Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-07-26 / 30. szám

elkérdezi a leckét, s kedvetlen, ha a gyermek nem tudja azt, de mégha tudja is, túlterheli elméjét. e) De mindezeket figyelmen kívül hagyva, s a legjobb esetet feltételezve, legfőbb hátránya a rövid ideig tartó oktatásnak az, hogy eredménye értelmileg s erkölcsileg múló! Értelmileg annyiban, hogy az idő felette kevés arra, hogy a tanított anyagot a gyermek megértse, hogy az vérévé váljék; a gondolatok az új és új kérdések oly rohamos gyorsasággal következnek nap-nap után egymásra, hogy azok a gyermek lelkében meg nem érnek, s a gyermek a gyorsan összeszedett anyagot gyorsan el is felejti. Erkölcsileg pedig annyiban, mert a gyermek az idealismus légköréből csakhamar visszapottyan a realismus mindennapiságába, sok ifjúnál csakhamar meglátszik, hogy a konfirmációi oktatás vajmi kevés vagy épen semmi nyomot sem hagyott hátra akár erkölcsi magaviseletét, akár vallásos búzgóságát, akár nyiltan megnyilatkozandó, de so'sem nyilatkozó áldozatkészséget illetőleg. A már említett egyházi s vallási közöny ellen most már a konfirmációi oktatás kétségtelenül leghathatósabb fegyverünk. Kérdem, mit tehetünk egy lelkületnek gyökeres és tartós megteremtesére rövid 30 nap alatt? Ha semmi más. ez az egy körülmény nem hogy bizonyít a konfirmációi oktatás reformjának szüksége mellett: de egyenesen s sürgősen kényszerít annak foganatosítására. Ha már most ebből kifolyólag RZ ci kérdés merül fel: mi legyen a konfirmációi oktatás idejét és tartamát illetőleg a teendőnk ? Erre a válasz szintén nem nehéz. Kezdessék az oktatás minél elébb, legkésőbb újévkor, még alkalmasabb lenne advent eleje, s legajánlatosabb az iskolai év kezdete. Tartassék hetenként legfeljebb három, legkevesebb két óra, legalkalmasabbnak kínálkozik a szerda és szombat délutáni idő. Ebbe a gyermek nagyon könnyen, az iskolai év elején legkönnyebben beleszokik. S ezzel a kérdés meg van oldva. Ezzel a gyermeknek is meg lesz adva az alkalom, hogy az evangelium szellemébe beleélje magát, a lelkészre nézve is bizonyos tekintetben könnyebbség éretik el főkép oly helyeken, a hol a lelkész mezei gazdasággal foglalkozván, egyszer másszor vagy a konfirmációi oktatást elhagyni, vagy gazdasága menetében hátrányt szenvedni kénytelen. III. Hátra van még a fejtegetésem körébe vont harmadik pont s ez a reform magát a konfirmációi ünnepély idejét illeti. Köztudomás és közszokás szerint a konfirmációi aktus zöldcsütörtökön tartatik hazai egyházunk legtöbb gyülekezetében. Pedig ez az idő többé nem látszik alkalmasnak a konfirmáció ünnepének megtartására. a) Egy az, hogy zöldcsütörtök mint ünnep mai nap legtöbb helyen elvesztette ünnepi jelentőségét. A legsürgősebb tavaszi munka idején az idő népünknek drága s mert még más három nagy ünnep következik, alig kívánható, hogy hiveink zöldcsütörtökön ünnepeljenek. S tényleg tapasztaljuk is. hogy templomaink a konfirmáció alkalmával mind üresebbek. A gyülekezet absolute nem jön el; a szülők közül is jó, ha egyik-másik jön s ez a gyermek ünnepi hangulatára deprimálólag hat, mert hisz, ha az egész család eljönne is, a délutánt mégis bizonyosan a munkában tölti, s megesik, hogy a templomban sokáig időző gyermeket az anya kedvetlenül fogadja, mert türelmetlenül várja, hogy az mielébb átöltözködve ételt vigyen apja után a mezőre vagy a szőllőbe. A látszólagos közöny s az ilyen tapasztalatok a gyermek lelkesedését lehűtik, az égből kíméletlenül lerántják, s nem hogy alkalmasak lennének a konfirmáció kedves emlékét feltartani, de azt mielébb elmossák. A mi a konfirmációt a gyermek előtt oly fontossá teszi, az a szülők, a család részéről tanúsított érdeklődés, ha ez nincs meg, elveszett a cselekmény zománca. A gyermeknek ünnep kell — legalább az az egy nap legyen az övé, a melyen a délutánt isteni tisztelet után estleg ártatlan szórakozásnak szentelhesse. De a szülők is szeretik ám a konfirmációt, ezeknek is könnyen érthető okoknál fogva meg kell adni az alkalmat az ünnepélyen való részvételre — nyilvánvaló, hogy zöldcsütörtökön ez alkalom nem lehet. b) Azonban még más körülmény is figyelembe veendő a konfirmációi ünnepély idejét illetőleg, s ez az időjárás. Zöldcsütörtök rendesen kora tavaszszal esik, ilyenkor még hűvös, néha még havas is az időjárás, a gyermek és közönség fázik, pedig a gyermeket szeretik (főkép a lánykát) fehérbe, könnyűbe öltöztetni, ezt is tekintetbe kell venni, ehhez még az oltárt, templomot is díszíteni kellene, ez az ifjúságnak kedves foglalkozása, pedig ilyenkor a fenyves vidékeket kivéve még zöld lomb sincsen. Ez ugyan nem látszik fontosnak nekünk, de az ifjú szívben ennek is megvan a maga jelentősége. Szóval ünneppé s zavartalan örömünneppé kell tenni a konfirmációt a konfirmáltra és családra, sőt az egész gyülekezetre nézve. Néhol ugyan nagypénteken tartatik a konfirmáció, de a zöldcsütörtökről elmondottak nagyrészt állnak nagypéntekről is, kivévén, hogy nagypénteken a közönség is jelen van: azonban nagypéntek a dolog természeténél fogva nem lehet a konfirmáció napja, nagyon messze terelné ez a figyelmet a nap nagy jelentőségétől, pedig nekünk nagypénteken nem szabad mást prédikálnunk, mint a szó szoros értelmében a megfeszített Krisztust. (Máskor sem szabad mást. Szeri.) Minthogy tehát ily célra a zöldcsütörtök ép úgy, mint nagypéntek absolute nem alkalmas, más nap után kell néznünk s erre keresve sem találhatunk alkalmasabb időt, mint a pünkösd ünnepét, még pedig ennek is második napját. Az ünnep természete akár mint a régi zsidó aratási hálaünnnepet, akár mint a szentlélek kiöntését, az első keresztyén gyülekezet megalakulását veszszük azt figyelembe, akár végül az ünnep naptári helyzetét, mindig és mindenben ez a nap kínálkozik egy ifjúsági örömünnep napjául. Hogy az ünnepély zöldcsütörtökről pünkösd második napjára való áttétele falusi gyülekezetekben legrosszabb esetben az első évben okozna nehézséget, de legtöbb esetben még ekkor sem, ezt tapasztalatból állíthatom. * * S ezzel tárgyam végére értem. De reformtervezetem nem lenne teljes, ha még egy körülményt nem említenék, a melyet bár nem mint elvi fontosságút, szintén tekintetbe kívánnék vétetni. A konfirmációi aktus rendszerint úgy szokott végeztetni, hogy a lelkész a gyermekeket a konfirmáció alkalmával az ünnepi gyülekezet előtt megvizsgálja. Ez a vizsga nem illik bele a konfirmációi ünnepély keretébe, egyrészt azért, mert a konfirmációi aktust felette elhúzza s így fárasztó, de másrészt és főkép azért, mert a gyermek elfogódva s bizonyos félelemmel megy a konfirmációhoz, s ez az elfogultság — a vizsgára való gondolat — örömérzetét megzavarja, elhomályosítja s árnyékot vet az ünnep fényére. S mert mint minden mást, a mi a nap örömére árnyékot vethetne, el kell távolítani, úgy a vizsga is a konfirmáció napján megszüntetendő. Legalkalmasabb ő9*