Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1896-11-08 / 45. szám
nem tűrőleg azon értelemben fogadta el, a mint az a kálmáncsai választásnál alkalmazva és végrehajtva lett. Jelen voltam a zsinaton, a fenti törvény hozatalakor; ismerem a törvény genesisét, de ha nem ismerném is, eligazítana engem s eligazíthatja N. L-t és a D. Pr. L. szerkesztőjét * is a Zsinati Napló s eligazíthat mindenkit, a ki érdeklődvén a tárgy iránt, betekinti és kellően kombinálja a Naplót, hogy aztán igazán ^alapos tudomása* lehessen a tárgyról. Hogy tehát végre-valahára tisztába jöjjünk a >meghívás útján való lelkészválasztási törvénynyd*, nézzük annak genesisét, születése, fejlődése stádiumain keresztül nagykorúsításáig, törvényerőre emelkedéséig. A ki a konvent által előkészített zsinati törvényjavaslatot megtekinti (21. lap 199- 204. §.), látni fogja, hogy már a konventnek sem volt intentiója megnehezíteni annak a törvénynek végrehajtását, a melyet ő maga proponált azzal, hogy előre összeszedheti a presbyteriummal a szavazók egy nagy tömegét. S ennélfogva a törvényjavaslat 199-ik §-ában így szól: »az érdekelt egyház presbyteriuma nyolc nap alatt jelentést tehet az esperesnél, hogy meghívás útján kivánja a lelkészi állomást betölteni*. Itt tehát egyszerűen és minden további kautela mellőzésével, csupán a presbyteriumra bízatott volna a jelentéstétel is. A választás mikéntjét megállapító 102. §. szerint aztán: »Ha egy kellőleg minősített jelöltben a jelenlevő választók (tehát csak jelenlevők, eltekintve attól, hogy hányan vannak) megegyeznek, azt az esperes megválasztottnak jelenti ki*. Ez a konventi törvényjavaslat közöltetvén azonban a kerületekkel s a kerületek észrevételei újból akonventtel, a ft. konvent a dunamelléki és a tiszántúli, egyházkerületek indítványa folytán azon határozatot hozta, hogy »meghívás útján* csak abban az esetben történhetik választás, ha egyetlen jelöltje van az illető egyháznak, ezt a konventi nagybizottság oly értelemben ajánlotta elfogadásra, hogy a választásra jogosultak 2O°/0 -ának m e £" adandó a jog, hogy követelhessék a pályázat útján való választást, tehát egyötöd és nem egyharmad kisebbségnek adott döntő jogot. íme tehát a konventi nagybizottság javaslatában már le van téve azon eszme, hogy nem 80 °/o"o s többség, hanem csak a 20 °/0 -os kisebbség konstatálásával álljon vagy essék a meghívás útján való választás (Zsinati Napló 622. 1.), melyre nézve Tisza István (623. lap) így nyilatkozik: »kétségtelen, hogy sokkal kevesebb fáradsággal jár egy kisebbségről meggyőződni, mint a szavazásra jogosultak többségét megállapítani. Ugyanazért én célszerűbbnek tartom a konventi jegyzőkönyvben foglalt 20°/0 kisebbség kimondását«. Lengyel Imre elégnek tartja a meghívás útjáni választáshoz a 80 % helyett az általános többséget is. Szeremley csatlakozik Lengyel Imréhez; példával illusztrálva, hogy nagy egyházközségekben lehetetlen 80%-ot összehozni a választásra is. * E cikket ama hírlapi polémia alkalmából kaptak, mely a • Dunántúli Prot. Lap« hasábjain egyfelől Nemo és Kiss József, másfelől N. L. és a szerkesztő között lefolyt. Nemo (ki értesülésünk szerint Körmendi Sándor) és Kiss József azt vitatták, hogy a meghívás útján való választásnál azt kell demonstrálni, hogy a jogosult választók egy harmada nem ellenzi a meghívást. A jelen cikk a »Zsinati Napló«-ból vett idézetekkel bizonyítja ezt. S mi főként ezért adtuk ki. Egyébiránt ez a kérdés irodalmilag is teljesen tisztázva van. Dr. Baczoni L., Radácsy Gy, Pokoly J. és Zoványi J. stb. szintén ekként magyarázzák az Egyh. Törvény 199—203. §-ait. Szerk. Szász K. ezek után azt indítványozta, hogy »ha a választásra a jogosultak egyharmada ellenzi a meghívás útján való választást, az esetben pályázat útján való lelkészválasztásnak lesz a helye*. S ez indítványt a többség elfogadta (625. lap). Íme tehát a zsinat már itt az egyharmad útján való megállapodásra fekteti a súlyt, azon indokokból, melyeket a fönt nevezett fölszólalók, a 80%-al való számolás — megállapodás ellen — melynek nagy egyházakban összehozatalát, uni sono lehetetlennek tartották, fölhoztak. Tessék elolvasni a felszólalók aggodalmait. S ezzel a »meghívás útján való választásra vonatkozó §-ok a kimondott elvszerinti szövegezés végett a zsinati bizottsághoz visszatétettek.* A Napló 821. lapján stb. olvasható, hogy megkezdődik aztán a bizottsági szövegezés szerint beterjesztett javaslat tárgyalása, mely szöveg a 199. §-ban kétharmad többséget említ a meghívás útján való választáshoz. Kiss Albertnek mindjárt kifogása is van a kétharmad ellen. Soknak tartja, de hiányosnak is, mert nem mondja meg, mi módon lesz konstatálható a választásra jogosultak kétharmada, s indítványozza, hogy az új szöveg nyomassék ki. Szász K. a szövegező bizottság elnöke így felel Kiss Albertnek: »mikép konstatálható a kétharmad többség ? arra nézve azt jegyzem meg, hogy nem azt kell számszerűleg kimutatni, hogy a kétharmad rész kivánja a meghívást, hanem egyszerűen bejelentik a presbyterium által, s azzal azt is, hogy kit akarnak megválasztatni. Ha az illető minősítésénél fogva ki nem zárható, az előre értesített választó közönség összejön és ekkor kell azt konstatálni«. Nos, mit? hogy jelen van-e a kétharmad többség? Nem, hanem azt, *hogy nincs-e egyharmad részüknek kifogása a meghívás ellent Ha nincs, egyhangú a választás; ha pedig azt mondja valaki, hogy az illetőt nem akarjuk, az lesz a kérdés: hányan vagytok ? A jelenlevők szóval nyilatkoznak és ha ezek száma több mint egyharmad, ha csak egygyel is, akkor nincs meghívás útján való választás. Ebben nézetem szerint — folytatja Szász K. — nincs oly nehézség, mely akadályozná a meghívás útján való választást«. (Helyeslés, úgy van ) »Arra a kérdésre, hogy mikép konstatálható a kétharmad, azzal felelek, hogy negatíve, vagyis azt kell konstatálni, hogy a választók egyharmada nem kivánja a meghívás útján való választást«. Kiss Albertnek még ezután is aggálya van, mondván, hogy «felszóllalásom nem arra vonatkozott, hogy az egyházmegyei küldöttség mimódon konstatálja a kétharmad többséget, hanem hogy az egyházközség presbyteriuma mimódon szerez tudomást arról, hogy az egyház kétharmad része meghívás útján akar választani ?* Erre Szász K. odavetőleg így szól: »azok, a kik egy egyénre akarnak szavazni, a presbyterium előtt, a választási névsor alapján igazolják magukat. Ez a lehető legegyszerűbb mód*. Tisza István erre mindjárt megjegyzi, hogy abban mind egyetértünk, hogy itt elvi határozattal állunk szemben, a melyet respektálni kell, t. i. hogy kétharmad többség szükséges. Egyetértünk abban is, hogy az csak a végrehajtás kérdése, vájjon positive a kétharmad többség konstatálandó-e, vagy negatív irányban az egyharmad. És talán egyetértünk abban is, hogy mind a kettőt konstatálni fölösleges munka volna. Ha így áll a kérdés, szabadon választhatunk a kettő között. Megvallom én az eljárás könnyebbsége szempontjából, az utóbbit helyeslem*.
