Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-11-08 / 45. szám

részéről szabályozni és vezetni akarják. Ezért tornaegyletet alapítottak, hogy az ifjú embereket korcsmáktól, kártyázástól stb. visszatartsák, s ez már jó gyümölcsöket hajtott. Azután szintén a templomi ülőhelyek eladása ellen szólt, s azt fejtegette, hogy az egyház kötelessége odahatni, hogy a munkásosztály sorsa javíttassék. Jún. 25-én réggel a szövetség elnökét kellett megválasztani a jövő kongresszusig tartó idő számára és a választás Lang Marseb al dr.-ra esett, ki erre kiválóan alkalmas egyéniség. Azután az európai szárazföld ügyei kerültek szóba s Matliews dr., ki a tárgyalást megkezdte, arra utalt, hogy a népeknél, melyekről szó van, sokkal több vallásosság él, mint a mennyit az átutazó idegenek észlelhetnek. Csak az szükséges, hogy annak élesztésére az egyház részéről több történjék és ez nevezetesen Amerika dolga, hová az európai kivándorlók jönnek és a hol ezeknek révén azután alkalom nyilik a régi hazában hátrahagyott rokonokra és barátokra jótékonyan hatni. Prime generális (Jonkersből) a szövetség nyugati osztályának nevében szólt, Amerika sohasem fogja elfelejteni, hogy legjobb vérét nemcsak Anglia s Skócia puritánaitól, hanem egyszersmind a hugonottáktól, wallonoktól, Németország és Svájc reformátusaitól kapta. Azért a legmelegebben érdeklődnek az evangelium munkássága iránt azon népek közt, melyek a pápaság hatalma alatt élnek, s ez érdeklődésnek tanújelét is adták. így az utolsó (torontoi) kongresszus óta nyugoti osztály elnöke két más nyugoti úrral meglátogatta Csehországot, Spanyolországot, Svájcot, Olaszországot, és a megfigyelések, melyeket itt teltek, nemsokára sajtó alatt lesznek. A bevándorlóknál is mindent megtesznek, hogy őket az evangéliumhoz közelebb hozzák, de már ez maga is nehéz feladat, s mindenekelőtt ezt kell elvégezniük. Az Óceánon túlról igen nehéz Európa népeire befolyni, ellenben Anglia és Skócia sokkal közelebb vannak a kontigenshez. Good dr. (Reading, Pensylvania) elismeri, hogy Amerikának kötelességei vannak Európával szemben, de másra is akar figyelmeztetni: a presbyterianus egyházaknak a kontinensen időző angolul beszélő tagjairól jobban kell gondoskodni, mint eddigelé. A püspökieknek vannak ott káplánaik, a presbyteriánusoknak nincsenek. Az európai szárazföldön presbyterianus egyházakat kell létesíteni, melyeknek lelkészei majd idővel az illető népnyelvet megtanulják és a körüllakó népre áldásos befolyással lesznek. Példának felhozza Budapestet, hol e tekintetben a haladásnak szép jelei mutatkoznak, miért ne történhetnék ez más városban is. Szóló a hold-utcai skót Szabad Egyház misszióját értette. Nézetéhez Dardier lelkész Genfből csatlakozott. A skót egyház évenkint két hónapra lelkészt küld Genfbe, miért nem maradhat az ott egész éven át? Harsha dr. (Omaha) az amerikaiakat védeni akarta az ellen, mintha nem érdeklődnének az európaiak iránt; meggondolandó, hogy mily nehéz munkát — szóló herkulesi munkának nevezi — végeznek az amerikaiak saját országukban az európai munkás népen. Mac Vicar dr. tanár (Montreal) hozzájárult Good dr. azon óhajához, hogy az európai szárazföldön is, a hol csak szükséges, létesítsenek presbyterianus templomokat, ez a szövetség gyakorlati munkásságának fontos része legyen. Murray lelkész Dél-Afrikából pótlólag még azt is kívánná, hogy csak arra képes egyéneket küldjenek Európába, ő például egy angol pap prédikációját hallotta a kontinensen, a mely kívánalma szükségességét bizonyította. Dr. Br. után.

Fleischer Gyula, (Vége köv.)^ joghallgató. BELMISSZIÓ. Evangelizáció a gyülekezetekben. (A dunamelléki egyházkerületi értekezleten, 1896 okt. 17-én tartott eló'adás). T. Értekezlet! Megtartani a nyájat, melyet Isten gondozásunkra bizott, nemcsak, hanem fejleszteni, gyarapítani azt, hogy mindnyájunk által közösen érzett s leikünkön hordott kötelesség. S e kötelesség annál fontosabb s teljesítése annál mulbatatlanabbúl szükséges, mennél gyakoriabbak közöttünk is a hitbeli erőtlenkedések, mennél nagyobb a csábítás s mennél kiterjedtebb ma a szabadság, melynek örve s látszata alatt sok ármány és visszaélés véghezvihető. Mert borzasztó csak gondolatnak is: őseink a szabadságért küzdöttek, s mikor az a szabadság sok áldozat, sok vérvesztések után eljött, mi lennénk azok, kik nem tudnánk megállani a szabadságban s megfogynánk a szabadság miatt; a mi annál borzasztóbb lenne, ha ez a mi gondatlanságunk s tétlenségünk következtében történnék meg. Nem egy kézzel, de két kézzel kell azért a munkához fognunk: a hitközönyt elenyésztetni; a csábítást meghiúsítani; híveinket talpra állítani s a szabadság idejét a mi saját javunkra s virágzásunkra használni. Az a mozgalom, mely az egyház belső építésének jelszava alatt megindult, melynek ismét nemcsak törekvéseit, de apologiáját is meghallottuk, ezt tűzte ki feladatául, a mi nemcsak szükséges, de hasznos és dicsőséges feladat. Azonban ha valakinek, első sorban nekünk kell a bölcs mondást szem előtt tartanunk: quidquid agis, prudenter agas et respice finem; ha valahol, az egyház belső építésénél nem szabad a bölcs verset figyelmen kívül hagynunk, melynek Budai Ézsaiás szavai szerint nemcsak a periodologiában van haszna, t. i. quis, quid, ubi, quibus auxiliis, cur, quomodo, quando; nehogy, ugyancsak Budai Ézsaiás szavai szerint, valamit igen fent kezdve, mint rossz kántor ne bírjuk és belészakadjunk. Én azért, midőn e rendkívül fontos tárgyhoz szólni készültem, megkérdeztem a mi régi időbeli embereinket s két könyvet vettem olvasás alá; az egyik könyv Wásonyi Mártonnak 1726-ban megjelent könyve, a Súlyos papi teherről; a második könyv aprót, egylet kiadásában megjelent Nagy papok életrajza. S kegyes engedelmökkel, az ezekből vont tanulságok alapján leszek bátor megfelelni a szőnyegen levő kérdésre: mik legsürgősebb teendőink s miben áll a gyülekezeti evangelizáció ? Először is, és mindenekfelett abban, hogy álljuk meg helyünket a szószéken.' Hogy mi a szószék; hogy mily végtelen fontossága s mai nap is mily óriási vonzóereje s befolyása van annak, azt ez értekezleten nem szükség nekem fejtegetnem; hiszen tudjuk, ha ihletetten állunk ott, nem mi szólunk, de az Isten lelke szól általunk. Felrázhatjuk azzal a halált; elvehetjük a fájdalmak éleit; felvihetjük e lelket a mennybe s éreztethetjük a kárhozat minden kínjait; lángoszlopot