Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-10-04 / 40. szám

kül elfogadta a közgyűlés. Az előadó ama két fontosabl) indítványát, hogy a próbaszónoklás eltiltassék, s hogy a nagyobb jövedelmű állásokra való pályázás bizonyos számú szolgálati évekhez legyen kötve, nem fogadta el a közgyűlés. A pénzügyi bizottság előterjesztésére elhatározta a közgyűlés, hogy a Rányakerület összes ingó vagyonát az Egyesült Fővárosi Takarékpénztárnál helyezik e), s az ügykezelésbe behozzák az eddiginél olcsóbb chek-forgalmat. A szarvasi tanítóképző ügyét is rendezték olykép, hogy bizottságot küldtek ki. melynek az lesz a feladata, hogy a tanítóképző vagyonát fölbecsülje s erről jelentést tegyen a kerületnek. Ha ez a jelentés beérkezik: akkor fognak határozni, mily mértékben járuljanak a tanítóképző föntartásához a békési esperességből alkotott új esperességek és egyházak. Erre az évre 1600 forint segítséget szavaztak meg a tanítóképzőnek, a további fejlesztésre vonatkozólag pedig a tanügyi bizottság jelentését várják be. A horvát-szlavonországi egyházak ügyében a püspöki jelentés által előadott tényállást tudomásul vette a közgyűlés, s így a bán ígérete alapján kilátás van arra, hogy ott az egyházak ügye törvényesen szabályoztatni fog s akkor a Magyarországon érvényben levő zsinati törvények az ottani ág. h. evangélikusokra is kiterjesztetnek. A közgyűlésen még több apró ügy, felterjesztés, felebbezés stb. nyert elintézést, de ezek kevésbbé voltak közérdekűek. R. T. A külsősomogyi egyházmegye közgyűlése. Egyházmegyénk szept hó 1-ső napján tartotta meg évi rendes gyűlését, Tabon, az ágost. hitv. testvérek templomában, melyet az evang. gyülekezet derék lelkipásztora, Sztanó Sándor úr, a legnagyobb előzékenységgel engedett át részünkre. A Bocsor Lajos esperes és Sárközy Béla gondnok urak elnöklete alatt tartott, s igen népes gyűlés lefolyásáról a következőkben értesítem e b. Lap olvasóit: Az Úr nevének segítségül hívása, s a képviselők igazolása után, a szavazatbontó bizottság előterjesztette, hogy egyh. főjegyzővé ismét Kálmán Gyula, az üresedésben volt vil. tanácsbiróságra pedig Vörös János, a tabi kerület orsz. képviselője választatott meg a szavazatok többségével. Az új tanácsbiró, valamint a múlt évben már megválasztott e. m. irattárnok. Póth József n.-gyönki lelkész, a hivatali esküt nyomban letevén, a közgyűlés által melegen üdvözöltettek. Most esperes úr olvasta fel terjedelmes, de mindvégig érdekes és termékeny eszmékben gazdag évi jelentését, mely bevezető soraiban, lelkes szavakkal emlékezvén meg hazánk fennállásának ezredéves ünnepéről, s reform, hitfelekezetünk nemzetfentartó missziójáról, hű sáfárként számol be az egyházmegye kül- és beléletéről, és egy évnek végzett munkáiról; és e számadás eredménye, akár az anyagi, akár a szellemi emelkedést tekintve, nemcsak kedvezőtlennek nem, sőt sok tekintetben biztatónak és örvendetesnek mondható. Hogy a legfőbbet, az egy szükséges dolgot említsük legelébb, örömmel hallottuk a jelentésből, hogy a valláserkölcsi élet emelésére irányzott nagyobb tevékenység szintén az egész vonalon megindult; az elmúlt tél folyamán számos gyülekezetünkben tartattak vallásos estélyek, szerveztettek ifjúsági egyesületek, énekkarok; s az ismétlő iskolások vallásos oktatásának nehéz, de épen nem hálátlan munkájával is megpróbálkozott néhány lelkésztársunk, és nem sikertelenül. Megnyugvással vettük továbbá tudomásul, hogy az egyházpolitikai reformok, ez ideig semmi rázkódást sem idéztek elő gyülekezeteinkben, s a polgárilag házasultak az egész egyházmegye területén csak két esetben nem vették az egyház áldását igénybe, valószínűleg anyagi indokok miatt. Az esketési stóla azonban maholnap csak a papíron marad ; és a lelkészi kar ezen érzékény veszteségét, az elkésett konventi intézkedés aligha fogja már helyrehozhatni. Az egyesek és gyülekezetek szép áldozatkészsége mellett nagyszerűen emelkedik ki. (Tolnavármegye valóban fejedelmi bőkezűsége, ama 100 ezer koronás millenáris ajándékban, melyet a létkérdéssel küzdő gyönki algimnáziumnak javára nemcsak megszavazott, de rendelkezésünkre is bocsátott immár. A nevezett törvényhatósági bizottságnak ezen páratlan, s a felekezeti szempontakon felül emelkedő elhatározásáért a jegyzőkönyvben is, meg külön köszönő iratban is háláját fejezte ki a közgyűlés. Ugyancsak az esperesi jelentés egy igen érdekes, és elvi fontosságú kérdést is vetett fel, hogy t. i. megengedbeto-e felekezeti tanítóinknak állami anyakönyvvezetőkül alkalmazása ? Élénk vita után szavazattöbbséggel kimondta a közgyűlés, hogy e nagyfontosságú kérdésnek végleges megoldását ugyan a konvent hatáskörébe tartozónak tekinti, addig is azonban, tekintve tanítóinknak amúgy is túlterheltségére és az elemi oktatás iránt naponként fokozódó állami és egyházi követelményekre, épen magának a tanügynek jól felfogott érdekéből, nem járulhat engedélyével a tanítók emez újabb megterheltetéséhez; és e végzését pártolás végett felterjeszti az egyházkerületre. Mint utólag értesülünk, ezen egyházmegyei határozat ellen az egyházmegye tanítói testület képviselője felebbezést jelentett be. A jelentést tevő esperessel együtt, fájdalmasan emlékeztünk ezután mult évi nagy veszteségeinkre: Gaál György kőröshegyi lelkész s kiérdemült esperes, Varga István gyönki gimn. igazgató s egyházi, és Horváth Gábor világi tanácsbiránk kidőltére, a kiknek emlékét és kimagasló érdemeit hálás kegyelettel írtuk fel jegyzőkönyvünkbe; Horváth Gábor felett — eddigi gyakorlatunk szerint — még külön emlékbeszéd is tartatván Gózon Gyula tanácsbiró által. A tárgysorozatnak egyik legfontosabb pontja került ezután szőnyegre: a lelkészi gyámintézetek kérdésében. Az orsz. gyámintézeti járulékok beszedése s kezelésével Vasváry Sándor csepelvi lelkész bízatott meg, ellenőrző bizottság is választatván melléje; elrendeltetett egyúttal, hogy az első évi járulék minden intézeti tag részéről f. évi november l-ig mulhatlanul beküldessék, míg a 10%-os belépési járulékot az e. m. újabb lelkészi gyámpénztár fogja a tagok helyett befizetni, saját tőkéjéből. így mintegy három ezer forintnyi tőkecsorbulás fog előállani, mely azonban öt év alatt teljesen restituálva lesz, az addig még mindig kötelező évi befizetések által; öt év elmultával pedig a díjfizetés megszűnik, s a jogosult igények, szükség esetén, az intézeti tőkéből nyernek majd kielégíttetést. Helyi viszonyaink ismerete, s a rendes halandósági statisztika alapján ki van számítva, hogy a mostani özvegyi járulék, 140 frt, még 58—60 évig mindig biztosítva leend egy-egy özvegy részére, a nélkül, hogy a tőke végkép felemésztetnék. Megjegyzendő, hogy csak a most meglevő tagok vétettek számításba, mert új tagok az e. m