Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-11-08 / 45. szám

Bartha L. az egész §-t kihagyatni kéri, mint szükségtelent s folytatja: »Az már ki van mondva, hogy negatív irányban kell konstatálni az egyharmad részt. Ha a §. megmarad, félreértésekre szolgáltathatna alkalmat (ez Nagy L. és a D. Prot. L. szerkesztőjének szólott), mert könnyen úgy magyarázhatnák, hogy előbb positiv irányban kell a kétharmadot, azután negatív irányban az egyharmadot konstatálni*. Szilády Á. jegyző aztán kifejti, hogy elvi szempontból, mint meghatározás, tartassék fönn a 199. §. Még tovább foly a vita fölötte, Izsák D. is fél a § - tó), »mert könnyen félreértésekre szolgáltathat alkalmat * (Ez is N. L. és a szerkesztői megjegyzésnek szól.) S midőn már elfogadtatott, Tisza I. a következő §-nál ajánlja, >hogy minden kétely elháríttassék, mondassék ki, hogy kétség esetén az egyharmadnak kelljen bizonyítani azt, hogv nem akarják a meghívás útján való választást«. Lengyel 1. megnyugtatásul : »Itt egyszerűen szó van annak konstalálásáról, hogy körülbelül olyanforma a hangulat, hogy talán a többség a meghívás mellett van. »Ekkor jelenti a presbyterium. Később, mikor a bizonyításra kerül a sor, annak kell bizonyítani, a ki nem akarja a meghívást*. Tisza I. »A megelőző §. (t. i. a 199.) elfogadásán megvallom, nem nagyon örülök, sőt félek, hogy félreértésekre teremtettünk alapot«. (Ez is N. L. és a szerkesztő úr biztos tudomására vonatkozik.) Szilády Á. a bizottsági jegyző, a törvényjavaslat szövegezője kimondja aztán : »Nem azért van ide téve a kétharmad, mintha számszerűleg a lajstrom szerint legyen az kitüntetve, hanem hogy bizonyos becsületbeli felelősséget érezzenek azok, kik a presbyterium részéről az esperesnek jelenteni akarják, hogy ők meghívás útján akarnak választani«. A további fö'szólalásokban is minduntalan aggodalmak nyilvánultak a lölött, hogy a 199. §. elvi kijelentése zavarólag fog hatni s hogy az egész törvényjavaslat áttekinthetőbb, kombinálhatóbb legyen. Tisza K. és Körmendy S. fölszólaltak, hogy nyomassék ki a bizottsági javaslat, a mi aztán el is rendeltetett. Beterjesztvén a bizottság az új szövegezést, Tisza K. világi elnök előadja (835. 1.) > Méltóztatnak tudni, hogy a kinyomatás azért rendeltetett el, mert a szöveg úgy, a mint beterjesztve volt, nem látszoti elég világosnak. Ezen néhány nap alatt igyekeztem a nevezett §-okat akként módosítani, hogy a tárgyalás alatt fölmerült kételyek eloszlathatok legyenek. Bátor voltam azután az így módosított szöveget, többekkel közölni, a kik szintén úgy találták, hogy ezzel a kételyek el vannak oszlatva. Természetesen a 199. §.. mint a mely már elfogadtatott, érintetlenül van hagyva*. Hogy a kétely a kétharmadra vonatkozott, az a föntiekből csak elég világos. Szász K.: * Tisztább, világosabb és helyesebb a világi elnök úr módosítványa s azért azt elfogadja, üdvözli s egyúttal általános tárgyalás alapjául elfogadtatni kéri®. (Elfogadtatott.) Ekkor Tisza K. így mutatja be módosítványát: »A különbség a kettő között az, hogy az eredeti szöveg arra, hogy a jelentés megtörténjék, kétharmad többséget említ, míg az új szövegezés, a jogosult választók többségét említi. Hogy megvan-e a kétharmad többség vagynem, illetőleg, hogy az egyharmadnál többen tiltakoznak-e, az az eljárás alkalmával lesz konstatálható*. Tehát Tisza K. módosította oda a vita tárgyát, a 199. §-ban letett kétharmadára vonatkozó elvi megállapodást, hogy az utána következő 200-ik §-ban már nem kétharmadnak, hanem a többségnek adatik meg a meghívás útján való választás akaratának a presbyterium általi ki és bejelentési joga, Tisza K. interpretálta föntebbi módosítványát, és könnyű belátni, hogy nem N. L. fölfogása és nem a D. Pr. Lap szerkesztőjének >meggyőződésé és tudomása* szerint, s ha igaz, hogy »optimus interpres verborum quisque suorum«, T. K. talán mégis jobban tudja, hogy miként oszlatta el a kételyeket és hogy N. L -t és a szerkesztőt kivéve, bizonynyal mindenkiben el is oszlatta. Szász K. rögtön meg is indítványozta, hogy térjen vissza a zsinat a 199 §-ra és módosítsa azt, Nagy Lajos és a szerkesztő úr kedviért, a T. K.-féle elfogadott megállapodásnak megfelelően. Tisza K. nem tartja szükségesnek a visszatérést, mert >az ellentétet igen csekélynek tartja«. A 199. §. kimondja, hogy mikor érvényes a meghívás. Akkor, ha legalább kétharmad kívánja. A 200. §. arról intézkedik, hogy mikor kell megindítani az eljárást? Akkor, ha az egyház többsége óhajtja. Az utolsó 203-ik §-ban konstatáltatik, hogy az a föltétel, a melyet a 199. §. kitűzött, teljesítve van: tehát ellentét és ellenmondás ezek között nincs*. S ezzel az új szövegezés szerinti javaslat elfogadtatott s törvényerőre emeltetett. Én híven és szószerint idéztem minden a vitatárgyra vonatkozó nyilatkozatot a Zsinati Naplóból. A zsinat egyetlen tagjának sem volt a végmegállapodáskor kételye az iránt, hogy a 199. §. mást, mint csupán csak elvi kijelentést tartalmaz, hogy a 200-dik §. szerint, a presbyterium joga, nem a kétharmad többségnek lajstrom és jegyzőkönv szerinti kimutatásával, hanem egyszerűen >az egyháztöbbsége « akaratára hivatkozással, jelenteni, hogy »meghívás* útján akar választani és a 203. §-ban van aztán precizirozva, hogy miként kell 199. §-ban kimondott elvi megállapodást, t. i. a kétharmad többséget, konstatálni. »Negative«, mint Szász K. kifejezte, vagyis úgy, hogy nincs-e egyharmadnál hacsak egygyel is több a meghívás ellen ? S ha nincs, eo ipso érvényes a meghívás utján való választás. így ment véghez a kálmáncsai választás, tehát teljesen korrektül és így nincs igaza a szerkesztő észrevételnek, mely szerint: »a kálmáncsai választás néma törvényeknek megfelelően folyt le*. Valamint nincs igaza Nagy L.-nak sem, a ki azt fogja Nemóra és Kiss i.-re, hogy ezek szerint nem kell a kétharmad többségnek meglenni. Igen is meg kell, csakhogy nem úgy, hogy előre lajstromosan állapíttassák az meg, hanem hogy a választáskor az egyharmadnál hacsak egygyel is több ne legyen az ellenkezően szavazók pártja. További fölvilágosítást, úgy hiszem, kár volna vesztegetni N. L. kritikájára; s bizonynyal az olvasó is, ha a fent idézett zsinati nyilatkozatokat egymással összevetve, kombinative elolvassa s ha megemlékezik arról, hogy valamennyi zsinati fölszólalás a 199. §. kétharmad kifejezése miatt aggódott és csak az oly nyilatkozatok nyugtatták meg, hogy nem azt kell számszerűleg kimutatni, hogy a kétharmad rész kívánja ja meghívást. Szász K.: »Kivan mondva, hogy negatív irányban kell konstatálni az egyharmad részt«. Bartha L., hogy mint Tisza K. kimondotta, »ezzel a kételyek el vannak oszlatva*. Egyébiránt vegye tudomásul N. L., hogy esperesét védeni akaró fölszólalásával megkésett, mert esperese ez ügyben jobban értesült pápává lett és belátván, hogy Kiss J. nézete alapszik törvényen : a kálmáncsai meghívás úljan