Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-07-26 / 30. szám

S mivel ezt II. Rákóczi Ferencz kegyelmesen fogadta s mivel a vizsgálat alkalmából az urak összejővén az ev. egyház és iskola megmentésére, egy új szervező, rendező gyűlésnek látták szükségét, egy ilyennek megtartását a jövő 1709-dik év tavaszára hatarozták el. És az 1608,/9-dik iskolai évet épen ezen gyűlés teszi végtelen fontossá. (Folyt, köv.) Hörk József. BELMISSZIÓ. Evangelizáeió-e vagy belmisszió? Semmiképen nem lehet többé a napirendről levennünk a belmisszió kérdését. Alig-alig van egyházi lapjainknak olyan száma, melyben ez a tárgy egy vagy más alakjában elő ne fordulna. Nekem mindenesetre állandó tanulmányom tárgyát* képezi, s aztán megbocsát e b. Lap mélyen tisztelt olvasóközönsége, ha most egy esztendei, ezen körbe vágó cikkírásom után jelenek meg egy cikksorozattal, itt mondok el egyet-mást azon nagy szellemi küzdelem területén folyó eseményekről, melyet a társadalom, az egyház elesett tagjainak, Krisztus egyháza csak névleges híveinek fölemelésére folytat a keresztyénség világmeggyőző elveinek tüzében megnemesült emberbaráti szeretet. A világi elem keresztyén egyházi tevékenységéről, a lelkészi hivatal tulajdonképeni lelki munkáját pótoló működéséről, tehát ismét csak a belmisszióról fog szólani ezen cikksorozatom is. Igen, a belmisszióról, melyet némelyek, én is, más is, lépten-nyomon összetévesztünk az evangelizációval. Belmissziói tanulmányaim közben három füzet akadt közelebbről a kezembe, melyet fokozódó érdeklődéssel olvastam el s tettem behatóbb studiumom tárgyává, s melyekből a legilletékesebb szaktestületek és emberek véleményadása, nyilatkozatai alapján megismerhettem az evangelizáció és a belmisszió fogalmai közötti lényeges nagy különbséget, valamint azon munkatér különbözőségét is, melyen az egyik és a másik nevezett egyházi tevékenység emberei dolgoznak. > Evangelizáció-e vagy belmisszió?« ezt a címet adtam munkálatomnak. Nevezhettem volna azt »Egy kis belső egyházpolitikai küzdelem a protestáns Németországban* címmel is, a mennyiben, mint majd látni fogjuk, két küzdő tábor áll itt egymással szemben, harcolva minden ellenségeskedést, haragos elfogultság vagy épen ádáz szenvedéiveskedés nélkül a maga űgy vélt igaza mellett, s letéve a fegyvert az egyik párt, mikor úgy érzi, hogy kénytelen meghajolni az ellenpárt jobban megállható meggyőződése előtt. Egyházpolitikai ez a küzdelem, mert az egyház vitális, létérdekeinek ezen földi világban külső eszközök által előbbviteléről, s belső egyházpolitikai, mert a veszendő lelkek idvezítésének munkájáról van benne szó. A három füzet, melyekről fentebb említést tettem s melyeket ismertetni, jórészben lefordítani, némely részleteiben meg átdolgozni, s célomhoz képest pótolgatni is fogok, 1888-ban és 1889-ben jelentek meg Németországban. Az első egy előadás, melyet 1888-ban Kasselben, * De jó lenne, ha t. munkatársunk necsak tanulmányozná e kérdést, hanem gyakorlatilag neki is vágna a dolognak. Szeri". a huszonötödik belmissziói kongresszuson dr. Sell darmstadti főkonzisztoriumi tanácsos »A világiak keresztyén egyházi tevékenysége Isten országában, annak szükségessége és korlátai« címmel tartott. A második a németországi protestáns egyházak beimisszióját vezető központi választmánynak Berlinben, 1889. július 4-én kelt, s a fentebbi előadás tárgyában »Az evangelizáció kérdéséhez* cím alatt kiadott nyilatkozata. A harmadik végre a Hamburg melletti nagy belmissziói intézet testvérületi elöljáróinak Berlinben, 1889. november 6-án tartott második konferenciáján Lindner lelkész, Hamburg városi belmissziói előljáró által »Evangelizáció és városi misszió* címmel tartott előadás, az ennek végén levő határozati javaslatok, majd az ezek előterjesztése után kifejlődött vita, s az egész értekezlet által megállapított határozatok. A kasseli gyűlésen a világi elem egyházi irányú tevékenységét nagyon is széles alapokra fektették, s szabad kezet látszottak nyújtani a helyhez nem kötött, csak a nagy tömegeket félrázni hivatott evangélistáknak, míg a. belmissziói központi választmány, s a Rauhes Hausból kikerült misszionáriusok értekezlete pontosan körvonalozván az evangélisták s a belmisszió hivatott munkásai közötti elvi különbséget, a szigorú tárgyilagosság álláspontjára, arra az álláspontra helyezkedett, melyet az egyház jól felfogott érdekében mi is egyedül tarthatunk helyesnek, és egyedül csak azt tarthatjuk helyesnek.* Egy nemes fegyverekkel vívott elvi küzdelem leírásába fogok tehát ezen cikkeimben. Tanulságos lesz az minden tekintetben, mert bárha tárgya a német protestáns egyházak területéről vétetett, könnyen alkalmazhatjuk azt hazai viszonyainkra is, főként mostan már, mikor a vallás szabad gyakorlásáról szóló törvény meghozatala után kétségkívül résen kellállanunk** azon próféták vagy inkább evangélisták ellen, kik be-be fognak látogatni Sionunk templomaiba, hogy zavart támaszszanak a tanulatlanok, a gyöngék seregeiben. Mire törekedjünk inkább, a világi elemnek evangelizáló vagy belmissziói munkájára-e ? Ezen kérdésre adandó helyes feleletben fog cikkünk kulminálni, s közben kimutatjuk a helyet, melyet a beimissziónak, a belmisszió esetleg világi munkásainak a lelkészi hivatal munkája mellett, ennek támogatására, Isten országa ügyeinek biztos irányban haladhatására, elfoglalnia lehet, elfoglalnia szabad. * * * Mielőtt tulajdonképeni tárgyunkhoz, annak fejtegetéséhez kezdenék, hogy a világiak keresztyén egyházi tevékenysége, mennyiben szükséges Isten országában és mik annak a korlátai, egyáltalában nem lesz céltalan és fölösleges dolog e kérdés történeti oldalát kissé megvilágítanom, arra néhány sugarat vettetnem. A mi először is a belmisszió szempontjából illeti e kérdést, csaknem állandó tárgyát képezi az a belmissziói kongresszusok tárgyalásainak, a mennyiben más-más címek alatt ugyan, de mind újra napirendre került az. így például Elberfelden 1851-ben »Az egyházi hivatal és a szabad egyleti tevékenység*, Barmenben 1866-ban »A gyülekezet élő tagjainak egybegyűjtése és ápolása a belmisszió munkáira való jelentőségében*, Kielben 1867-ben »A nemlelkészek hivatása az Isten országában való munkát és a gyülekezet építését illetőleg*, Boroszlóban 1887-ben »a * A fődolog az, hogy minél többen legyenek a Krisztusnak munkás tanítványai. Szerk. ** Eddig is résen kellett volna lennünk. Szerk.