Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-02-09 / 6. szám

nak eszközei, melyeket Isten a maga beszédében kemény büntetés alatt tilalmaz; vagy hogy meggazdagúlhasson, az ő egyházi hivatalán kívül, kereskedésre, vagy más egyéb hivatalra magát ne adja, hanem ha csekélyebb jövedelme, mint sem feles cselédjeivel abbul elélhetne, munkálkodjék tisztességesen szent Pállal az ő két kezeivel. Ne hízelkedjenek a bűnösöknek, azoknak bűnökben ne egyezzenek meg, hanem megszűnés nélkül azok ellen feddődzenek, hogy bátran elmondhassák azt az apostollal a mi vagyon I. Thess. II. 5. Soha hízelkedő beszédekkel nem, éltünk, sem fösvénységbül valamit nem mondottunk, a mint az Isten és ti is tudjátok. Tizenegyedszer azt kívánja, hogy legyenek idegenek a fösvénysegtül. Ügy is kell lenni: 1. azért, mert a fösvénység minden gonosznak gyökere, és olyan keserű kútfő melybül minden rendeletlenségek és veszettségek származnak az eklában. 2. Azért, mert ez a bőn megosztja az embernek szivét az Isten és e világ között; Szolgáltat Istennek, szolgáltat a Mamonnak, már pedig az Idvezítő mondotta, nem lehet két Úrnak szolgálni. Tizenkettődször azt kívánja olyak legyenek, kik az ö házokban jól tudjanak elöl menni; melylyel felteszi az apostol, hogy a mely egyházi szolga a maga házát jól nem tudja igazgatni: az eklezsiát sem tudja; a ki pedig tudja igazgatni jól a maga házát az eklézsiát is. Azt pedig azért teszi fel az apostol 1. mert egy valami háznép olyan mint az eklézsia; egy eklézsia pedig olyan mint valami nagy háznép, mivel egy háznép kevés személvekbűl, egy eklézsia pedig sok személyekbűi áll. 2. Azért, mert a ki négy öt személyeket, a mennyibűi áll sok háznép is, nem tud jól igazgatni: mi módon tudna az sok személyeket kikbül áll az eklézsia, melynek Isten őtet pásztorául rendelte. Jól tudta azt Bartilius görög imperátor, hogy az olyan ember alkalmatos az ország igazgatására, a ki az ő házát jól tudja igazgatni, azért hagyta azt testamentumban a maga fiának, hogy olyan személyeket válaszszon consiliariusinak, a kik bölcsen és jól tudnák a magok házokat igazgatni. Tizenharmadszor azt kivánja az apostol, hogy a tudományban új ne legyen: ne kapjon az újságon, hanem az igazságon, azokat higyje, tanítsa, melyek az Isten beszédével megegyeznek. Egy kiváltképen való rossz jel az, az egyházi szolgában, a ki csak magát tartja bölcsnek, magán kívül pedig mást tudatlannak, a ki oly igaznak tartja a maga elméjének költeményeit, mint az evangyéliomi igazságokat. Tizennegyedszer azt kivánja az apostol, hogy jó tanúbizonysága legyen a kívül valóktul: legyenek olyan személyek, kik vagy szóval, vagy írással tanúbizonyságot tegyenek az egyházi szolgának életérül. tudományárul erkölcsérül és magaviselésérül. Tizenötödször. Megkívántatik az Isten szolgáiban, hogy ők legyenek szelídek, alázatosak és nem kevélyek. Igen szemeseknek kell pedig lenni az egyházi szolgáknak, hogy a kevélységnek bűnébe ne essenek, mert akármely bűnre sem hajlandóbbak az egyházi szolgák, mint a kevélységre. Ugyanis, ha meggondolják, mely méltóságos legyen az ő hivataluk, hogy ők Isten szolgái, Isten titkainak sáfári, a mennyországnak kultsai, és a minden királyok királyának pecséti, ha érzik magukban, hogy ők tanúltak és ékesen szólók: hamar felfuvalkodhatnak és kevélység bűnében leledzhetnek. El kell hát a kevélységnek bűnét nékik távoztatniok, mert ez a bűn az, melyért még az angyalok is az égbűl lehányattak, és mely miatt az ekklézsiában eleitíil fogva sok gonoszok származtak. Azért csapdosta Idvezítőnk a sátán angyala által szent Pált, hogy az isteni jelentésekben magát el ne hinné és ne kevélykednék. Jusson eszébe mindenkoron, minden Isten szolgájának az, a mit az Idvezítő mondott a maga tanítványinak (Máté XX. 26.) a ki nagy akar lenni, légyen tinéktek szolgátok. Tizenhatodszor, magára és minden ö cselekedetire vigyázónak kell lenni az Isten szolgájának, mert tudhatja azt, hogy az ördög száját eltátotta, hogy Őtet benyelhesse; tudhatja, hogy sok annak álnok mestersége, kikkel sokakat fösvénység által, mint Júdást, sokakét e világnak szereteti által, mint Demást, sokakat kevélység által, sokakat pedig a kétségbeesés által vesztett el; tudhatja, hogy őtet is sokszor kivánja megrostálni, mint Pétert. Tudhatja, hogy soha senkinek jobban veszedelmére nem igyekszik, mint az egyházi szolgáknak, mert tudja, hogyha ezeket az egyházi hivatalban levő közönséges szolgákat, mérges italával megszédítheti, a kik az Isten beszéde tiszta vizének italára oda mennek: halált isznak, ha ezeket az Isten házának oszlopit megbonthatja, megerőtelenítheti, az egész épületnek a földre kell leomlani. Ha ezeket az Isten anyaszentegyháza egén tündöklő csillagokat meghomályosíthatja, levetheti, ejtheti: mindenek zűrzavarba maradnak. Közli: Thury Etele. IRODALOM. ** ^Egyetemi ifjak zsebkönyvéire kaptunk előfizetési felhívást. A könyv részletesen ki fog terjeszkedni az összes felsőbb tanintézetekre. Ismertetni fogja a theologiai és jog-akadémiákat, a kereskedelmi-, gazdasági- és katonai iskolákat, a polgári- és népiskolai tanítóképezdéket. a rajztanári-, festészeti- és zeneakadémiákat, a vasúti és távirdai tanfolyamot, az állatorvosi akadémiát. — Ismertetni fogja a »Mensa academica«-t, az egyetemi ifjúság kebelében fennálló segélyegyleteket, nyilvántartja az ösztöndíjakat, megadja a kellő utasításokat, hogyan és hol lehet nevelői, correpetitori, irodai stb. foglalkozást szerezni. A mű 1896. február 15-én jelenik meg szerzők kiadásában. Ára 1 frt (2 korona). Egy forint és tiz kr. előzetes beküldése mellett a művet bérmentve küldik meg. Az előfizetési pénzek következő címre küldendők: Az »Egyetemi kör* főtitkári hivatalának, Budapest, IV., Lipót-u. 25. sz. bellusi Baross János, az »Egyetemi Lapok* felelős szerkesztője. Pivár Rezső, az »Egyetemi kör« főtitkára. ** »Pál Apostol Élete és Levelei* című munkám XIX —XX. füzete (hét ívnyi terjedelemben) e hó végén okvetetlenül megjelenik. Szolgáljon e kijelentés megnyugtatásul a tudakozódóknak. Pozsony, 1896. február 3-án. dr. Masznyik Endre, theol. akad. igazgató. ** *A magyar nemzet története* című tíz kötetes nagy munkából az Athenaeum kiadásában megjelent a Ill-ik kötet, melynek címe »Az Anjou-ház és örökösei 1301—1439.« Ebben a kötetben a letűnt ezer év történetének legfényesebb korszaka van leírva ; mikor a. magyar birodalom területe legnagyobb kiterjedésű volt és a magyar nemzet a leghatalmasabb és legműveltebb nemzetek egyikeként szerepelt Európában, s az európai események fejleményeire döntő befolyást gyakorolt. A kötet két jeles 12*