Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-07-26 / 30. szám

azt előző vasárnap aktus utáni istentisztelet alkalmával megtartani, ekkép az utolsó hét az ünnepi előkészületre maradna. Mennyiben van már most értéke reformjavaslataimnak, azt az olvasó fogja megítélni; magam majd két tized év óta járok így el, s nekem egy tekintetben sem semmiféle nehézségem nem volt, ellenben jótékony hatását léptennyomon tapasztalom. Egy megjegyzése mindenesetre lehet javaslataimra egyik-másik lelkésztársamnak, s ez: »szép, szép, de az ilyen konfirmációi oktatás újabb teher a lelkészre, mert megszaporítja munkáját*. S ebben van némi igazság; de hát aztán édes lesz ennek a munkának gyümölcse. Olyan az csak, mint mikor az előrelátó gazda jól megmívelt földbe veti a magot. Igaz, hogy a földet jól megmívelni sok munkába kerül, de nem is kell aztán sokat fáradni a gyom kiirtásával. Azért hát mint hű sáfárok bölcsen sáfárkodjunk s áron is megvegyük az alkalmatosságot.* Farkas Gejza, ev. lelkész. ISKOLAÜGY. Visszapillantás a kecskeméti diákkongresszusra. Június 17., 18., 19. és 20-án tartotta az országos Diákszövetség ez évi kongresszusát Kecskemét városában. Nagyjelentőségűnek ígérkezett e kongresszus már csak azért is, mivel az ország ifjúságának itt nyílott alkalma arra, hogy a haza ezeréves fennállásának emlékét, mint ifjúság, külön is megünnepelhesse. Nem is volt hiány szép beszédekben, szent fogadásokban, különösen a pusztaszeri ünnepélyt tekintve, de mindez mégsem volt képes elvenni a komolyabb elemeknek amaz aggodalmát, a mit a kolozsvári egyetem kiküldöttei megbízóik nevében kijelentettek, hogy, ha a központi vezetőség több időt és fáradságot nem szentel, a magyar diákszövetség ügyének s komolyabban nem veszi az ifjúság országos érdekeit, az egész diákszövetség rövid időn fel fog bomlani, s az ezután tartandó kongresszusok, távol tartván magát a komolyabb elem, titulus bibendikké fognak alásülyedni. Pedig az országos Diákszövetség eszméje nemes és életrevaló. A nálunk úgyis gyenge lábon álló összetartás érzetét van hivatva erősíteni; a kölcsönös ismerkedés, eszmecserék, a közös jogok kivívása s közhasznú ifjúsági intézmények létesítése, az university extension útján az ismereteknek a nép körében való terjesztése oly célok, melyekért lelkesedni és küzdeni méltó a magyar ifjúság* Közöljük e cikket, mert mi is szükségesnek tartjuk, hogy a konfirmálásra való előkészítés tovább tartson, alaposabb legyen, de megjegyezzük, hogy szerintünk az előkészítésnél a lecke kikérdezés nagyon mellékes; a fődolog az, hogy az ifjú lelkeket a megfeszített és feltámadott Krisztusban való élő hit ereje és melege hassa át s hogy kedvet nyerjenek az Isten országában való munkálkodásra. Ha nem örömmel jő az órákra a konfirmálandó és nem örömmel van jelen, akkor bizony, ba egy évig készítjük is elő, sem érünk el vele sokat. ISzerlc. hoz. Nem lehet állítani, hogy Kecskeméten e részben ne történt volna semmi, hiszen főként ezekért jött össze a kongresszus. Azonban úgy a tárgyalás niveauja, mint az ifjúságnak, az ország ifjúsága képviselőinek, külső viselkedése nagyon felidézte az ember emlékezetében Petőfi sorait: »Lesz-e gyümölcs a fán?« De hát mi lehet az oka annak, hogy a magyar ifjúság nagy része nem tud kellő komolyságot tanúsítani akkor, a mikor azt az ifjúság érdeke úgy kívánja? A kecskeméti diákkongresszus tagjainak túlnyomó részét a bpesti egyetem és akadémiák kiküldöttei alkották. Ha ezt tudjuk, akkor talán kevésbbé csodálkozunk e körülmény felett. Ismeretes a budapesti egyetem ifjúságának — mondhatnám — elhagyatott élete; a nagy város zajában az ifjúság teljesen magára van utalva; nincsenek bölcs és jóakaratú vezetőik — s ezt a budapesti egyetemi kiküldöttek magok is elismerték — mint a mily vezetőt szerencsések voltunk a kecskeméti jogakadémia igazgatójában tisztelhetni Ily körülmények között nem csoda, ha erőt vesz az ifjúságon a kor léha szelleme, s a nemes eszmékért való lelkesedés, legfeljebb egy pár dictiőban nyilatkozik meg. Ezért bár számbeli túlsúlyban a budapesti egyetem dominált Kecskeméten, a tárgyalás komolyságát, s a vitatkozás magas színvonalát tekintve Kolozsvár messze felülhaladta azt. Nagyon helyén való lett volna, ha a theologiai akadémiák, legalább a protestánsok, valamennyien küldöttek volna képviselőket a kongresszusra ; hiszem, hogy ez úgy a kongresszusra, mint magukra az illetőkre áldásos hatással lett volna. Megismerkedni leendő világi térfiainkkal s általában a jövő Magyarország esetleg szerepelő egyéneivel, másrészről magunkat kedvezően megismertetni azokkal úgy egyházunknak, mint hazánknak csak javára lehet. Magának a kongresszusnak következő kimagaslott pontjai voltak. Az ünnepélyes isteni tisztelet után, mely a ref. templomban tartatott, megnyílt az első ülés, melyet az üdvözlő beszédek vezettek be. Egyes apróbb pontok letárgyalása után a gyűlés folytatása délutánra halasztatoít, a midőn Pálffy Ferenc elnöki jelentése került tárgyalás alá. Itt kezdődött a kolozsváriak heves támadása a központ ellen. Herczeg Béla, Kreuner Miklós stb. egymásután léptek elő, hogy kárhoztassák a központnak a diákszövetség érdekeivel szemben tanúsított hanyagságát. A kongresszus végül a jelentést tudomásul vette. A második nagy vita másnap, a központ által benyújtott alapszabálytervezet tárgyalásakor keletkezett. Itt már némi eredménynyel is, a mennyiben a kongresszus a benyújtott tervezetet csak mint igeiglenest fogadta el s így is alapos módosítások után, de egyszersmind megbízta Herczeg Béla és Kreuner Miklós kiküldötteket, hogy egy, a testületi jogok alapján nyugvó alapszabálytervezetet készítsenek, s azt a jövő kongresszusnak tárgyalás végett nyújtsák be. Nevezetesebb határozatai közé tartozik a kongreszszusnak, a Balogh Gábor indítványának elfogadása, mely szerint a kongresszus kérvényezi a gógyszerészettan hall-