Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-09-27 / 39. szám

életében és egyházi magatartásában nyilvánul az Ő magasabb rendeltetése e földön. Gyönyörűen szól itt a bibliáról a házban, iskolában s a templomban; a prédikációról, az egyházi alkotmányról, az egyetemes papságról s egyházunk szeretetéről. A bibliáról p. o. azt mondja: »Milyen csudálatos könnyű is ez a Szentírás! Mint egy csudálatraméltó nagy épület alapfalazatától elkezdve, mely minden dolgok kezdeteiről és az Isten népének eredetéről való előadásokban, mintegy hatalmas kőrakásként emelkedik föl az égbenyúló tetőzetig, mely túl a föld határain az örökkévalóságba nyúlik, melyet János Jelenései a messze távolban szemléltetnek!* S milyen meggyőzően hirdeti előadása végén az orthodoxus theologus, hogy »a hitvitázásból élni erkölcstelen dolog ... Az egyházak küzdelmében is Isten országát, vagyis a békesség országát kell építenünk!« Mert > ez minden egyházi forgolódásnak végső és főcélja!* Pedig a 95. lapon váltig bíztatja az olvasót, hogy »a luth. keresztyénnek az a kötelessége, hogy a maga keresztyéni és egyházi cselekvéseiben és beszédeiben lutheránusnak tanúsítsa magát, »ne pusztán kötelességből, hanem örömmel és háladatos szeretetből legyünk jó lutheránusok, s hogy magunkat szóval és tettel ilyeneknek is bizonyítsuk, mert a ki tudja, mily áldás a luth. egyházhoz, a luth. keresztyénséghez tartozni, az természetszerűleg azon fog igyekezni, hogy háláját egyháza és hitvallása iránti hűségben mutassa meg«, mivel szerző szerint a lutheranismus -»az üdvözítő örök igazságnak legalább eleddig legigazabb alakja.« Következik »a keresztyén ember élete a házasságiban, a mely »az egész emberi társadalomnak az alapja* s »a keresztyénség is még mindig a keresztyén házon nyugszik*. Tartozunk a házassággal az emberiségnek, Isten országának és önmagunknak, ép azért a nőtlenség elvetendő A házasság »nemcsak nemi közösség, hanem egyszersmind személyi életközösség«, amiből fontos kötelességek erednek a férj és nő, a szülő és gyermekek s a testvérek egymásra való viszonyában. Felbonthatatlanságát »annak eszméje követeli.* Közelebbről keresztyén otthon«-nak a maga egész teljességében és szentségében a hatodik előadás foglalkozik. >Áz állam és a keresztyénség« fejezetében igen szépen tárgyalja szerző »a nemzeti szellem különbözőségét erkölcsi, földrajzi és történeti alapjaira nézve* egyaránt. Az állam >a népéletnek történelmi úton kifejlődött jogszervezete*, s itt közelebbről a tágabb értelemben vett »keresztyén állam« lényegének meghatározásával foglalkozik, a mint az az evangelium s a jog kettős világának összeegyeztetésén alapul. E fejezet mutatja, hogy szerző a jog és államtudomány irodalmában is teljesen jártas. Legtöbbször Trendelenburg »természetjogát* idézi. A nyolcadik előadás tárgya ker. ember élete az államban*. Mert míg az egyház a kegyelem társadalma, a család a kegyelet közössége, addig az állam a jognak nemzeti közintézménye. Itt közelebbről fejtegeti a büntetést, halálbüntetést, alattvalói engedelmességet, hazaszeretetet, kereskedelmet, háborút és a diplomáciát. Be szépen mondja itt egy helyütt, hogy »nem a hatalom és nem a földbirtok, nem a hadseregek vagy a fényes szellemi tehetség, nem is a gazdagság, hanem a komoly erkölcsiség az alapja az igazi nemzeti nagyságnak és jövendőnek. Ehhez mindenki járulhat és köteles járulni. A hazaszeretetnek ez a legszebb megnyilatkozásai A ^közművelődés és keresztyénség* fejezetének állandó vezérgondolata az, hogy bár a kulturának nem a ker. vallásban van eredete, mert gyökerei az emberi lélek természetében rejlenek, de azért eleitől fogva a vallás volt az égi napja s jövője is a vallással való szövetségben rejlik. S itt igen szépen tárgyalja a földmívelést, az ipart, a kereskedelmet, a tudományt és a művészetet. S a mint van személyes erkölcsiség, úgy van tudományos erkölcsiség is. Az utolsó előadás tárgya »a humanitás és a keresztyénség^ A humanitás a keresztyénség történetének leggazdagabb fejezete. Célja »a földi és a mennyei hivatás összhangzásba hozatala,* a mint az »a keresztyén morál alapgondolata* s általában »minden más morál igazsága«. Ez pedig nem más, mint Isten országának megvalósulása és eljövetele a földön. S így találkozik az ethika a maga végpontjában a keresztyén hittannal. Im ez a kötet rövid tartalma az egyes előadások alapgondolataiban föltüntetve. Valódi gyöngyei az újabb ker. irodalomnak, a melyeknek átültetéseért köszönet illeti meg a fordítót, a revisort s az írod. Társaságot. A mű végén található »jegyzetek* Luthardt rengeteg tudásának és irodalmi ismeretének gazdag tárházai,, a melyek különösen a szaktudósra nézve igen becsesek. Helyes dolog volt a fordítótól, hogy a művek címeit eredetiben tartotta meg, s a betűrendes tárgymutató is könnyíti a mű használását. A fordító és a revisor csakugyan becsületes munkát végzett, s derekasan felelt meg feladatának. Csak kevés helyütt vétett a jó magyarság s a tárgyhűség ellen. Nagy különbség van e tekintetben Csiky első és második fordítása között. Pedig nehéz volt Luthardt előadásait fordítani. Luthardtnak Hase és Bevschlaghoz hasonló stylját is nehéz volt. visszadni. Német az, tehát sok helyütt bonyodalmas és nehézkes. Helyenként a magyarban a hűség és szabatosság tekintetében még szebb az olvasmány, mint eredetiben. Ez mindenesetre a fordító s különösen a revizor érdeme Ajánljuk különösen lelkészeink és fiatal theologusaink szives figyelmébe. Olcsóbb pénzen értékesebb művet aligha vehetnek. Eredetiben még egyszer annyiba kerül. Eperjes. Dr. Szlávik Mátyás.