Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-09-20 / 38. szám

mezei gazdálkodásnak, úgyszólván, legsürgősb idejére esnek, s már ennélfogva magukra a róm. kath. honpolgárokra, de általában nemzetgazdasági szempontból is szerfölött hátrányosok, mert a sürgős nyári mezei munkáknál gyakran csak egyetlen kedvező napnak fel nem használhatása is helyrehozhatlan kárt okoz, a róm. katholikus aratók, részesek, napszámosok pedig a köztapasztalás szerint saját nyári ünnepeiken is szünetelnek s magukért más vallásfelekezetű munkásokat nem helyettesítenek s a róm. katholikus cselédeket saját isteni tiszteleteik látogatásától a legsürgősb mezei munkanapokon sem vonhatják el a más felekezetű gazdák; a pénz- és hitelintézeteknél pedig csak egy napi, sőt csupán néhány órai késedelem miatt is az érdekelt felek érzékeny károsodást szenvedhetnek. Valóban itt volna tehát már az icleje, hogy a Gergely-naptár szerint még fennálló latin szertartású külön r. k. ünnepek, a mennyiben nem vasárnapokra esnek, a reájok következő vasárnapokra tétetnének át, ha pedig ez rövid idő alatt kivihető nem volna, ezen felekezeti külön ünnepek országos szünnapisága a bíróságoknál, a köztörvónyhatóságoknál, s általában a közigazgatásnál, a közoktatási nem r. k. jellegű felsőbb ós alsóbb intézeteknél stb. minél elébb eltöröltetnék ; mely kívánsága a nem r. k. magyarországi keresztyén lakosoknak annál méltányosabb, mert az ő külön ünnepeiknél, így például a két vallásfelekezetű evangélikusok egyik legfőbb ünnepénél, a nagypénteknél sem érvényesül a kölcsönösség ós viszonosság. Tóth Lajos, ügyvéd, egyháztanácsos, Az alkoholizmus veszedelme s az ellene való küzdelem. II. Ily nagy, bár csak röviden rajzolt, veszélyeket rejtvén magában az alkoholizmus: feltámad a kérdés, a minthogy sokan fel is vetették, nem lenne e célszerű a szeszes italokat, különösen a pálinkát végkép kivenni a forgalomból. »Hiszen, érvelnek az illetők, az alkohol méreg, a méreg árulása pedig nincsen megengedve!« Hiszen szólanak azok ellen, a kik a szeszfogyasztást az állam rendkívül nagy kiadásai miatt fentartandóknak vélik, az állam a népek fizikai, szellemi, morális és anyagi romba dőlésén akarja pénzügyi egyensúlyát fentartani. E politika immorális, sőt nemcsak az, hanem nem is practicus. Mert, szólanak ők, a mit nyer az állam a szeszfogyasztáson, annak nagy részét ki kell adnia a közegészség javítására, kórházakra; meg kell szaporítania a rendőrséget, a katonaságot, a büntető bíróságot. A szeretet nem képes úgy áthatni a társadalmat, hogy az alkohol okozta özvegyeket, árvákat eltarthassuk; a tanítók türelme megszakad az alkohol támasztotta bárgyú gyermekekkel szemben. Ha nem volna iszákosság: több jutna ruhára, húsra, iskolára, könyvekre. Jólét, béke, elégedettség honolna a családokban, a társadalmakban. A socialismust egy csapással meg lehetne semmisíteni. Az ipar, kereskedés, tudomány, művészet, földmívelés csodásan föl virágoznának. Testi, szellemi épség, erkölcsi tisztaság, vallásos hit magas fokon állana. így gondolkoznak kevesen, mert a nagyobb rész mást mond. Némelyek féltik az államokat a szeszes italok kereskedésének megtiltásából származó nagy pénzügyi rázkódástól; és ha elfogadják is elvileg az iménti ideális álláspontot, tudják, hogy a néperkölcsök átalakulása csak hosszú idő alatt történhetnék, s kérdik honnan fedezné az állam ez átmeneti idő alatt a maga kiadásait. És, teszik hozzá ezek, még az emberi szabadságon ejtett sérelem is lenne az élvezet e fontos ágának végképeni eltörlése; az ily radicalis gyógyszer ellen magok az emberiség gondolkozói támadnának fel. Mert, folytatják, nem az a baj, hogy az emberek egyáltalán itallal élnek, mivel ez kis mértékben még gyógyszer is lehet, hanem mert azzal visszaélnek. Ily sokféle lévén a felfogás, természetes, hogy az alkoholizmussal szemben lefoglalt álláspont. is különböző. Szóljunk először, a hivatalos, a törvényhozói álláspontról, mely a fenti jogi, politikai és bölcsészeti felfogás szerint a müveit világon három jogrendszerben nyert kifejezést. Áz egyik a szabadkereskedelmi, a másik a tilalmi, a harmadik a concessionalis rendszer. Az első Franciaországé, Romániáé stb., a második az észak-amerikai Egyesült-Államoké, a harmadik Angliáé és a többi művelt európai államoké. Nem lehet célom e rendszerek bírálatába bocsátkozni, csak annyit jegyzek meg, hogy a szabadkereskedelmi rendszer mindenesetre a leghelytelenebb, mert a szabadság magasabb elve miatt kevés megszorító intézkedést tartván szükségesnek: egy elvvért feláldozza a néperkölcsöt, a mint ezt Franciaország példája bizonyítja, mely a tilalmi rendszertől a szabadkereskedés elvére menvén át: a fogyasztás, ezzel a népromlás fokozatosan emelkedik. Angolország előbb a szabadkereskedelem híve volt, s a sok korcsma tönkretette az iskola és templom tekintélyét, megalkotta Anglia koldusait, a kik még ma is fenyegetik a személy- és vagyonbiztonságot, jegyzi meg dr. Fekete, ki nálunk e kérdést alaposan tanulmányozta. A tilalmi rendszer pedig épen túlszigorúsága miatt használ keveset, mert az emberi természet talál módot annak kijátszására. E mellett az amerikai tiltó rendszer egyoldalú is, mert míg a pálinkafogyasztást a legszigorúbban sújtja, a nép butítását és lomhává tételt eredményező sörivásnak a legnagyobb szabadságot enged. Leghelyesebbnek látszik tehát az engedélyezési rendszer, legalább ez idő szerint. Ez a szabadságot se sérti, okos rendszabályokkal az alkoholismus fejlődésének is gátat vethet. És a statisztika bizonyítja, hogy az ezt követő országok a többi jogrendszer híveivel szemben minden tekintetben előnyben vannak. Sajnos, hogy kényelmi