Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-12-20 / 51. szám

elfogadásra ajánl, hogy a memorandummal együtt a képviselőház újonnan alakult bizottságának tagjaihoz a gyűlés által kiküldött bizottság benyújtsa. A kisérő iratban különösen azokat a momentumokat emeli ki, melyek az 1893-ik törvényben a tanárokra sérelmesek s utal arra, hogy ezen sérelmeken a külföldön is a tanároknak nyújtott magasabb ötödéves fizetési pótlékkal igyekeztek segíteni. Nálunk ez annyival szükségesebb, mert mivel csak két egyetemünk s így kevés egyetemi tanárunk van, a tudományok művelését is a középiskolai tanárok feladata maradt és csak ha anyagi gondoktól mentek lesznek fejthetnek ki e téren is nagyobb tevékenységet. Ez után részletesen kifejti ezen kisérő iratban azon feladatokat, melyek nálunk a középiskolai tanárokra háramlanak s reméli, hogy ha a képviselők, iskolai elöljárók s a társadalommal mindezt megismertetjük, az olyannyira szükséges támogatásra találunk minden irányban. Dr. Rrózik Károly és dr. Varga Ottó a napirenden levő azon kérdést ajánlják a gyűlés figyelmébe: »Vájjon a legújabban megjelent rangsorozat, mennyiben sérelme a tanárokra és hogyan lehetne azt orvosolni ?« Hosszabb vita indul meg, melyben az említetteken kívül Rajner Ferenc, Wagner Alajos, Volf György, Négyesy László és mások is részt vesznek. Felsorolnak számos sérelmeket a rangsorozatbol, felemlítik az egyházi tanárok helyzetét, kiknek Pesten eddig legalább 1500 forint fizetésök volt, az állammal kötött szerződések szerint pedig ők is meghatározatlan ideig 1200 forinttal lesznek kénytelenek beérni s lesni, mikor dől ki egy idősebb collega. Kimutatják — sajnos — mennyire bekövetkezett az, mitől féltek a tanárok rangsorozatba osztásakor. A vita folyamán végre három kérdés domborodott ki: 1. Vannak-e sérelmek a legújabban összeállított rangsorozatban; hogyan lehetne azokat megszüntetni? 2. Mivel a hírlapok azon közleményei, melyek a rangsorozat megjelenését kisérték, a közönséget félrevezethették, milyen választ adjon arra a gyűlés? 3. A tanárok anyagi helyzetén mi úton-módon lehetne segíteni? Az első kérdésre vonatkozólag felkérte a gyűlés a Közlöny szerkesztőjét, hogy a Közlöny útján szólítsa fel a tanárokat, hogy sérelmeit kiki adja elő és azok felülbírálására öttagú bizottságot küld ki. A második kérdésre vonatkozólag elhatározza a gyűlés a következő nyilatkozatnak a lapokban közzétételét : »A budapesti állami tanárok gyűlése sajnálatát fejezi ki, hogy a legújabb rangsor megjelenését a napilapok nyilván félhivatalos forrásból eredő közlemény alapján, mint »Tanárok örömét* adták hirül, pedig semmi sem történt egyéb, minthogy az 1896. évi költségvetési törvényben megállapított és majdnem kivétel nélkül eltávozás és halálozás folytán megüresedett állások most az év végén utólagosan töltettek be, sőt a szóban forgó rangsor összeállítása nemcsak nem öröm, hanem egyenes olyan sérelem, a melynek orvoslására ugyan az a gyűlés külön bizottságot küldött ki. A tanári gyűlés felkéri a Tanár-Egyesület igazgatóságát, hogy a körökben tőle telhetőleg hasson oda, hogy a közvélemény a tanárok igaz ügyéről helyesen informáltassék*. A harmadik kérdésre vonatkozólag a gyűlés csatlakozott a Tanár-Egyesületben megindult hasonló mozgalomhoz és felkéri Négyessy László főtitkárt, hogy Beke Manó felolvasott kisérő levelét a legközelebbi igazgatósági gyűlésben mint olyat, melyet a tanári gyűlés elfogadott, bemutassa. Bélteky Albert, reform, főgimnáziumi tanár. TÁRCA, Hozzád közelb! (Sarah Fuller Adams.) Énekelték a chicagói vallásos kongresszuson 1893-ban.* Hozzád közelb, Uram, Hozzád közelb! Ha a kereszt is az, Mi fölemelt; Csak ezt kell zengenem Örökre énnekem: Hozzád közelb! Ha vándorutamon Lement a nap, S nyughelyem puszta kő Az éj alatt: Álmomba csak feléd Hű lelkem közelébb Te vidd, ragadd! A mennybe a nyomot Mutasd nekem; Irgalmad bármit ad, Üdvöm legyen, Feléd az angyalok Utat mutassanak Mind-szüntelen. Neveddel ha szivem, Lelkem betelt, Búbánat köviből Egy új Bethelt Épít föl szent hitem, A mely közelb viszen Hozzád, közelb! * E szép vallásos ének a Farkas Sándor-féle > Gyermeklant * című kis énekeskönyvben jelent meg először. Ez a fordítás, mely attól függetlenül készült, szerintünk, sikerültebb, mint a Gyermeklanté. Szerk.