Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-07-26 / 30. szám

belmisszió és az egyházi gyülekezeti szervek*, Gnadauban 1888-ban, a keresztyén férfiak egyesületi gyűlésén »a világiak egyházi tevékenységének jogosultsága, szükségessége és határai*, mindig csak a világi elem egyházi munkájának kérdése vétetett tárgyalás alá, a mivel foglalkozott aztán azon kasseh gyűlés is, melynek cikkünk kiindulását képező tárgyát fentebb már jeleztük. Főként a gnadaui értekezleten és utána a kasseli gyűlésen, mint már mondánk is, erősen hangsúlyozánk az úgynevezett evangelizációt és az evangelistai hivatalt. És ha szélesebb történeti alapra helyezkedünk, be kell ismernünk, hogy a reformáció szempontjából teljes joggal lehet beszélni a lelkészi hivatalban nem álló keresztyéneknek, a világiaknak azon jogáról, hogy részt vegyenek ők is a gyakorlati egyházi élet munkáiban, Isten országának építésében. A reformáció első trombitaharsanásában, melylyel Luther előlépett, »a német nemzet keresztyén nemességéhez a keresztyén állapotok javításáról* szóló, a világi elemhez intézett iratában azt hangsúlyozta ő, hogy minden keresztyén valójában lelkészi állást foglal cl, és nincsen is közöttük különbség, a hivatalt kivéve. »Mindanvnvian ugyanazon állásban vannak ők, mint igazi papok, püspökök és pápák*. És az összes keresztyének »egyetemes papságáról* való ismeretes és bibliai tétel. De Luther nem értette ez alatt az összes keresztyének egyetemes lelkészi hivatalát. A protestantizmus határozottan mást ért a »pap«, mint a »lelkész« név alatt, s a maga egyházi szolgáit nem is igen szokta, legalább tudatosan, papnak nevezni. Luther az ő fentebbi tételét első sorban polémikus érdekből állította fel, hogy t. i. lerombolja a papok és a világiak közötti azon állítólagos lelki rangkülönbséget, mintha az előbbiek az utóbbiaknál a Szentléleknek sokkal magasabb ajándékával dicsekedhetnének. A keresztség által pappá leszen minden keresztyén, bármi legyen is az állása, szabad hozzájárulást nyer Istenhez és a lelki dolgokról ítéletet mondhat. És a hierarchia a maga állásának előjogaira való hivatkozással szegülvén ellene a reformációnak, fordult a világi elemhez, az összes keresztyén néphez, s az ettől nyert erővel vitte keresztül reformátori munkáját. Élete végéig kitartott ezen nézete mellett: >Mi mindnyájan papok vagyunk, hogy minden időben és minden helyen hirdessük Istennek igéjét és munkáját, és a sajátlag vett papi hivatalra mindenféle személyekből, nemzetségekből és állásokból hivassanak meg emberek*. De az összes keresztyéneknek Istenhez való viszonyuk és a lelkészi állásra való egyenlő képesítettségük ezen elvi hasonlósága mellett eleitől fogva elismerte Luther egy olyan külön hivatal és állás szükséges voltát, mely mindenek nevében és megbízásából mégis csak maga végzi azt, a mire mindeneknek szükségök van. »Egyetlenegy emberre kell azt bízni, és csak egynek kell megengedni, hogy prédikáljon, kereszteljen, a bűnöktől feloldozzon és sakramentomokat szolgáltasson, és a többieknek mindazzal meg kell elégedniök és abba bele kell nvugodniok. Az egyetemes papság tehát épenséggel meg is követeli a külön lelkészi állást. Luther ezen ő nézetét csak annyiban változtatta meg, hogy még korábban úgy vélekedett, hogy »ha a szükség kivánja, és a lelkek az isteni ige hiánya miatt elsenyvednének, mindenki nemcsak prédikátort szerezhet magának, hanem maga is keresztelhet, fölléphet és taníthat, a mint ezt épen megtenni képes*, »mert a szükség végre is csak szükség és nincsen meg annak a mértéke, mint a hogy, ha a városban tűz gyúladt ki, bárki is oda szaladhat és segélyre siethet*, nyolc évvel későbben már azt írta (a 82-ik zsoltár magyarázatában), hogy egy lelkésznek, legyen ő bármilyen kegyes és igaz is, egy pápista vagy eretnek pap gyülekezetében prédikálni vagy titkon tanítani, azon pap tudta és akarata nélkül egyáltalában tilos dolog. Luthernek ezen felfogása az ágostai hitvallásban is kimondott azon tételen alapul, hogy Isten az egyházat nem az alkotmányi rend közvetítésével valamely hierarchia tényező, hanem az ige és sakramentom élő kegyelmi eszközei által építi, a melyekben csalhatatlanul munkálkodik a Szentlélek. Az egyház továbbplántálása végett az igén és a sakramentomon kívül semmi egyébre szükség nincsen; az egyház szükségszerű fennállásához hozzátartozik azért az egyházi szolgák meghívásának joga, de hogy ezen jog miképen gvakoroltassék, hogy az illetők miképen készíttessenek elő a lelkészi hivatalra: azt a lutheránizmus nyilvános hitvallásai nem szabályozzák. (Folyt, köv.) Csiky Lajos. BELFÖLD. Az őrségi egyházmegye közgyűlése. Az őrségi egyházmegye e hó 9-én tartotta meg Körmend városában ez évi rendes közgyűlését, melyet szokatlanul ünnepélyessé tett azon körülmény, hogy ez alkalommal iktattuk be Chernel Antal tömördi nagybirtokos s egyházmegyei világi tanácsbiró urat egyházmegyei gondnoki hivatalába. A közgyűlés reggelén a körmendi egyház templomában Isten nevének segítségül hívásával kezdtük meg a napot, mely maga egyszerű fényességével, lelkesedésével sokáig emlékezetünkben marad. A hivatalos eskü letétele után az egyházmegye, a lelkészi kar s a világi tisztviselők nevében külön-külön lelkesült beszédekben üdvözölték új gondnokunkat, mint méltó tagját azon ős kálvinista családnak, mely hithűségével, jó cselekedeteivel, az Úr háza iránti buzgó szeretetével már több századdal ezelőtt beírta nevét dunántúli egyházkerületünk történelmének lapjaira. A nagyszabású esperesi jelentésből arról győződtünk meg, hogy a vallásos buzgóság egyik legbiztosabb fokmérője, a jókedvű adakozás, az áldozatkészség a mai önző korban se gyengült népünkben, sőt ez évben szép gyümölcsöket hozott. Dezse Gyula felső-eőri ügyvéd, buzgó vil. tanácsbiráink, szegény gyermekek tankönyveinek beszerzésére 500 frtos alapítványt tett, elhalt gondnokunk Dienes Lajos két egyházban 400—400 frtot hagyományozott, 50 frtos adományozók pedig többen is voltak. Egyházas-Rádócon több mint 250 frt önkéntes adakozás gyűlt be, Gombos István jómódú földmíves egy maga 300 forintot, Gombos János 200 frtot tett le a vallás oltárára. A f.-eőri egyház, hogy elöregedett lelkészének a káplántartást megkönnyítse évi 100 frt káplánfizetést szavazott meg a közpénztárból. Szép cselekedet, megérdemli a jegyzőkönyvi elismerést! Az egyházpolitikai törvény még eddig nem zavarta meg nagyon egyházmegyénk vizét. Egyházmegyénk területén eddig mindössze hárman találtatnak olyanok, kik polgári házasságban élnek, a felekezetnélküliség pedig még eddig nem tudta magát becsempészni közénk. Egyházi közéletünk elhunyt jeleseink emlékét megörökítettük jegyzőkönyvünkben s felkértük az elnökséget, hogy megválasztott új püspökünket mindnyájunk nevében üdvözölje.