Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-02-09 / 6. szám

megvitatását s a munka elhalasztását a jövő évre vagy talán a jövő millenniumra. Majd a hitetlen férfiak nem gyalázzák a Krisztust s nem vernek ismét gúnyból kovácsolt szögeket szentséges kezeibe, ha látják, hogy hiszen a Krisztus ma is él és hat s ők már hiába pilátuskodnak. Majd a lusta férfiak, az önző férfiak, a nemzetet boldogító férfiak mind az eke szarvaira vetik kezeiket, ha látják, hogy az igaz keresztyénségnek ma is van eredménye. De nem elég a szabadság szelleme, a megszentelődés szellemére is szükség van. Azt ugyan a tisztességes keresztyén nők nem igen tudják, hogy a bűnnek mily posványai vannak erre is — arra is, de az Isten szerelmére ne hagyják félbe a szentség szellemét erősíteni mindenfelé. Mert ő elibök is oda áll a bűn, csakhogy finomított alakban. Egyes megjegyzések, a borral és kártyával visszaélés, a nőkre vonatkozó vélemények sokszor megborzasztják a nőket, de igen gyakran azt gondolják a nők, hogy mindaz csak tréfa, pedig igen gyakran egy-egy elejtett szó valamely gonosz bűnnek a nyilvánulása. Azért arra kell kérnünk a nőket, hassanak oda, hogy a társaságok hangja emelt legyen, hogy a tisztátalanság még tréfa alakjában se találjon meghallgattatásra, hogy a könnyebb csevegés mellett a társadalmi élet nagyfontosságú kérdései szőnyegre kerüljenek, hogy mindenki kénytelen foglalkozni magasztos eszmékkel. Vessék fel a nők a komolyabb kérdéseket, ha a férfiak mindenféle szeretetreméltó ostobasággal akarnak tölteni sokszor órákat. Kérdezzék meg, mit gondolnak a férfiak, mi lesz az Isten nélküli társadalomból, hova vezet a könnyen élés utáni vágy, a takarón túlterjeszkedés, a gazdagoknak sokszor nyilvánuló szívtelensége, a szegényeknek sokszor alapos, sokszor alaptalan, de mindenesetre aggasztó elkeseredése. Aztán tegyék a nők az otthont vonzóvá, hogy a férj és a felnőtt ifjú jól találja magát oda haza. Inkább engedjenek egy kicsit, de azt ne engedjék meg. hogy a férfi a család többi tagjaival csak olyanformán váltson egy pár szót, mint a vendéglőbe járók a pincérrel. Vendégségek tartására nézve alkossanak a nők egy szövetséget. Ne az étel és ital legyen a fődolog, hanem a szellemi üdülés. S még egyet. A múltkor két anya beszélgetését hallottam. Az egyik azt mondta, hogy a gyermekekkel nagyon nehéz boldogulni, míg azok kicsinyek, de ha már 10 éves elmúlt a gyermek, akkor könnyebb. Az az igen tisztelt uri nő a gyermekbetegségekre célzott s e tekintetben igaza is van. De én nagyon, de nagyon kérem az édes anyákat, foglalkozzanak sokat, de igen sokat felnőtt fiaikkal is. Mindenkivel szemben, de különösen velők szemben hozzák gyakran kifejezésre, hogy a ki az Idvezítőnek a szent és tiszta életről hirdetett parancsait megsérti, az őket sérti meg. Végül még egy pár szót a szeretetről. Miért oly ritka az az isteni mentő, energikus szeretet, melynek nem kell külső elismerés, sem semmi biztatás, mégsem pihen, hanem folyton tesz és pedig az Úr akarata szerint? Talán furcsán hangzik, de mégis úgy van: azért, mert a szeretet általános. Mindenkiben van valamiféle szeretet. Mindenki szereti azt, a ki hozzá közel áll. Úgy hogy e szeretettől indíttatva sokszor az ember teljesen megfeledkezik másokról és árt annak, a kire önző szeretetét kelleténél jobban pazarolja. Ez az önző szeretet tartja most diadalútját mindenfelé. Ennek az önző szeretetnek teljes ellentéte az Idvezítő szeretete, a ki Isten lévén, emberré lett, a ki mennyben lakozván, lejött a mi szegény földünkre, a ki teljes hatalmával széttiporhatta volna az egész világot s szeretetből mégis meghalt érte, a ki megjelenhetett volna dicsőségben, de mégis a jászolban feküdt, mint kicsiny tehetetlen gyermek .... Lutherről beszélik, hogy egy alkalommal felesége, a ki nagyon katonás asszony volt, karácsony előtt bevitte csecsemő gyermekét férje szobájába s azt mondta, hogy ringassa a Doctor Úr. A Doctor Urnák azonban szintén sok dolga volt, mert ha Kata asszonynak sok jó kalácsot kellett is sütnie, neki is főtt a feje a prédikáció készítéstől.. . Már most, hogy készítsen ő jó prédikációt, ha olyan kellemetlen vendége van, a ki nem kérdezi, hogy mikor szabad elkezdeni a kiabálást. De a mint rátekintett a kis teremtésre, s elgondolta, hogy a nagy, hatalmas Isten ilyen kis tehetetlen gyermekké lett mi érettünk, bűnös emberekért, hát a szive túláradt az örömtől és olyan prédikációt írt, a milyent még soha azelőtt. Valóban, csak abban lakozhatik igazi szeretet, a ki a Krisztust nem valami közönséges bölcs és jó embernek tartja, hanem annak, a kinek Ő maga magát vallotta, Isten Fiának, a ki csak azért lett Ember Fia, mert isteni irgalmassága arra ösztönözte. Mikor ezt az igazságot prédikáljuk, a férfiak, sokszor még azok is, a kiknek velünk együtt kellene azt prédikálniok, azt mondják, hogy hiszen ezt már Pál apostol is prédikálta, tehát nagyon régi dolgok ezek, nekünk más igazságokra van szükségünk. De ha lesznek nők, a kik nem vetik meg a szurtos, rongyos, szükségházban vagy nyomorult viskóban lakó embereket, hanem felkeresik őket, s ha nemcsak testöket fedik be jó ruháival, hanem leiköket is felmelegítik, akkor a férfiak is megtérnek, mert belátják, hogy a mit ők cikkeikkel, beszédeikkel, törvényeikkel nem tudtak elérni, azt t. i. az emberek boldogítását a nők a Krisztustól vett szeretettel megvalósították. Szabó Aladár. KÖNYVISMERTETÉS. Az Ágostai Hitvallás. Latin eredetiből fordította s bevezette Paulik János. ev. félsz, lelkész, fővárosi hittanár. Budapest, 1896. Hornyánszky V. nyomdája. 108 1., a Luther Társaság XXIII. kiadványa. Ára 30 kr. Közeledik Luther halálának 350-ik évfordulója (febr. 18.). Nagyon alkalomszerű az Ág. Hitvallás magyar kiadása. Az ág. ev. testvér-egyház eme legtekintélyesebb hitvallásának magyar kiadása újabb időben alig kapható; Lővei Balázs fordítása (1692) már könyvtárakban is ritkaság, Agonás Sámuel kiadása (1838) könyvárusi úton nem található. Ezért nagyon időszerű hézagpótló a Luther Társaság vállalkozása. Sőt egy harmadik okot is fölemlíthetünk, mely indokolja az Ág. Hitvallás új kiadását : Istennek hála kezd ébredezni a hitvallási hűség és buzgalom a testvér-egyház körében is. A Hitvallás szövegét jókora (43 1.) történelmi bevezetés előzi meg. Ebben a fordító körülményesen elbeszéli az ág. hitvallást megelőző eseményeket, a hitvallás keletkezésének történetét és feltünteti az ág. hitvallás elvein nyugvó protestantizmus hatásait. Ebben a három bevezető értekezésben nem tudósán, de tudományos színvonalon tárgyal a szerző. A két első tanulmányra nincs kifogást emelő észrevételünk ; hű, vonzó és tájékoztató mind a kettő. De a harmadik értekezést, melyben a protestantizmus hatásait a történelem világánál fejtegeti, nem tartjuk eléggé sikerült-