Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-08-16 / 33. szám

kegyelmed, hogy a visitálás ennekelőtte egynehány hónappal ment végbe és ezen ő Felségétől rendelt visitator semmi hibát a Prédikátorban sem talált, kegyelmednek pedig semmi köze hozzája«. Olvedi András kecskeméti seniort csak nagy könyörgéssel tudták a gyöngyösi reformátusok megmenteni az Egerbe hurcoltatástól, s a Bogyiszlón visitáló d' breceni Magvas János solti senior gyors meneküléssel kerülte ki a kalocsai tömlöcöt. De ha a senioroknak nem engedték látogatni a rájok figyelmező ekklézsiákat: annál inkább visitálták azokat a pápista püspökök, vikáriusok, sőt még az esperesek is. Ily alkalmakkor szorgosan kikutatták a templom minden zegét-zugát, hogy nem vall-e valami kath. építésre, mint Bicskén, eztán előszedették a sz. eszközöket s az értékeseket lefoglalták, mint Pátkán, az értéktelenekkel pedig kicsúfolták a szegény ekklézsiát, mint Kányán; s végre a prédikátorokat examinálták meg s tettek eleibük okos kérdéseket különösen a keresztségre és keresztelés módjára nézve. Lovasberényben p. o. a visitáló vaáli esperes ezt kérdezte Csúzi János prédikátortól: »Ha mezőn születnék a gyermek, miként keresztelnék meg?* Felelet: >ügy mint Fülöp a heréltet*. »Ha a küt mély volna és nem lenne mivel vizet meríteni, mit tenne?* Felelet: »Rajta lennék, hogy meríthessek«. Esperes: »A gyermeket bele kellene dobni a kútba, mégha a vízbe fuladna is*. Pred.: »No már mi ily bolondot nem teszünk*. A meghalt prédikátorok helyébe nem engedtek másikat vinni, hanem vagy a már helyben levő plébánusnak tették adófizetőjévé a pásztor nélkül maradt lakosságot, vagy pedig a szomszéd plébániához filiálták. Jaj volt a meghajolni nem akaróknak; deredre húzatták az öreg elöljárókat, mint p. o. Szegzárdon, Úszódon stb. A század közepe után különösen a papi birtokokon mint p. o. a megnépesedett Monoron, akként fogyasztották a kálvinistákat, hogy nemcsak az egészen, hanem a félig árva gyermekeket is elvették apjuktól, kiragadták anyjuk karjai közül, s pápista falvakba pápista gazdákhoz adták gondviselés és a pápista vallásban nevelés végett. Javaikat az urasági tisztek vagy a káptalanok vették kezelésük alá, melyeket rendesen el is kezeltek, ha a nevelésnek nem lett kivánt eredménye A hozzáférhetlenebb helyeken azzal sújtották a ref. ekklézsiát, hogy kémek által kihallgattatták a prédikátor szónoklatát s ha mondani talált valamelyest, mely a pápista vallást érintette, rögtön rárohantak ; de voltak esetek, a midőn hazug ráfogásokkal igyekeztek őket megejteni. Ily okból sanyargott p. o. éveken át a fejérvári tömlöcben Thury Ferenez abai prédikátor, mert Szikszai Kígyós István sárkeresztúri prédikátor fölött tartott oraciójában azt találta mondani, hogy »Mária mint földi anya szülte e világra fiát és tisztulásaért egy pár gerlicét vitt a templomba az oltárra«. így fogták rá Hajdú János pátkai prédikátorra, hogy szónoklata közben egyik legnagyobb ellenségükként emlegette a sast, »ki is lelkikenyerünket hatalmasan kezünkből ragadozza és közülünk is sokat elkapkod, de még erőtelenek vagyunk s ellene nem állhatunk.* Amazt a mennyek királynéjának meggyalázása, emezt felségsértés bűne miatt a megye fiskusa által az 1723: CX. t.-cikk által megerősített " 1563: 42 articulus alapján követelt kerékbetörés, pallos és jószágvesztés alól csak királyi kegyelem, illetve az ismételt vizsgálat és kihallgatás tanúinak a vád hazug voltát beigazoló vallomása mentette meg. A prédikátornak filiákba kijárását megtiltó királyi rendelet elcsavarásával szokásba vették az 1760 utáni években, hogy akadályozzák a meghalt prédikátoroknak saját feleik által való tisztességes eltakarítását, s a hol lehetett pápista papok és szertartás szerint temették el azokat, a miből aztán jogcímet formáltak a pap nélkül maradt templom és gyülekezetnek azonnali lefoglalására. Megtörtént az is, hogy — mint Ácsán — fanatikus barátok tolakodtak a haldokló prédikátor ágyához, s ráfogván, hogy meggyónt és megtért: mint rájuk hagyott örökséget követelték és vették birtokukba a templomot, paplakot és egyéb egyházi javakat. Évtizedeken át tartott az apostata szülők ref. vallásban megmaradt gyermekeinek zaklatása, összefogdosták, törvény elé állították, hat heti oktatással gyötörték, s midőn a tanítás nem fogott, veréssel s tömlöcözéssel erőltették a pápistaságra őket. Ily címen fogatta el, vasaltatta meg és záratta az uradalmi börtönbe Barta András nádudvari plébános a szabadszállásiak prédikátorát Nagyságos Lévai Bálintot, midőn az ez 1777-dik évben szülőit és atyjafiait látni kívánván, szülötteföldjére Püspök-Ladányba ellátogatott. De ki győzné előszámlálni a torturának amaz ezernyi nemét, melyet 1686—1781-ig az eretnekség kiirtására megpróbáltak. Hasztalan volt. A kenyerüktől megfosztott, tömlöcbe hányt, megkínzott prédikátorok meghazudtolták Dvornikovics püspönek felőlük terjesztett véleményét. írást adtak magukról, hogy a váci egyházmegyében papi hivatalt nem folytatnak, s aztán vándorbotot véve kezükbe tovább költöztek, állhatatosan vallást tevén az apostollal sok népek előtt: »Mindenütt nyomorgattatunk, de nem szoríttatunk meg; kételkedünk, de mindenestől nem esünk kétségbe; háborúságot szenvedünk, de abban el nem hagyatunk; megaláztatánk, de el nem veszünk«. II. Kor. IV: 4, 8, 9. Csak sokkal később, s nem is a szerencsétlen száműzöttek, hanem azok közül, kiket ez üldözés szele nem érintett, akadt három (öri Péter sósfalui, Liszkai Miklós szalkszentmártoni prédikátor és Nyerges Péter kecskeméti rektor), ki a kenyérért accomadálta magát. De ezekkel nem volt miért dicsekedni, mert már akkor erkölcsi halottak voltak, a kiket úgy dobtak ki a ref. egyház hajójából. De a papi erőszak és földesúri hatalommal pápistaságra erőltetett falvak lakói is készebbek voltak elhagyni ősi tűzhelyeiket, hogy sem megtagadják hitöket. így népesült Tótfalu és Fót a cselőtei, rádi, rátóti, kerepesi és mogyoródi, Monor a zsigeri, újfalui, váczi, Körös és Cegléd a t.-sági, bicskei és szentmártoni, Bogyiszló, Madocsa, Úszód, Szeretnie a foktői s így telepítette Beleznai Miklós tábornok Bugyit a sződi elüldözött reformátusok által. A pásztoraiktól megfosztott, s folytonos ostromlás és csábításnak kitett nyájak, mint zivatar idején összefutott juhok, mind szorosabban és szorosabban simulva egymáshoz, tűrtek s vártak, míg a vész csillapul, és az idő kiderül, de nem engedték idegen szolgálat igájával lekötelezni magukat. Lovas-Berényben, az oltári szentséget beteghez vivő plébános előtt leült a porba a megriasztott növendék-lányka, de hasztalan csengettek fülébe: térdeplésre bírni nem lehetett. Az apai gond alól kivett vagy anyjuk kebléről leszakított árvák, midőn felnőttek, legnagyobb részben mint evang. vallást vallók kerültek vissza övéikhez szülötteföldjükre. A gyászoló gyülekezetek — mint Gödöllő — készebbek voltak számos napokon át temetetlenül hagyni megholt prédikátorukat, mintsem pápista papok végezték körültök a temetési szertartást; vagy pedig csak a legdurvább erőszaknak engedtek, mint az etyekiek, kiket a plébános által fanatizált pápista lakosság a quartélyos