Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-07-12 / 28. szám

dósító* a püspököt sértette, neki és elvtársainak nincs része, ö eivi és nem személyi harcot folytat. A követ­kező határozati javaslatot terjeszti be: »Szász Domokos püspököt sikkasztás vádja nem érheti, a gyűlés neki bizalmat szavaz, ez azonban az igazgatótanácsra ki nem terjedhet, mert annak ügye a püspök személyes ügyétől külön válasz­tandó.* Miután Horváth Gyula, Sándor József és Szabó Samu kijelentik, hogy Bartha indítványát elfogadják, Ke­mény Kálmán visszavonja javaslatát. Erre a közgyűlés egyhangúlag teljes bizalmat szavazott a püspöknek, a kit dörgő éljenzéssel fogadtak, midőn a terembe lépett. A délután öt órakor megnyílt folytatólagos ülésben szőnyegre került az igazgatótanács javaslata a papképzés egységes fejlesztése erdekében leendő intézkedések iránt, mely tudvalevőleg a lelkészképesítés jogát kizárólag a kolozsvári theologiának foglalja le, mely a nagyenyedi theologián ürességben levő tanszékek betöltését feleslegesnek és szükségtelennek nyilvánítja, s az új rendezés érdeké­ben szükséges átmeneti intézkedések megtételével az igaz­gatótanácsot bízza meg. A javaslat fölött hosszabb vita indult. Zeyk Dániel főispán, a nagyenyedi kollégium fő­gondnoka utal arra, hogy e kérdés husz éve dominál és idejét látná, hogy e kérdés oly megoldást nyerjen, hogy a közbéke visszatérjen. Az ilyen domináns kérdéseknek az az átkuk, hogy az érdekelt félek közt pártoskodás támad a megoldandó kérdések rovására. Nem találja azonban szerencsésnek a megoldást, a mely nem fogja így a békét visszaállítani. E kérdést nem is tartja enyedi lokális érdekűnek. A XVII. században keletkezett insti­túció megbontásáról van szó, arról ugyanis, hogy hajlandók vagyunk-e az egyezkedést, az ősöktől örökölt autonomikus jogokat megvédeni. Kérdés, hogy ha ma a Bethlen-iskola autonomikus jogait bolygatják, holnap nem fognak-e más intézethez nyúlni. Hivatkozik arra. hogy a Bethlen főtanoda jogai két és fél századon keresztül soha sem alterákattak, csupán külső erőszak által. Ellenkezőleg, mindig felsőbb hata­lom állította vissza. Konstatálja, hogy tavaly a jelenlegi javaslattal homlokegyenest ellenkező határozat történt. Ha itt az erdélyi egyházkerület létérdekéről volna szó, akkor közjó érdekében meghódolna előtte, de most nem erről van szó. Az egyházkerületnek voltak fontosabb és sür­gősebb szükségletei, mint a kolozsvári új theologiai fakultás. Mégis örömmel látja az intézet fejlesztését. Vegye föl a versenyt ez intézet a nagyenyedi theologiával, mert ez csak előnyére fog szolgálni. Nagy politikai hibának tartja az olyan eljárást, mely a magyarság helyzetét gyöngíti. Kolozsvár elég erős, Nagy-Enyednek azonban szüksége van minden egyes polgárra a magyarság szempontjá­ból. 1896 ban, midőn a millennium alkalmából min­denhol teremtenek és alkotnak csak épen ez eset lesz az, hogy eltörölnek egy századok óta fennálló kulturális intéz­ményt. Határozati javaslatot nyújt be, hogy az igazgató­tanács javaslata a napirendről levétessék és a theologiai akadémiánál üresedésben levő állások betöltessenek. Gyarmathy Zsigmond gondnok, Kolozsmegye al­ispánja kijelenti, hogy a nagyenyedi Bethlen főtanodát bántani nem szabad, de nem is akarjuk Enyed gimná­ziumát bántani. A theologiai intézet ott fölösleges, ez luxus. Itt az egyetemmel kapcsolatos theologiai intézet megerősödése fontos és szükséges. Hiába igyekeznek be­bizonyítani a régi törvényekről azt, hogy az erdélyi egyházkerületnek nincs joga a papképzés felett rendel­kezni. Ez oly jog, melyet elvitatni nem lehet és az ügyet el kell már intézni. Elfogadja az igazgatótanács javaslatát ama módosítással, hogy az akad-miát fokozatokon szün­tessék meg. Horváth Gyula orsz. képviselő, gondnok kijelenti, hogy a kérdéseket, melyek törvényeken alapulnak, szava­zással elintézni, eldönteni nem lehet. Beismeri, hogy Kolozs­várott, hol egyetem van, theologiai fakultásra szükség van, de egy két és fél század óta fennálló intézetet eltörölni nem szabad. Ez rossz gazdálkodás. A meglevő intézetek romjain nem szabad másokat felépíteni. Hivatkozik az erdélyi részek sok bajaira, melyeket nem szabad gyöngítés által szaporítani. Az autonóm jogokat nem szabad kiadni. Bár a jelenlegi kormány hazafiságában kétkedni senki sem fog, még se szabad a kormányhoz, a parlamenthez vinni Tagadja, hogy joga volna a közgyűlésnek szavazással meg­szüntetni egy intézményt, még ha nem felelne is meg az igényeknek, legkevésbbé akkor, mikor megvan az illető intézetben a készség a hiányok pótlására. Elfogadja Zeyk indítványát. Hósa Elek alispán ama nézetét fejti ki-, hogy a pap­nevelés Kolozsvárott sikeresen eszközölhető. Nem a tra­díciót, hanem az egyházkerület jövőjet kell szem előtt tartani. Elfogadja az igazgatótanács javaslatát. Fogarasi Albert nagyenyedi tanár az enyedi theo­logia mellett szól. Kovács Albert eddig csak a képviselőházban látta, hogy a többség egyszerűen szavaz, most itt is látja. Kon­statálja, hogy egy évvel előbb a püspöki székről ama kijelentés hangzott, hogy a theologiai intézet ellen agresz­sziv mozgalom nem lesz az új intézet miatt. Kijelenti, hogy az egyházkerületnek nincs joga eltörülni ama intézetet. Szavazatuk ellen, határozatuk ellen felebbezni fogunk a fiskushoz és bírósághoz, mert vagyoni kérdésről van szó. Csodálkozik, hogy az ellenpárt nem beszél álláspontja mellett, csak végül akar szólni. A budapesti theologiai intézet, melynek ő tanára, bár nagyon közel van az egye­temhez, növendékei alig mennek egyetemre, mert a theo­logiai képzés elfoglalja őket. A mi azt illeti, hogy 38-an iratkoztak be a kolozsvári theologiai akadémián, igaz, hogy sok, de az év végén csak 21 maradt. Hangsúlyozza, hogy nem lehet egyszerre papokat nevelni és tanárokat képezni. Nem fogadja el az igazgatótanács javaslatát. Másnapra halasztván a tárgyalás folytatását, főgond­noknak báró Kemény Kálmánt választották meg. Július 7-én tovább folyt a vita az igazgatótanács javaslata fölött. Csató János alispán a nagyenyedi theologia érde­kében szól, melyet fentartandónak vél, mert a közgyűlés­nek nem lehet célja törvényeket, határozatokat és virágzó intézményeket egy határozattal megsemmisíteni. Szász Domokos hosszabb beszédben az igazgató­tanács javaslata mellett érvel. Kijelenti, hogy soha az enyedi kollégiumnak ellensége nem volt, mindig segítette, de meggyőződött arról, hogy a kollégium a jelenlegi hely­zetben nem képes a theologiai akadémiát ama színvona­lon föntartani, melyet a törvények megkívánnak. A nagy­enyedi kollégium épen saját előterjesztésére kapott segélyt és épen a kolozsvári fakultás terhére neveztek ki oda űj tanerőket. 1874-ben, huszonkét év előtt, mint kezdemé­nyező fölvetette ama kérdést, hogy a lelkészképzés szín­vonalának emelésére az oktatást egyesíteni kell. Minden helyi és mellékes érdek nélkül e vezérgondolat lebegett szeme előtt, ez képezte tanulmányai tárgyát. Tanulmá­nyaiban visszament a Bethlen-kollégium alapítása törté­netéig és azt látta, hogy szó sincs róla, mintha a feje­delmi akarat kiforgattatnék és a törvények sértetnének. Egyáltalán nem igaz az és erre nézve semmi intézkedés, vagy törvény nincs. Bethlen Gábor, a nagy fejedelem,

Next

/
Oldalképek
Tartalom