Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-01-05 / 1. szám

jelöltek a legutóbbi követválasztáskor plébánusoknak adott reversalisokkal vásárolták meg mandatumukat. Pedig ezek az urak is tudnak ám ékesen deklamálni a szabadság, a haladás stb felől. Hát még milyenek lesznek ez irányban a jövendő leckéi? Tessék csak elgondolni a már mindenfelé szervezett néppártot. Előre pirulok a szégyentől, hogy hány rettenetes Zelenyákot fog majd egyházunk liferálni a képviselőházba. Mulasztásainkért lakolunk. Hát még milyen büntetések várnak ránk. . . .? Mi lesz, ha majd a felekezetnélküliség is apasztja sorainkat ? A nagy kérdés, a lenni vagy nem lenni előtt állunk. Lassú haldoklásunkban végre már oda jutottunk, hogy csakugyan keressük a segélyt. Mindenütt keressük, mindenünnét várjuk, csak ott és onnét nem, a hol igazán megtalálhatnánk. Most legdivatosabb a mindenható kormánytól várni a segedelmet. íMem arról szólok én most, hogy jogos-e, méltányos-e követelésünk. Ez egészen más kérdés. Hanem arról, hogy ha meg nem újulunk lélekben, a kormány milliói se segíthetnek rajtunk. Állami dotáció, jobb anyagi rendezkedés segíthet külsőleg, sőt sokat lendíthet ügyeinken. De hitet nem teremt, közszellemünket nem teremti át, életet nem ad. Nekünk pedig erre, az «egy szükséges dolog «-ra van a legnagyobb szükségünk. Lám Törökországot Anglia évtizedek óta galvanizálja. A többi európai államok is támogatják. De azért a török birodalom beteg ember. Csak agóniáját hosszabbítják. Nem hiszem, hogy valaha lábra állíthassák. A mi népünk vallásos nép. A martyrok méltó utóda; de nem lehet tőle rossz néven venni, ha frázisokkal nem elégszik meg. A deklamálás ideje elmúlt. Most cselekedni kell. De ne azt várjuk, hogy más tegyen helyettünk, hanem magunk tegyünk a Krisztus által. Két dologra van kilátásunk: ha Krisztus által megújulunk szívben és lélekben és tevékenyek leszünk, egyházunkra egy szép és dicső jövendő vár; de ha tovább is tétlenkedünk és hitetlenkedünk, a szomorú lassú hervadás, nyom nélkül való elenyészés lesz osztályrészünk. a—s. ISKOLAÜGY. Protestáns középiskolák millennáris értesítői. I. A közoktatásügyi kormány rendelte, a felekezeti főhatóságok elfogadták, hogy ezredéves ünnepünkre az iskolai értesítők a szokottnál bővebb tartalommal és díszesebb alakban jelenjenek meg. Kívántatott legfőképen, hogy az 1894/95-ik évi értesítők közöljék az intézetek történetét. E kívánságnak részben vagy egészben a magyarországi 54 protestáns középiskola közül 16 magyar nyelvű tett elegei. De az összes hazai középiskolák (187) közül sem több, mint 64. Egészben közölte az iskola történetét: a budapesti ág. ev., bonyhádi ág. ev., csurgói ev. ref., debreceni ev. ref., felső-lövői ág. ev., mezőtúri ev. ref., nyíregyházai ág, ev., szarvasi ág. ev., szászvárosi ev. ref., székelyudvarhelyi ev. ref. Részben közölte az intézet történetét: a pápai ev. ref., kúnszentmiklósi ev. ref., rimaszombati egy. prot., sárospataki ev. ref., soproni ág. ev., eperjesi ág. ev. Az erdélyi szász középiskolák német nyelvű értesítőitől ez alkalommal eltekintek s csak jelezni óhajtom, hogy közülök némelyik, pl. a szászrégeni, besztercei szintén közli az intézet történetét. Mentségül a protestáns millennáris értesítők csekély számára két ok hozható fel. Egyik a kevés idő, melylyel azok előállítására a tanárok rendelkeztek; másik az, hogy sok iskola története már megírva s közölve van, részint külön füzetekben, részint korábbi értesítőkben. Ez esetben az illető intézetek egyszerű utánnyomás által tesznek eleget a kultuszminiszter kívánságának. Az első okot, mely miatt több prot. középiskola története késik a jövő tavaszig, egy ép oly nagyszerűen bevált, mint a mily praktikus módon tüntette el a debreceni ev. ref. főgimnázium tanárkara, a midőn nem egy ember nyakába varrta a többszázados intézet külső és belső életének ecsetelését, hanem 10 tanár szorgos és közös munkájának eredményét tette közzé értesítőjében, mely úgy belső tartalomra, mint külső kiállításra és terjedelemre nézve ritkítja párját az ország valamennyi millennáris értesítői között. — Kisebb körben, kevesebb emberrel, de ugyanezt tette a székelyudvarhelyi kollégium tanítótestülete is és szintén egy tanúságos, eszméitető képét rajzolta a prot. tanügynek. A debreceni kollégium gimn. értesítőjének előállításában részt vettek: Bócsi Imre igazgató-szerkesztő, Géressi Kálmán, Sinka Sándor, dr. Gulyás István, Kulcsár E., S. Szabó JózsefK. Kiss József, Kovács János, dr. Varga Bálint, Elek Lajos. — A székelyudvarhelyi kollégiuméban: Gönczi Lajos igazgató-szerkesztő, Kovács Dániel, Lázár József. A divide et impera elvét és módszerét követték még részben a bonyhádiak is. Az ő iskolájok történetét két tanár írta meg, névszerint Gyalog István igazgató és Beke Andor. A többi intézetek egy-egy tanár által íratták meg történeteiket. Még pedig a budapesti ág. evang. főgimn. múltját megírta Batizfalvy István, a csurgóit Héjas Pál, a felső-lövőit Ebenspanger János, a mezőtúrit Bodolav László után Faragó Bálint, a nyíregyházit Martinyi J. igazgató, az eperjesit Hörk József igazgató, a pápait Kiss Ernő igazgató, a kúnszentmiklósit Szikszay Gusztáv igazgató, a szarvasit Benka Gyula igazgató, a szászvárosit Simon Ferenc igazgató, a sárospatakit Szinyei Gerzson, a sopronit Gombocz Miklós igazgató. Illusztrálva jelentek meg: a debreceni 24 képpel, a sárospataki 12 képpel s két alaprajzzal, a felső-lövői öt képpel, a székely udvarhelyi két képpel, a soproni egy képpel, két alaprajzzal s két grafikus táblával, az eperjesi egy képpel s három facsimilével, a nyíregyházi egy fa-