Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-11-22 / 47. szám

ad előnyt. A stílus történeti fejlődését — céljánál fogva — mellőzi, hisz az úgyis egy külön óriási munka, mely még egy másik szerzőre vár. Példáit azonban régi írókból is veszi. Kulcsár siílusa a purismus szélső határáig megy. E részben kevésbbé közkeletű vagy épen elavult és alkalmas tájszavak használatától sem riad vissza. Egyes kifejezéseinek értelmén nem egyszer mélyebben kell töprengeni, a mi müvének nem épen válik javára. De hát nem is könnyű munka a legelső magyar tudományos statisztikát úgy megírni, hogy annak nyelve, minthogy minta is akar lenni, minden tekintetben megfeleljen a közönség ízlésének is, a tudomány követelményének is. Egyes műszavakat is — az eddig használtaktól eltérőleg — többkevesebb szerencsével magyarosít Kulcsár, pl. metaphora — egyezés (eddig tárgymásítás); tmesis = feleség (eddig metszés) stb. Az elég terjedelmes kötet (255 1), melyhez külön tárgy- és szómutató járul méltó dicséretére válik szerzőjének is, s a főiskolának is, melyben szerző tanárkodik. Szívből üdvözöljük mind a kettőt s a hátralévő két kötet megjelenését a tudomány érdekében kívánjuk és várjuk! —óf. E G Y HÁ Z. A vallásos iratok terjesztését a beállott téli időszak alkalmából melegen ajánljuk olvasóink munkás szeretetébe. A téli esték, mikor a mezők népe is a meleg tűzhely köré szorul, nagyon alkalmasok arra, hogy népünkkel a vallásos olvasmányokat megkedveltessük, felolvasó összejöveteleken a keresztyén jó könyveket megismertessük. Különösen a lelkészek és tanítók, mint a népnemesítés és népnevelés apostolai vannak hivatva, hogy a hitszilárdítás és erkölcsnemesítés fontos munkájában az írott szó hatalmával is vezérkedjenek. E célra ajánljuk egyfelől a keresztyén néplapokat (Téli Újság, Kis Tükör, Ébresztő stb.), másfelől meg a traktátusokat, melyek a M. Prot. Irodalmi Társaság »Koszorú«-jában s az angol traktátus kiadványai között is immár szép számban találhatók. Kövessék annak az esperesnek példáját, ki egyházmegyéje szórványaiban élő híveit az irott Isten-igével is táplálgatja; azokét a buzgó pásztorokét, kik a vallásos felolvasásokon terjesztik e népiratkákat; azokét az egyesületekét, melyek állandó raktárt tartanak vallásos iratokból; azokét a gyülekezetekét, melyeknek elöljárósága az iskolákban és az ifjúsági egyesületekben tartatni szokott karácsonyi ünnepélyeken traktátusokat osztogatnak; azokét a presbyteriumokét, melyek úgynevezett parochiális könyvtárt szervezve, a gyülekezet tagjait onnan látják el ingyenes vagy nagyon olcsó olvasmányokkal; s végül kövessék azoknak a praktikus lelkészeknek a példáját, kik a harangozó vagy egyházfi vagy dékán személyében quasi helyi kolportőröket tartanak a vallásos könyvek terjesztésére. — Lapunk szerkesztősége és kiadóhivatala, ha megkeresik, készséggel segédkezik az iratok összeválogatásában és beszerzésében. Egyházkerületi főjegyző-választás. A dunántúli ev. ref. egyházkerületben megüresedett egyházi főjegyzői állásra a mintegy 270 szavazatból 214 szavazattal Körmendi) Sándor, hedrahelyi lelkész választatott meg. Körmendy Sándor szélesebb körre terjedő egyházi működését már 1874-ben megkezdte, a mikor egyházkerülete aljegyzővé választotta. Majd 1878-ban a belső-somogyi egyházmegye esperesévé lett, mely állásában az iskoláztatást a rendszeres másod-tanítóságok felállítása által és a tanítás idejének teljes 10 hónapra kiterjesztése által jelentékenyen emelte. Kaposváron, a megye székhelyén; Kanizsán, e nagy forgalmi ponton; Daruváron, mint a Szlavóniába vándorolt magyar népre nézve központon és Fiúméban gyülekezeteket szervezett s rendbe szedte, felemelte a pusztulásnak indult BrekinszTcát. Körmendynek köszönhető továbbá a csurgói hatosztályú gimnáziumnak nyolcosztályúvá emelése. Öt rövid esztendő alatt gyűjtés útján mintegy 70 ezer frttal gyarapította a gimnázium vagyonát s az államsegély kérését is ő vitte keresztül az egyházmegyén, mely azt hevesen ellenezte. 1892. óta tagja a pápai főiskola igazgatótanácsának és két év óta kiküldött iskolavizsgáló. Végre megemlítjük, hogy Körmendy az alkotmányos korszak kezdetén két cikluson át tagja volt a képviselőháznak, tagja volt a debreceni és a budapesti zsinatoknak, és tagja jelenleg az egyetemes konventnek. Egyházkerületi főjegyzővé választatásához szívesen gratulálunk s kívánjuk, hogy új munkakörében sokáig és áldásosán működhesssék. Gróf Dégenfeld József főgondnok beiktatása november 18-án ment végbe Debrecenben, a tiszántúli egyházkerület közgyűlésén. A választás eredményéről szóló jelentés felolvasása után küldöttség ment az új főgondnokért, kinek megérkeztéig Kiss Áron püspök felolvasta a gróf alapító levelét, melylyel két ezer frt alapítvány tett, miből ezer frt a debreceni kollégiumot, 500 frt a református segélyalapot és 500 frt az államsegély fölösleg-alapot illeti A díszmagyar ruhában megjelent főgondnokot lelkes éljenzéssel fogadta a népes közgyűlés, kit a főgondnoki eskü letétele után Kiss Áron püspök és Szabó János esperes üdvözöltek az egyházkerület s az esperesi és gondnoki kar nevében. Gróf Dégenfeld József megköszönve röviden az egyházkerület bizalmát és szívélyes üdvözletét, hosszabb programm-beszéddel foglalta el főgondnoki és társelnöki székét. »Összes törekvésem oda fog irányulni, mondá többek között, hogy szeretett egyházamnak, közelebbről a tiszántúli egyházkerületnek s ebben az összes egyházközségeknek, a lelkészi karnak, a debreceni főiskolának és a többi különböző tan- és nevelőintézeteknek javát és érdekét minden időben melléktekintetektől függetlenül — előmozdíthassam.« — Ezután azt hangsúlyozta, hogy »egyházi beléletünknek az eddiginél fokozottabb mérvben való fejlesztése kétségtelenül szükséges*, mi végből javítani kell a lelkészek anyagi helyzetén, fejleszteni kell nevelő — s különösen leánynevelő intézeteinket. — Az új főgondnok beiktatása után a volt főgondnok, néhai Vályi János fölött Szabó János esperes által tartott kitűnő