Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-09-27 / 39. szám

kola nagytermébe gyűlt össze palástosan. atillában. A dunántúli egyházkerület lelkészi kara dicséretére legyen mondva, hogy a ruházatot illetőleg leginkább megtartja a zsinati törvényt. Gyönyörű látványt nyújtott, mikor a sok atillás palástos lelkész az utcán a végig haladt. A lelkészlak előtt nagy sokaság állott,- de csakis jegygyei lehetett az udvarra belépni. Kilenc órakor csoportosan érkeztek a díszmagyaros előkelőségek, a világi urak, mint Darányi, Sárközy, Véghelyi, Fenyvessy stb. összesen mintegy 25-en. A 37. dicséret első és harmadik verse és a főiskolai ifjúság éneklése után Kis Gábor pápai lelkész lépett fel a szószékre, buzgó imája után Gal. V. részének első versét vette fel alapigéül s arról szép, hazafias beszédet tartott. Az énekkar éneklése után Antal és Szász püspökök léptek elő. Szász remek beszédet tartott: »Igaz ez a beszéd, ha valaki püspökséget kiván, jó munkát kiván< jelige alapján fejtegette a püspök s általában a lelkész teendőit. Majd a térdeplő püspököt kézrátevéssel megáldotta, testvéri csókkal felavatta, az esperesek pedig kezet fogtak a püspökkel. Ezután Antal mondott szívből jövő, szívhez szóló gyönyörű beszédet. Isten után mindent a pápai főiskolának köszön, mert ez az alma mater mint szegény ifjút fogadta keblére, s ő a nélkül, hogy szülői költöttek volna tanulása alatt valamit reá, ebben a főiskolában nyert kiképeztetést, a mely főiskolának később tanára lett. Majd a küldöttségeket fogadta a templomban. Elsőben is Kiss Áron, a püspöki kar nesztora üdvözölte őt, mint a kálvinista Róma és a tiszántúli kerület küldötte; az ágostai ev. egyházkerület nevében Gyurátz püspök, a pápai ev. ref. főiskola nevében Gzike Lajos, Komárommegye részéről Sárközy főispán, Veszprémmegye részéről Véghelyi alispán, a tanítói kar részéről a tanfelügyelő, a római kath. hitközség nevében is üdvözölték, (de a küldöttséget világi egyén vezette, római kathol. pap az ünnepélyen részt nem vett) s még több más küldöttség üdvözölte. Mindegyik küldöttséghez volt szives szava, magvas felelete. A díszebéden részt vett Néger apát-plebánus is. Antal Ő Felségére emelte poharát, melyet felállva hallgattunk. Utána Darányi miniszter állott fel, nagy figyelemmel hallgattuk szavait, fejtegette azt, hogy 1000 esztendeig az összetartás tartotta fenn nemzetünket, mert ha veszély volt, akkor mindig össze tudtunk tartani; tartsunk most is össze; beszédét hosszantartó taps s éljenzés követte, mely véget alig akart érni. Néger Ágoston apát is felszólalt igen tapintatosan az ev. ref. egyház vallásos fiait köszönté. Este a Griff-szálló nagy termében fényes bál volt. Pápa, közelebbi-távolabbi vidékének szépei itt gyűltek össze. Antal püspök is megjelent a mulatságon. Az Isten áldása legyen Antal püspökön, vezérelje őt nagy elődei nyomdokán az anyaszentegyház és a haza üdvére! Egy jelenvolt. A pesti egyházmegye közgyűlése. Pest vármegye általánosan úgy ismeretes, mint az ország vezérvármegyéje. Tőle vette a pesti egyházmegye is azt a hivatást, hogy egyházkerületének vezéregyházmegyéje legyen. S bizonyára az is lesz, ha minden egyes tagját az a hivatásérzet, az a szeretet hatja át, a mely szeretet ez idő szerint kormányozza, és ha valamivel több lesz ügykezelésében a rend s a szükséges előkészület, melynek itt-ott hiánya érzik. Ez az egyházmegye, melynek tagjai közt a vezérek vezére, egy Szász Károly is, mint egyszerű pap foglal helyet, most tartotta rendes őszi közgyűlését szokott helyén, Budapesten, a református főgimnázium dísztermében Szántlió János kosdi lelkész, esperes és gr. Teleki József egyházmegyei gondnok elnöklete alatt, igen számos egyházi és világi küldöttek jelenlétében. A tárgysorozat nem volt hosszú; törvényszéki úgy pedig egyátalában nem volt, jeléül annak, hogy ez egyházmegyében szent a béke s ismeretlen a perlekedés. A szokásos kezdések és igazolások után Halász Zsigmond dabasi főszolgabíró, ki 34 érvényes szavazatból 28-al választatott meg tanácsbirónak, tette le a tanácsbirói esküt s ígérte meg Vörös Károly főjegyző üdvözlésére, hogy őseinek példája szerint ref. egyházunk ügyét hűségesen szivén viseli, mely fogadást általános éljenzéssel fogadott a közgyűlés. Örömünkre, szaporodott ő vele azoknak a világi uraknak száma, kik nem hozzák magukkal gyűléseinkbe hivatalos rangjokat és tekintetöket, annál kevésbbé vagyoni állásuk öntudatát, hanem elvegyülnek közöttünk szépen, s hozzánk közelébb húzódnak, mint egy akolba és egy pásztor alá tartozók. Ilyenek a pesti traktus tanácsbirái! Érdekes volt az esperesi jelentés. Megtudtuk ebből, hogy egyházmegyénk népessége 68 029 lélek; a mult évi szülöttek száma 3042; halálozási eset volt 2069 ; eskettetett 759 pár; konfirmáltatott 870; áttért hozzánk 136; kitért 46 személy. Érdekes volt hallani, hogy gyarapodása érdekében csaknem minden egyházunk tett valamit a mult évben ; templomaink szép rendben vannak, renoválás alatt van az ócsai templom is, ez a hires Árpád-kori műemlék ; Isten dicsőségére sokan és buzgón áldoznak; az iskolák is kellő gondviselésben részesülnek; a lelkészi karban nem történt semmi változás; a tanítói karban is csak egy haláleset vont gyászt az egyházmegye évkönyvébe. Az új rend sem okozott különösebb bajokat azon kívül, hogy a stólák itt-ott megcsökkentek, mire előre számíthattunk. Az egyházak számadásai, úgyszintén az egyházi pénztárak ügye mind kellő rendben találtattak; s a feloszlott stoláris gyámpénztár számadása is egyhangúlag helybenhagyást nyert Megerősítette az egyházmegye Haypál Benő budapesti III-ik lelkészt állásában; Tóth Endre rákos-palotai kántor tanító megválasztatását azonban csak ideiglenesen hagyta helyben, végleges megerősítését a jövő közgyűlésre halasztván. Egyházkerületi képviselőkül megbízást nyertek, egyházi részről Vörös Károly és Mészáros Sámuel, világi részről dr. Freysinger Lajos és Halász Zsigmond tanácsbirák. Az egyházak osztályozásánál, a mely szintén napirendre került, az egyházmegye három szempontból határozott; elővette előszóra lelkészek saját bevallásait; másodszor a pár éve készített úgynev. Jelentő íveket, és harmadszor a 10 év előtti osztályozást; a mely három szempontból ítélve, sikerült az egyházakat lehetőleg igazságosan s megnyugtatólag osztályozni. Hogy a tíz év előttihez képest itt-ott csökkenés mutatkozik, annak részint a változott viszonyok, részint pedig az országos gazdasági válság képezi okát. A tanügyi bizottság jelentéséből hallottuk, hogy iskoláink fokozatos haladás útján állanak. 40 tanítónk közül (ide számítva a monori vallástanítókat is) 15-en jelesek; 16-an jók, nyolcan elégségesek; egy elégtelen. Örömmel lehet azt is feljegyezni, hogy 6620 tanköteles gyermek közül csak 88 nem járt iskolába ; a többi mind járt; s ha a hatóságok szigorúbban ügyelnének a mulasztókra, mulasztás is sokkal kevesebb volna. Érdemes felemlíteni a tanügyi bizottság következő javaslatait, melyeket a közgyűlés egyhangúlag határozattá emelt. Felhívatnak a tanítók, hogy egyházi énekeinket