Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-11-08 / 45. szám

meg. s melyek megszüntetését elsőben már az 1848-ik évi törvényhozás kimondta, de sokféle okokból mind e mai napig csak csekély részben eszközölhette. Hazánkban tényleg ma is van egy »uralkocló« egyház, mely az »államvalláscc középkori elméletéből kifolyólag a többi egyházak rovására nagyszámú államjogi, anyagi és társadalmi előjogokat és kiváltságokat élvez. A kultuszpolitikai radikálizmus ez előjogok teljes megszüntetését sürgeti s a szekulárizációt, az állam ós egyház tökéletes szótválasztását hangoztatja. Mi nem vagyunk ennek a radikális kultuszpolitikának a hivei. De azt igenis követeljük, hogy az elnyomott többi keresztyén egyházak a volt uralkodó egyházzal egyenjogúsíttassanak. S hol van alkalmasabb pont, hogy az állam az edclig mellőzött egyházak segítségére jöjjön, mint épen a lelkészek egyetemi képzése? Nem akarunk gravaminalis politikát űzni, nem kívánjuk r. kath. hitfeleinket szerzett jogaikban e téren sem háborgatni; de azt már a sokszor hangoztatott jogegyenlőség és viszonosság nevében is határozottan igényelhetjük, hogy ha az állam egyik egyháznak theologiai fakultást tart fenn az egyetemen, akkor mérjen egyenlő mértékkel s minket többi keresztyén egyházakat is becsüljön meg azzal a jóval, melybe a római kath. egyházat századok óta részesíti : állítson számunkra theologiai fakultást az egyetemeken. Ez a kultuszpolitika nemzeti szempontból is méltányos a többi egyházakra és előnyös az országra nézve. Méltányos különösen a nem magyar ajkú hitfelekezetekre nézve, melyeknek leendő lelkipásztoraik a miatt, hogy nem mehetnek hazai egyetemekre, jóformán el vannak zárva a magyar tudományosság és nemzeti kultura áldásaitól, s bizony nem csoda, hogy egyetemi képzés hiányában, a nem magyar ajkú lelkészi karnak még a hazafiasabb elemei sem igen képesek benső kapcsolatot ós életközösséget nyerni és fentartani a nemzeti kulturával. Erre a mi viszonyaink között csak a jó egyetemi képzés segítheti el őket. De előnyös volna ez a kultuszpolitika az országra nézve is. Az egyetemeken állítandó hittani karok a nem-magyarajkú egyházak lelkésznövendékei előtt is megnyitván a magyar kultura leggazdagabb kútforrásait, az ily nevelésű, hazafias érzelmű lelkipásztorok a nem-magyar nyelvű lakosság körében is természetes levezető csatornái és propagáló közegei lennének a magyar kulturának. Mert nem szabad felednünk, hogy a szélesebb értelemben vett népnevelés terén mindig az a fő, hogy jó tanítói és lelkészi gárda nevekedjék, hisz köztudomású tény, hogy a nép körében ez a gárda a nemzet kulturális és ethikai javainak és erőinek legsikeresebb apostola ós legtermészetesebb őre, ha nemes hivatásától és a haza szeretetétől át van hatva. A ki a nép psychologiájával valaha foglalkozott, jól tudja, hogy az egyszerű ember még a kultura általános elemeit is szivesebben fogadja, ha vallása keretében s egyháza papjai és tanítói terjesztik elébe. Azért hát a lelkészek képzésének s a vele járó nagy valláserkölcsi érdekeknek a nemzeti kultura szempontjából is helyet kell biztosítani az egyetemeken. Még szembeszökőbbek az egyetemi theologiai fakultások előnyei tudományos szempontból. Az egyetemi képzés szélesebb látkört, magasabb tudományos szinvonalat biztosít a leendő lelkipásztornak, s a hallgató a többi fakultások hallgatóival való érintkezés által jobb társadalmi műveltséget és nagyobb ügyességet szerezhet. Az egyetemi tudományos környezet és a többi tanárokkal való érintkezés emelőleg és ösztönzőleg hat magára a tanárra is, kinek társadalmi helyzete is jelentékenyen emelkedik az egyetem körében és nimbusza alatt. De legtöbbet nyerhet az egyetemi karok által maga a szaktudomány, melynek előadó tanáraitól jobb helyzetűkből, de tudományos ambitiójukból kifolyólag is, méltán megvárhatnák az egyházak, hogy az egyházi irodalomnak hivatásszerű művelői legyenek. Es hogy ez nem hiú remény és üres föltevés, azt fényesen bizonyítja a németországi, angolországi, hollandiai és svájci egyházak példája, melyek egyházi irodalmuk magasfokú virágzását első sorban egyetemi theol. fakultásaik derék tanárainak köszönhetik. Sőt a jól szervezett egyetemi theol. fakultások üdvös hatást gyakorolnának a meglevő theol. akadémiákra is, nemes versenyre ösztönöznék őket, annyival inkább, mert nemcsak kezdetben, de bizonyára mindvégig épen a theol. akadémiák szolgáltatnák az egyetemi fakultásoknak a legjobb tanerőket, a legavatottabb tudósokat. Mindezeknél fogva mi elvben és általánosságban csak helyesléssel fogadjuk, sőt bizonyos örömmel üdvözöljük a miniszter tervét, s szivünkből kívánjuk, hogy kultuszminiszterünk ismeretes becsvágyával és nagy erejével meg is valósítsa báró Eötvös József nagy eszméjét. De mivel a terv mikéntjéről még nem nyilatkozott, engedje meg a kultuszminiszter, hogy erre nézve elmondjuk a magunk véleményét, mely azt hiszszük, prot. hitfeleink nézetével nagyban és egészben megegyezik. 1. Első és fődolog, hogy a protestáns theol. fakultások a meglevő theologiai akadémiák és intézetek teljes épségben hagyásával szerveztessenek az egyetemeken. Indokok: a theologiai akadémiák autonomi-