Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-11-08 / 45. szám

a helvét hitvallás — a papság és az egyházi szolgaság; mert a papság köz minden keresztyénekkel, de ez nem (Helv hitv. XVIII. r. 8. §.). Világos e szavakból, hogy az egyházi szolgaság tiszte, vagyis az Isten titkaival való sáfárkodás, egyedül a mi vállainkon van. S minél súlyosabb ez a teher, annak könynyítéséről gondoskodni annál szentebb kötelességünk. Más országokban valóságos irodalma fejlődött ki a bibliának. S nálunk, a mi létrejött is e tekintetben, vagy kiment a közhasználatból vagy könyvtárakban van eldugva. Indítványozom azért; kérje fel az értekezlet Prot. Irodalmi Társaságunkat, adjon ki egy az egész ó- és újtestamentumra kiterjedő oly magyarázatos bibliát, mely tudományos alapon álljon, de a gyakorlati élet szükségeit tartsa szem előtt; s fordíttassa le újra és adja ki Kálvin Institutióit is. Van kezem közt egy 1792-ben megjelent könyörgéses könyv, érdemes volna ezt is kiadni, valamint egy bibliai szókönyvet és a Helvét Hitvallást is, úgyszintén egy a mostanában élt és még élő magyar prédikátorok legjobb termékeiből összeválogatott agendás könyvet, mire nézve azonban most positiv inditványt nem teszek; első és legfőbb dolognak a magyarázatos bibliát s Kálvin Institutióit tartván. Én, ha rajtam állana, a bibliamagyarázat készítésére dr. Szabó Aladárt kérném lel; fiatalabb s munkaképes tudósaink közt senki jobban nem ismeri nálánál ma a bibliát; senki szebben, meggyőzőbben s elevenebben nem magyarázza annak helyes s örökké igaz értelmét. Ez az első nagy csoportja legsürgősebb teendőinknek. Péczel. György László. KÜLFÖLD. Az ó-katholieizmus jövője. Néhány hét előtt volt 25 esztendeje annak, hogy az ó-katholikusok Münchenben első kongresszusukat tartották s talán nincs minden vonatkozás nélkül e 25 éves jubileumon azon két irat 1

megjelenése, mely az ó-katholicizmus feladatával s jövőjével foglalkozik, s melyeknek ismertetése megszólaltatta Weber ó-katholikus püspököt is az »Allgemeine Zeitung« hasábjain.3 Ismeretes e lapok olvasói előtt az ó-katholikus egyháznak a római katholikus egyházból való kiválása, mint szintén azon körülmény is, hogy a kedvező előjelek mellett megindult mozgalom a német kormány magatartása miatt nem ölthetett oly méreteket, hogy az ó-katholikus egyház híveinek száma által is imponáló egyházzá fej-1 1. Die Geschichtliche Stellung und Aufgabe des Altkatholicismus. 1895. 2. Wandlungen. Lebenserinnerungen von Kari Jentseb. 1896. 2 Nochmals die Bedeulung und Zukunft des Altkatholicismus. Beil. zur Allgemeinen Zeitung 1896., 148. seile. lődhetett volna. Egyébként már maga a mozgalom is mindjárt kezdetben magán viselte a csekély siker jeleit. A müncheni kongresszus első napján egyhangúlag elfogadtatott azon programm, mely a vatikáni zsinat végzéseit érvénytelennek mondva ki, de a zsinat előtti római kath. egyház hitcikkeihez, kultuszához s szervezetéhez való ragaszkodást hangoztatta. Ekkor a zsinat második napján az elnök azt indítványozta, hogy az ó-katholikusok önálló isteni tiszteletet rendezzenek be, mire Döllinger, a hírneves excommunikált theologus, az ó-katholikus mozgalom egyik megindítója és lelke a javaslat ellen beszélt, s midőn az indítvány mégis elfogadtatott, visszavonult s az ó-katholikusok gyűlésein nem vett többé részt. Míg az első gyűlés, Döllinger ellenzése dacára is, határozatait majdnem egyhangúlag hozta; az ötödik zsinaton 1878-ban a papi nőtlenség megszüntetésére vonatkozó határozatot már csak szótöbbséggel — 75 szóval 22 ellen — hozták, a mely határozat ellen a holland ó-katholikusok eleve, a bajor ó-katholikusok pedig utólagosan tiltakoztak. így az ó-katholikus egyház actio-képessége a belső egyenetlenkedései folytán is megbénult s most, 25 év múlva, nem érdektelen fölvetni azt a kérdés', milyen jövőbe néz elé az ó-katholikus egyház ? A cikkünk elején említett két irat szerzői ó-katholikus papok, illetve csak az elsőé, jelenleg is működő pap, a másodiké a lelkészi állásból kilépett világi. Az első mult évben névtelenül jelent meg. újabb kiadásában azonban megnevezi magát s így tudjuk, hogy Goetz Károly Lipótnak hívják s a passaui ó-katholikus egyház lelkésze. Ez az irat tisztán a fölvett tliémával foglalkozik. A második önéletrajz, melyben azonban szerző érdekesen rajzolja az ó-katholikus egyház első küzdelmeit is Németországon s melynek végen fölveti a kérdést: vár-e még jövő az ó katholicizmusra? A két irat e kérdésre a feleletben homlokegyenest ellenkező eredményre jut. Míg Goeíz az ó-katholicizmusnak létjogosultságát s így jövőjének biztosított voltát vitatja : Jentsch az ó-katholikus mozgalomban nem lát maradandót s azt jósolja, hogy a 2000-ik évet az ó-katholicizmus mint különálló egyház aligha fogja megérni. Goetz szerint az ó-katholicizmus, mely azőskeresztyén egyház igazságáért szállt síkra s a vatikáni tévtanok ellen küzdött, már az által is megszerezte létjogosultságát, hogy az őskeresztyén egyház szervezetének megfelelő alapon megkisérlette a ker. egyházak unióját. Szerinte semmi kétség többé, hogy az ó-katholicizmus mint egyház nem semmisülhet meg, de viszont az sem kétséges, hogy a római egyház jelen alakjában nem maradhat huzamosabb időre a jövő egyetemes egyháza. És ha a római egyház legalább Európa müveit államaiban elveszti hatalmát, akkor fog az ó-katholicismus egészen történeti feladatának megvalósításába foghatni. Jentsch önéletrajza végén egészen más kilátásokkal áll a jövő előtt s egészen más véleménye van a mult felől. Az ó-katholikus tudományoság — mondja — gazdagította ugyan a theologiai tudományt s különösen az 90