Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-09-27 / 39. szám

sikeresebben tanítsák, olyformán, hogy necsak együtt és osztályonként, de egyenként felszólítva magukban is el tudják énekelni növendékeik a zsoltárokat s dicséreteket; a temetési énekek begyakorlását is feladatuknak vegyék, úgyszintén az ismétlő iskolákra a lelkészekkel együtt jóval több gondot fordítsanak. Méltánylásban részesült a tanügyi bizottsági ülésen Vargha Lászó alsó-némedi lelkész jelentése, ki az ismétlő iskola tanítójával rendes naplót vezetett, minden egyes alkalomra a tanítandó tárgyakat, különösen az olvasandó bibliai részeket maga szabja ki számára. Ebből kifolyólag felújította az egyházmegye az ismétlő iskolások tananyagát megállapító régebbi határozatát, s annak szoros megtartására úgy a lelkészeket, mint a tanítókat utasította, hangsúlyozván a biblia-olvastatás szükségét. És minthogy a körlelkészek azt jelentették, hogy tanszerekben több iskoláink szűkölködnek, megállapította az egyházmegye a múlhatatlanul szükséges taneszközöknek minimumát, még pedig a következőkben : fali olvasó tábla, fekete tábla, számoló gép, Magyarország, Európa térképei és a földgömb, és kimondotta, hogy legalább ezeket a taneszközöket minden iskola szerezze be; mi ha esperesi felszólításra sem történnék meg, felhatalmaztatott esperes úr arra, hogy az illető egyház terhére a mondott eszközöket rendelje meg. A könyvtár és levéltár rendezése is elhatároztatott, melyre az új könyv- és levéltárnok, Mádv Lajos újpesti lelkész szives készségét nyilvánította. Két óra felé járt az idő, midőn az egyházmegye a segélykérvények s az egyházak és egyesek kisebb fontosságú ügyeinek tárgyalásával elkészült. Mindazáltal megillető figyelemre méltatta Törő Lajos rákos-csabai lelkész indítványát, melyben az 1000 frt fizetésen aluli lelkészeknek a tanítók- és tanárokéhoz hasonló lcorpótlékok biztosítását sürgeti. Az indítványt ugyan indítványozó, Szász Károly püspök felszólalására, visszavette, mint a mely most nem időszerű, a mikor a lelkészi fizetések rendezésének egyes lépcsőfokai nemcsak tervben, de munkálat alatt állanak: de kiérzett a felszólaló püspök úr beszédéből, hogy az indítványt mint eszmét nem veti el, s annak vitatásától elzárkózni épen nem akar. S bizonyára kívánatos és szükséges is, hogy eme fontos kérdéssel foglalkozzunk; a 800 frt minimum után, ha azt Isten segedelmével elérjük, a korpótlék kell, hogy közös törekvésünk tárgya legyen. Választási rendszerünknek ez az enyhítő oldala; a korpótlékok lesznek a cseppek, melyek a vesztett remények égő kínját a csalódott szivekben eloltják. Szükséges is, hogy 1600 frtig terjedhető jövedelemre legyen kilátása minden prot. lelkésznek, ki 12 osztályt elvégez. Nem fáj akkor, ha ott maradunk halálunkig, a hol először megválasztottak; megszűnik a sok pályázás, nyugodtabbak lesznek a lelkészek, kecsegtetőbb a lelkészi pálya, boldogabbak a gyülekezetek, melyek nem vesztik el lelkészeiket akkor, mikor ezek megismerték őket és kezdenek áldásosán működni közöttük. A pap holtig az egyházáé; egy öreg pap, ki egy hosszú életet töltött hívei között, nem vágyódott sem ide, sem oda, de megmaradt búban, örömben híveivel: öreg korában, ha nem tenne is több szolgálatot mint János s nem szólna is egyebet, csak ezt a pár szót: íiacskáim, csak egymást szeressétek: bizony mondom, hogy ez által is építene ő és a nyájat megtartaná az iránta érzett hála, tisztelet és szeretet által. Az tesz egyházunknak valódi nagy s igaz szolgálatot, ki a korpótlékok ügyét minél előbb megvalósítja, és mi, kik püspök úrról tudjuk, hogy az előbbi hibás papválasztási rendszer eltörlését kiváltképen neki köszönhetjük, kérjük Őt, vegye fel a korpótlékok ügyét is éjjeli és nappali munkái közé, gondolkozzanak róla más jobbjaink is, hogy a jövő zsinatra ez a kérdés megéretten kerüljön. Esperes úr imájával s egy szebb jövő reményével a gyűlés bezárult. György László. A vértesaljai egyházmegye egyházi értekezlete és közgyűlése Sárbogárdon. Idei közgyűlésünket nem a szokott helyen, Kápolnás-Nyéken, hanem az egyházmegye déli legszélsőbb pontján fekvő sárbogárd-tinódi gyülekezetünkben tartottuk meg, szeptember hó 9-én. és pedig ünnepélyesebb formák közt, mint más években, a mennyiben a millennium emlékére a közgyűlést megelőző napon a templomban isteni tiszteletet s ennek végeztével a nagy közönség jelenlétében egtjházi értekezletet tartottunk. Millennáris ünnepünk szeptember 8-án reggel kilenc órakor vette kezdetét. Nagyszámé közönség gyűlt egybe, felekezeti különbség nélkül, ügy a kis mezővárostól, mint a közeli s távolabbi kálvinista gyülekezetekből s szépen volt képviselve az intelligencia is, különösen az űri nők részéről, kik mind végig odaadó figyelemmel és meleg érdeklődéssel kisérték az ünnepség minden egyes mozzanatát. Ott volt a többek közt gróf Dégenfeld Lajos gondnokunk, a nógrádmegyei Szirákról, Vásárhelyi Géza Tinnyéről, dr. Szüts Andor Székesfehérvárról, világi tanácsbiráink; Huszár Ágoston, Fehérmegye alispánja, Nagy Sándor alapi földbirtokos, igen buzgó kálvinista. Huszár Péter helybeli ügyvéd stb. Lelkészeink aránylag kevés számmal, 18-an jentek meg, többnyire papi díszben. Á »Jövel szentlélek« s a 66. zsoltár 1. 4. verseinek eléneklése után Forgács Endre kartársunk, a sárbogárdi gyülekezet ismert nevű lelkésze állott fel a szószékbe s tartott egy magas szárnyalású, szép és megható imát, azután pedig egy költői szépségben és történeti visszaemlékezésekben gazdag s a figyelmet mindvégig lekötött, háromnegyedórás remek beszédet, 5. Móz. 4. 6. alapján: ^Bizonyára bölcs ez a nép és értelmes*. Meg sem próbálom vázolni ez ünnepi beszéd gondolatmenetét, hanem miután e sikerült mű különben is meg fog jelenni nyomtatásban, ajánlom annak megszerzését már most az érdeklődők figyelmébe. A prédikáció után zárima s a hymnus lelkes eléneklése következett, a mivel az ünnep első fele véget ért. A gyülekezetből azonban nem távozott el egy lélek sem; hanem az ünnepi beszéd hatása alatt csak annál nagyobb érdeklődéssel fordult a közfigyelem Koncz Imre esperesünk még most is deli tartású alakja felé, a mint kilépve az úrasztala elé, dallamos hangján megszólalt s szeretetteljesen üdvözlé az egész templomi gyülekezetet. Majd az egyházi értekedet tagjaihoz intézve szavait, a következőket mondotta: »Második egyházi értekezletünkre jöttünk egybe, egy nevezetes időszakban, hazánk második évezredes életének hajnalán. Mult évi első értekezletünkkel bezártuk mintegy hazánk első ezeréves életét. Talán a véletlennek ez a találkozása int, hogy zárjuk le azzal, ref. anyaszentegyházunk közel négyszázados, küzdelemteljes, és mégis dicső történetének azon szomorú képét, mely feltünteti szenvedéseinket. Igen, mert ha mi magyar honfiak, búskomoly érzéssel tekinthetünk a sajói, mohácsi, világosi gyászos eseményekre: mint ref. magyarok épen ily búskomoly érzéssel tekintünk vissza az eperjesi vértörvényszékre, hol a bőszült Karaffa, kínzások után végeztette ki a protestánsokat ; a pozsonyi törvényszékre, hol számos prot. pap