Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-08-16 / 33. szám

német katonák segélyével vert el prédikátoruk koporsója mellől. A felsőbb gondviselés és félügyelet nélküli egyházak maguk ügyeltek és viseltek gondot magukra. Hacsak lehetett, többnyire fiatal egyént ültettek a megüresült prédikátori székbe; a veszélynek inkább kitett helyeken pedig az elöregedett vagy betegeskedő prédikátoroknak már életében kiszemelték utódját s nem ritkán magukhoz is vitték azt, hogy halál esetén pillanatig se legyen pap nélkül az ekklézsia. Az eretnekséget nem lehetett semmi módon kiirtani. Ha megfogyott is számban a Krisztus hiveinek serege, de azért maradt még 7000 ember, kinek térde nem hajolt meg a Baál előtt és nem csókolta meg azt. Sőt voltak egyes, még pedig népes gyülekezetek, melyek — mint Nagy-Körös, Cegléd, a kis-kunsági s Pesten alól a Duna balpartján fekvő helyek — sokáig és egészben megmaradtak tiszta kálvinistáknak, bár néhol, mint Szalk-Szcntmártonban és Patajon két róm. kath. építésű templom is volt. Nem maradhattak azonban azok mindnyájari mindvégig. Az utolsó órában szemet vetett rájuk a klérus s beléjük kötött sátoros cigányok, vegyes házasok és apostaták révén, vagy pedig mesterségesen zavart támasztott s kitörésre ingereitette a népet. A cél mindég szentesíté nálunk az eszközt, a helytartótanács pedig segíté a célt. így csúszott be Ceglédre az isteni tisztelet tartásában megháborított nép fölzendülése útján a pápista ekklézsia. így ültették be 1781-ben Kunszc

ntmiklósra a plébánost és schola-mestert Horvát Péter új-magyar és Dálnoki László Ferenc apostata révén. Hasztalan mentegetőzött a városi magistratus, hogy az a mostanában hozzájuk vetődött cigány nem lesz maradós a városban, Dalnokinak felesége és gyermekei pedig kálvinisták; hasztalan bizonyítgatta, hogy Kunszentmiklóson semmi szükség sincs pápista papra és mesterre, mert ott a két nevezetten kívül több pápista nem lakik; s e mellett a házhelyek is a Dunának példa nélkül való áradásai miatt az 1775. és 1776 ik esztendőben annyira elpusztíttattak, hogy számukra csak egy kellemes és bátorságos házhely sem találtatik náluk: utoljára is rá lett kényszerítve, hogy adjon nekik alkalmas lakást és fizetést, mert ha nincs is a városban törzsökös pápista lakos,1

de van 35 lutheránus.'2 így történt Nagy-Körösön is. (Vége köv.) Földváry László. TÁRCA. A kollégium Rákóezyanum. Részlet >Az eperjesi ev. ker. kollégium története« című nemsokára megjelenendő miiből. (Folytatás és vége.) Mit talált azonban Eperjesen ? Egy meglehetősen kipusztult várost! A kollégiumban? Üres falakat! Hát az ifjúság ? Szétment volt, szétszaladt a pestis miatt és mert nem volt, a ki tanítsa. Ekkor Matthaeidesz egy felhívást tett közzé, melyben felhívja a tanuló ifjúságot, hogy 1 1881-ben már 900 pápistát számlált a plébánia. a A lutheránusok ekkor mind átléptek a ref. egyházba s attól fogva évtizedeken át nem volt lutheránus Kunszentmiklóson s 1886-ban is csak hét találkozott. jöjjön fel Eperjesre tanulni. A megjelenés napjául 1710. november 19-ét tűzte ki. Meg is jelent az ifjúság: de nagyon kevesen jöttek. íme így kezdődött az 1710/11-dik iskolai év! Még alig nyílott meg, már is a város falai alá sietett a császári tábornok Wirmond. Szomorú kezdet.1

A tanuló ifjúságot régibb, öregebb diákokkal kellett taníttatni tanárok híján. Matheidesz Sámuellel együtt tanítottak Áldássy Pál és Rebery J. tanuló ifjak a kisebb osztályokban és Prudy N. és Glós János veterán tanulók a nagyobb osztályokban. A pestis folytán jóformán szétzült a kollégium. Mattheidesz erőlködött azt feléleszteni. És úgy látszott sikerül! Mert hiszen a kollégium új nagy alapítványt is nyer 1710 augusztusában Mednvanszky Ádámtól, a ki a maga bogdányi rész birtokát adja a kollégiumnak.2 De csak látszott! Megszállván 1710 nov. végén Eperjest a császári seregek s az eperjesiek látván, hogy a magyar őrsereg, melynek parancsnoka Bagossy Mihály volt, sokáig ellent nem állhat, érintkezésbe bocsátkoztak a császári sereg fővezérével. Ez ellen ugyan a kuruc vezér élesen kikelt; de mivel a veszedelem napról-napra nőtt, segítség pedig sehonnan sem jött, Róth Mihály sárosi alispán végül is rábírta a kuruc vezért: engedje meg a béketárgyalásokat. Hogy pedig a városi polgárok között meglegyen az egyetértés és összetartás, a nagyobb veszedelemtől félő protestánsok katholikus polgártársaikkal olyan szerződésre léptek, mely szerint készeknek nyilatkoztak nékik mindent visszaadni, ha ők ismét az evangélikusokat a magyar templom és a kollégium békés birtokában s vallásuk szabad gyakorlatában meghagyják. Ez mindkét részről elfogadtatván, 1710 dec. 9-én Wirmond (Damianus Hugó Comes á Wirmond) császári tábornokhoz a szomszéd Sebesre Róth Mihály és Melzel Mihály követekül mennek egy 13 pontba foglalt Capitulatióval, önmegadási nyilatkozattal. A 3-ik pont a protestánsok szabad vallásgyakorlatára vonatkozott és azt a fentebbi szerződés értelmében kívánta biztosítani. Wirmond azt mondván, miszerint a vallás ügyeire nézve utasítása nincs, maga részéről e pontot elfogadta ugyan, de csak azon föltétel alatt, hogy a Felség parancsa fog dönteni. A többi pontot lényegtelen módosításokkal elfogadta mind. Erre másnap december 10-én megnyilottak előtte Eperjes kapui, s míg ő a felső kapun bejött, azalatt az elszomorodott kurucok az alsó kapun kimentek. Az eperjesiek ekkor rögtön követeket küldöttek fel Bécsbe, hogy eszközöljék ki I. József császárnál ezen szerződésnek, ezen Capitulatio pontjainak s nevezetesen a vallásra vonatkozónak is a megerősítését. A követek azonban sokáig nem jutottak Bécsbe, mert a mindenfelé dühöngő pestis miatt folytonosan vesztegzár alá kerültek.3 Két hónapra reá, 1711. febr. 9-én az egész, római katholikusokból és protestánsokból vegyest álló, városi tanácsot maga elé hivatta Wirmond és felmutatván annak a császári fővezér és teljhatalmú királyi megbízott gr. Pálffy János egy 1710. november 10-én kelt rendeletét, melyben az I. József császárnak nyílt parancsára (»Patentates«) hivatkozva, arra utasítja Őt, hogy a maga körében a vallásos ügyekben mindenütt a Rákóczy-féle forradalom 1 A kollégiumban Matheidesz lakása szűk, mert a rektori lakásban még benne van Rezik özvegye, szül. Johannides Zsuzsánna, ki még nem költözött vissza szüíeihez Thornba. 2 Lásd: alapítványok és végrendeletek jkve 13 lap. 8 »Quarantana« Melzel M. krónikája.