vagy függőben hagyott vagy rosszul értelmezett kérdést tisztázott, mert e kötetben egy pár százra menő értekezésének eredményeit s azt a gazdag anyagot, melyet ezek mellett gyűjtött, a nagy közönségnek is hozzáférhetővé tette. Schönherr pedig Zsigmond hosszú uralkodásának idejét, az ő politikáját keleten és nyugoton, a hazai belélet fejlődését tünteti fel nagy gonddal írt és szépen kidolgozott, munkájában, melynek megírásánál a Zsigmondkori okmánytárt is felhasználta, mely pedig még csak az előkészület stadiumában van. Mint Schönherr jegyzetei mutatják, ez a rendkívül gazdag gyűjtemény rendelkezésére volt bocsátva, úgy hogy itt ő nemcsak a nyomtatott, hanem a kiadatlan anyagot is felhasználta. Alapvető munkája ez a magyar történetnek egy pár évtizedre, mert Magyarország történetének Anjou- és Zsigmond-kori korszaka még eddig ily részletességgel és szakértelemmel nem volt megírva. A testes kötetet nem kevesebb, mint 42 darab művészi kivitelű, önálló műmelléklet és több mint 300 szövegkép díszíti. Ára 6 frt. Díszkötésben 8 frt. Kapható minden hazai könyvkereskedésben. ** Örömhír cím alatt a mult év végén megjelent kis röpív havonként megjelenő képes lappá változott át. Szerkesztik: Kovács Lajos és Biberauer Rikhárd Budapesten. Közöl apróbb bibliai elmélkedéseket, vallás erkölcsi oktató és irány-cikkeket, verseket, vallásos történetkéket, határozott evangeliumi keresztyén szellemben. Előfizetési ára egész évre 18 kr. Megjelenik június, július és augusztus kivétel minden hónap utolsóján, félíven. — Az első szám cikkei: A napkeleti bölcsek és mi (képpel). Millenniumi sorok. Isten áld meg! (költemény). Mire tanít a pók r Honnan ered a Sylvester estéjének elnevezése ? Tud-e a jó Isten számolni ? — Az előfizetési pénzek és reklamációk Biberauer Tivadarhoz (Budapest, I. Városmajor-u. 4-8. sz.) küldendők. — Örvendetes jelenségnek tartjuk az evangeliumi vallásos lapok szaporodását általában is; annak meg különösen örülünk, hogy budapesti német ref. egyházunknak egyik oszlopos tagja és presbytere a magyar hiterősítő sajtó irányításán is buzgólkodik. A kis »Örömhír«-re Isten áldását kívánjuk s a vallásukat szerető hitfeleinknek melegen ajánljuk. ** Zur Geschichte und Litteratur der Philosophie Ungarn cím alatt a »Zeit.schrift für Philosophie und philosophise Kritik« c. bölcsészeti folyóiratban (szerk-Falckenberg R. tanár Erlangenben, megjelenik Lipcsében) dr. Sslávik Mátyás tollából egy nyomtatott ívnyi cikk jelent meg, mely külön lenyomatban hozzánk is beküldetett. A cikkben áttekintést nyújt szerző a magyar filozófiai irodalomról. Az áttekintés azonban nagyon vázlatos, a dolgozat inkább könyvészeti jegyzék, mint történet. De így is köszönet és elismerés illeti a szorgalmas szerzőt, ki évről-évre újabb és újabb dolgozatokban ismerteti a magyar szellemi életet a német folyóiratokban. A cikknek nagy érdeme, hogy jó indulattal van írva, hogy jó színben mutat be bennünket a németeknek. Az is dicséretére válik, hogy a régebbi és az újabbkori magyar filozófiai irányok és írók mindenikét felöleli, műveiket felsorolja, irányukat pár szóval jellemzi. Kár, hogy könyvészeti és kronologiai adataiba itt-ott hibák és tévedések csúsztak be; sajnálni lehet, hogy a magyar esztetikai írókat s Platón és Aristoteles magyar fordítóit nem említi meg s hogy rövid kritikai megjegyzéseiben, de különösen dicséreteiben néhol igen bőkezű. E G Y HÁ Z. Egyházi értekezlet Tiszáninnen. A Sp. Lapok legutóbbi számában Czinke István felveti a kérdést: »Hát mi tiszáninneniek nem látjuk-e még elérkezettnek az időt a megmozdulásra, a szervezkedésre, az egyházkerületi egyházi értekezletnek egyértelemmel való megalakítására?« A megvalósítás módjára nézve vagy a Tiszántúl, vagy a Dunamellék veendő mintául; ÖLZ £LZ egyházkerületi gyűlésektől függetlenül vándorgyűlés alakjában, ez a kerületi gyűlésekkel kapcsolatban tartja értekezleteit. >Az első út talán könnyebb is, olcsóbb is, de a második meg hatásában mélyebb, eredményesebb. Nekünk egyelőre a dunamelléki mintát kellene választanunk, mert úgy talán könynyebben és gyorsabban menne a megalakulás, s mert az útiköltségnek is mi legkevésbbé vagyunk bőviben.* A megalakítandó értekezlet működési módjára, fegyvereire nézve ezeket írja a lelkes indítványozó: »Régóta panaszkodunk, hogy az ijesztő mértékben felszaporodott közigazgatási teendők kiölték a lelkét, letörték a zománcát az egyházi tanácskozásoknak, a presbyteriumoktól kezdve az egyházkerületi gyűlésekig. Ha egyelőre csak ezen segítünk is; ha azoknak a fontos életbevágó, sokszor égető, hitelevenítő, egyházmegmentő kérdéseknek teremtünk egy életképes szervet, a melyeknek pertraktálására az egyházkerületi gyűléseken most nem jut idő: már akkor is nagyot nyertünk s a kezdettel meg lehetünk elégedve*. — Tökéletesen igaza van Czinkének, munkába kell itt állni egymásután. Szervezzék akár a tiszántúli, akár a dunamelléki mintára az egyházi értekezletet, a »miként,* másodrendű kérdés. Fődolog az, hogy ne csak tanakodjanak, hanem teremtsenek szervet a hit és egyházépítő buzgóságnak. A dunántúli püspökválasztásról írják Lapunknak : Megindult immár nálunk is az alkotmányos mozgalom, jőnek az információk, röpiratok a mi csendes Tusculanumunkba, a lelkészek, a kurátorok, presbyterek házaiba, bemutatva jeleseinket minden oldalról: Ecce homo! Én az efféle röpiratoknak — kivált ha a furor ecclesiasticus medrébe lépnek — nem vagyok barátja, mert azt tartom, hogy a bizalmat nem úgy kell kicsalni, kihegedülni az emberből, mint a bankót a tárcából, kijön az — nem keli félni — magától is, sőt akkor szép igazán, ha magától jön ki. Azt se tartom épületes dolognak, hogy a malom alatt, korcsmaszeren tárgyaltassanak az e fájta szellemi termékek, melyek mikroskóppal keresik azt a bizonyos — más szemében levő — szálkát. Ám mondjuk,