Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-09-20 / 38. szám

hanem pápistás felfogást árul el, mint például mikor a bethlemi pásztorokról mondja, hogy »meg is találják a jászolban fekvő kisdedet, feje körül fénylő égi koronaval és imádság áhítatos csendes imádkozással az emberi nemzet megtartására megjelent Istent, vagy midőn a bűnös nőről, kit bűneinek ismerete hajt Jézus lábaihoz, mondja, hogy »ő benne a bocsátó Istent megérezte bűnbánó szive« — stb. Előadása, a hol tárgyával tisztában van, egyszerű és világos; de a hol eszméivel nincs tisztában, előadása is zavart és homályos; nyelvezete pedig, müvének legnagyobb részében, határozottan pongyola. Tárgyát oly bő lére ereeszti. hogy e miatt a főeszme nem domborodik ki kellőleg. A mit bír, az untig elég volna a felvett eszme vagy tárgy bő magyarázatának. A logika nem erős oldala. Sokszor nem marad meg tárgyánál, hanem más, oda nem tartozó eszmék mezejére is elkalandoz, s olyan eszméket ölel fel, melyek nem valók a felvett cím keretébe. Az eddig felsorolt fogyatékosságok mellett nagy hátránya e műnek, hogy bő tartalma, illetve terjengőssége mellett is hiányzik belőle az, a minek okvetlen benn kellene foglaltatnia, hogy t. i. egyházunknak tagjaiban, a kiknek számára iratolt épen e munka, nem ébreszti fel a ref. egyházhoz való ragaszkodást s nem erősíti benne a kálvinista öntudatot. A reformáció nagy horderejű világtörténeti fényéről csak pár sorban szól; az iránt, hogy minő okok idézték elő a hitújítást, olvasóját meglehetős homályban hagyja, holott itt elengedhetetlen lett volna e tárgy alapos kifejtése. Látja ugyanis ref. egyházunknak idegenbe szakadt, római katholikusok közt élő tagja, hogv ezen ker. testvérei böjtölnek, búcsúra járnak, számos ünnepeket szentelnek, templomaikban képeket tartanak, azok előti imádkoznak, az úrvacsorán és keresztségen kívül még egyéb sakramentomaik is vannak, az egyház fejéül a csalhatatlan római pápát tartják stb. és mindezekre nézve reform, egyházunknak evangeliumszerű álláspontját egyetlen szóval sem fejti ki, holott épen ezen dolgokra nézve kellett volna az evangelium világosságát leikökre árasztani. Még csupán imáiról akarom röviden megjegyezni, hogy azok valóban szépek, buzgók, hitteljesek; de nem azok felfogásához mértek, a kiknek számára épen írattak. Mind eszméi, mind nyelvezete a.;

képzettség magas fokán állók gondolatkörén belől mozognak s félfogási képességéhez szabvák. E mellett a kelletinél hosszabbak is. Egyszerű, a tanulatlan nép gondolatvilágába illő rövid, buzgó fohászszerű imákra volna itt szükség. Átdolgozva azonban használható, szép és jó imák válhatnának belőlök; de így mostani formájukban és terjedelmökben nem alkalmasak. T. Értekezlet! Jóllehet az eddigiekben e műnek jóformán csak hibáiról, fogyatkozásairól emlékeztem; de ennek dacára nem titkolhatom el, hogy az első, futólagos átolvasás után e műnek összbenyomása rám igen kedvező hatást tett, s ha a kitűzött célra alkalmasnak nem ítélem is, annak homályban maradását veszteségnek tartanám, mert vannak benne egyes részletek, mint pl. a Jézus tanításai című fejezet és az Imák, melyek oly becses részleteket tartalmaznak, melyek átdolgozva használhatókká válnának. Reám e mű egészében azt a benyomást tette, mint az olyan arc, melynek egyes vonásai kiilönkülön ugyan szabálytalanok s szépeknek egyáltalán nem mondhatók, de együttvéve mégis bizonyos kedvességet, sőt bájt lehelnek. Ánnak a melegségnek tulajdonítom ezt, mely szerző művének minden lapjáról kisugárzik. A felsorolt hiányok és fogyatékosságok azok, melyeknél fogva én e pályamunkát a kitűzött célra alkalmasnak nem találom, annyival is inkább, mert ez 64 negyedrét lapra terjedt tartalmával messze túllépi azon határt, melyet a t. Értekezlet határozata alapján, a szervező bizottság a munka terjedelméül kijelölt. Én tehát új pályázatnak hirdetését tartom szükségesnek. Irta és a Baranya-SzentlŐrincen tartott értekezlet ülésén felolvasta Bosznai Sándor, értekezleti alelnök s a bírálóbizottság h. elnöke. TÁRCA. A hatodik presbyterianus kongresszus. (Folytatás.) IV. Hétfőn, jún. 22-én a kongresszus munkálatai újra megkezdettek, s mindenekelőtt arról kellett határozni, hogy a jövő kongresszus hol és mikor tartassék meg. Két szívélyes meghívó között kellett választani, az egyik San-Franciscoból, az amerikai szárazföld túlsó oldaláról jött, a másik Washington, az Egyesült-Államok fővárosa részéről, és a kongresszus az utóbbi javára döntött, mert a nyolc napos utazás miatt Észak-Amerikán keresztül sokan nem jöhetnének azok közül, kiknek eljövetele kívánatos volna. Az összejövetel idejéül azonban nem 1900. tűzetett ki, a mint eleinte akarták, hanem J 899., még pedig ezen év szeptember hava ; előbbit, mert 1900-ban Ámerikában elnökválasztás lesz, a mi a kedélyeket nagyon elfoglalná, utóbbi meg azért, mert nyár derekán Washingtonban nagy a forróság, s ezért a lakosok nagy része, kiknek vendégszeretetére számítani kell, nem volna otthon. Két methodista egyházi testület részéről üdvözletek érkeztek, egyik az Írországi methodista hitközségeknek épen Dublinban ülésező konferenciája, másik a methodista szövetség európai szakosztálya részéről. Blaikie dr. Edinburghból olvasta fel mindkettőt, nagyon szívélyesek és elismerők voltak, telve hálával, dicsérettel és biztatással. A gyűlés persze megelégedéssel vette ezeket tudomásul. A napirend főtárgyát ma az istentisztelet rendje képezte a reform, templomokban, s ennek egyes részletei megvilágítására szónokokat rendeltek ki, kik mind abban egyetértettek, hogy minden formaszerü rossz és elvetendő. A bibliaolvasásról, melynek úgy a nyilvános, valamint a házi istentiszteletben nem szabad hiányoznia, Steele Dávid dr. tanár Philadelphiából szerkesztett tanulmányt, melyet azonban Steele James dr. olvasott fel, mivel ő maga beteg volt. Szépen kifejtette, hogy mennyire szükséges a bibliát, úgy az ó-, mint az új-szövetséget olvasnunk kamrácskánkban, a családi asztalnál, a köz- és vasárnapi isteni tiszteleteken, gimnáziumokban és egyetemen, sőt a törvényhozás csarnokaiban, az elnöki széken és a trónuson is. Ez az egyház tulajdonképeni kincse, az isteni igazságok tárháza, s azért kell minden nyelvre lefordítani, hogy mindenki által olvastathassék. Különösen kell azonban, hogy az ige olvasása a nyilvános istentisztelet részét képezze, melynek alapját képezi. A Szentírás olvasásából indult ki a reformáció, belőle merítettek Luther, Melanchton, Knox és Kálvin buzdítást és erőt, hogy a reformáció ellenségeinek és a vatikán dörgedelmének ellentálljanak. A Szentírás házi és templomi olvasása adott a protestantismusnak erőt, hajthatatlanságot és győző hatalmat. Lényeges azonban az is, mily módon olvassák a szöveget, s hogy az épen úgy a kellő vágygyal s kellő alázattal, valamint a kellő hangon történjék s a lelkészek