Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-09-20 / 38. szám

politikai stb. szempontból e rendszert is különféleképen fogták fel az egyes államok törvényhozói. Anglia — e tekintetben a legkitűnőbb — se emelkedik az alkoholismus elleni küzdelemben a minta törvényhozó államok közé; nálunk még Angliával szemben is sok a kivánni való. Míg ugyanis vasár- és ünnepnapokon a korcsmahelyiségek bezárása a leghatározottabban el nem rendeltetik, míg a kiskorúak ivása hatékonyan el nem tiltatik, míg a részegség, mint ilyen nem üldöztetik, míg a prostitúciót előmozdító személyek ellen szigor nem alkalmaztatik; míg magok a korcsmárosok, erkölcs, jellem tekintetében kifogástalanabbak nem lesznek, a kik ma egyedül a magok hasznát tekintik irányadónak; míg az italok tisztaságára szigorúbban fel nem ügyelnek, mint mindez Angliában okos törvényekkel biztosítva van, míg csupán ezekre a csekélységeknek látszó dolgokra ki nem terjed az állami törvényhozók figyelme, addig tűrhető állapotot se várjunk. Hazánkban ma a munkás hétköznapi keresetét vasárnap iszsza el; a vasárnap nem szent nap, hanem dorbézolásra van szánva; a gyermek pálinkát iszik, az ifjú az iskolából korcsmába megy; a prostitutio óriási arányokat öltött. Míg legalább ezekre sújtó törvények nem hozatnak: ne várjuk, hogy a munkás sorsa jobbra fordul, elégedett lesz; a socialismus kivész; ne várjuk a nemzetgazdaság föllendülését; ne várjuk, hogy lesz vallásosság, hit, tiszta erkölcs, sikere a tanítói munkának. Semmit se várjunk, mert minden törekvés az alkoholisinus iszapjába fog fúlni. Az előbbiekben szóltam az állami törvényhozás által elfoglalt álláspontról és védelemről. Most már még a társadalmi védekezést kell megemlítenem. Mert az állam mellett a társadalom az, mely leghivatottabban küzdhet az alkoholismus ellen. Amaz szigorú törvényekkel, ez a szeretet megnyerő és építő munkája által. Mondanunk se kell, hogy a társadalmi védekezésnek is Anglia a hona; Angiia, a testvéries tömörülések hazája. A védekezés mikéntjére nézve a társadalmi Angliában is megoszolnak a nézetek, épen úgy mint a hivatalos államokban. Az egyik a kath. párt, ismeretes jelszókkal, a szeszes italok teljes kiirtására törekszik; ellenben a másik párt, mely a prot. társadalomra támaszkodik, a szintén tárgyalt elvek alpján a mérsékletességre tör. Bár mindkettő a nemes célt akar bár más eszközökkel: a statisztika bizonyítja, hogy nagyobb jövője a prot. pártnak van, mely tud számolni az emberi természetben fekvő okokkal. Lássuk tehát, mit tesz ott a mértékletességre irányuló társadalmi tevékenység. Az angol mérsékletességi egyesületek élén a legelőkelőbb egyének (nők, férfiak) állanak, s ezek se időt, se fáradságot nem kiméinek, hogy céljukat, a mértékletességet elérjék. Meetingeket tartanak, hol a védelem módjait beszélik meg. E meetingek a politikára, a parlamentre is igen sokszor irányadó befolyást gyakorolnak. Angliában évente csupán, a mértékletesség ügyében 10,000 nyilvános összejövetel is tartatik. Ez általános meetingek mellett tartatnak kisebb közönséges meetingek is, hol felolvasnak a mértékletességről, imádkoznak, énekelnek. Sőt az angol még az ország határaival se elégszik meg: tart a mértékletesség érdekében nemzetközi konferenciákat, a milyen 1878 óta több volt Brüszelben, Párisban, Antwerpenben stb. E mellett van egy speciális mértékletességi irodalom. Könyvek, röpiratok, újságok százezrei szólalnak meg ez ügyben. A könyvek tudományosak, majd népiesek. Az újságok gyermekek, ifjak majd ismét felnőttek számára szerkesztődnek. Vannak ezeken kívül ifjúsági mértékletességi egyesületek, melyeknek az a céljok, hogy az ifjakat már korukban mértékletre szoktassák. Angliában 300,000 körül jár az ifj. egyesületi tagok száma. Meg kell említenünk a menházakat, hol az alkoholtól elzüllötteket okszerűleg gyógyítják és adják vissza a társadalomnak. Gondolható, hogy az ily nagy arányú társadalmi védelem rengeteg anyagi és szellemi áldozatot képvisel, de az angol egyiket se sajnálja; gazdag, szegény mindenki hozzájárul valamivel ; egyik eszével, szívével, másik pénzével. Különben az angol indusztriát annak különféle nyilvánulásaival e téren el se lehetne mondanunk. Elég az, hogy a fáradozás már is óriási eredményt mutat. Ujabban az italmérési jövedelmek tetemesen megfogvtak s e felett az állam kormánya egyáltalán nem panaszkodik, sőt maga az angol királyné e tény felett örömét fejezte ki. Az angol társadalom legalsó rétege is annyira át van hatva a mértékletesség ügyéről, hogy lehet mondani, miszerint a. korcsmák bezárására vonatkozó mozgalom, mely pár év előtt az angol társadalmat megmozgatta, egyenesen innen indult ki. Most kérdezhetjük: mit tesz a magyar társadalom a mértékletesség érdekében ? Ha az állam védekezése is mód nélkül hiányos, a társadalom épen semmit se tesz, legyen az a társadalom bár csak egy felekezet körére szorítva. Megmozdultunk ugyan, mint elől említém, más irányban, prot. egyházunk, ifjúsági egyletek, könyvtárak, olvasókörök felállítása által az ébredés jeleit mutatja, de a mértékletlenség leküzdésére, akár az angolokéhoz hasonló társulatok alakítása, akár az irodalom által alig valami, vagy semmi se történik. Igaz, hogy az alkoholismus vészével szemben az állam és a felekezetet nem ismerő társadalom együttes működésére van szükség, de ennek létesíthetéseig tegye meg az első lépést a prot. egyházi társadalom. A »Prot. Irodalmi Társaság« népies kiadványaiban már is van egy szerény eszközünk, a papság buzgalmában még nagyobb. Nem kezdhetnénk hasznosabban a második évezredet, mint a mértékletesség mustármagjainak vetegetésével. Péter Mihály.