Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-07-12 / 28. szám

szervezni kezdték azt és megválasztották a régi rendhez képest az inspektorokat; hatot a vidéki nemesekből, hatot a városi polgárokból. Mivel pedig az iskolának alapja, pénze, jövedelme nem volt, megindították a gyűjtést s midőn az már némi eredményt mutatott, hogy megkezdődhessék a rendszeres tanítás, megválasztották a tanárokat. Ez a gyűjtés még a következő évben is folyt, a mint azt annak eredeti okmánya tanúsítja, de a Mayer A.-féle másolatban is látható, összesen 8416 frt 20 fillért jövedelmezett. Ezen összegbe fel van véve már a Schmidegg Jeremiás által Selmecen a kollégium javára letéteményezett 7120 frt is. Az aláírók között nagyobb összegekkel szerepelnek: Szentivánvi János 300 f., Eiszdorfer Sámuel özvegye 180 f., Odönffy Zsuzsánna évenként 100 f., Szirmay Miklós 100 f., Szirmav András 100 f, Róth Mihály évenként 30 f.,. Szentkereszti Dániel 60 f., Goszke Henrik évenként 36 frt. Az évenkénti adományok összege 306 frt.1 Igazgatóul, rektorul, meghívták a múltból előnyösen ismert Rezik Jánost, a ki épen akkor a thorni gimnáziumnál viselt tanári állást, a késmárki lyceumi rectori állással cserélte volt fel. S ez oly sikerrel rendezte be tanár-társaival a tanítást, hogy azon pár év alatt, melyben a kollégium az evangélikusok kezén volt, sok jeles ifjút nevelt a hazának és az egyháznak is a szószék és iskola szolgálatára. Nem ok nélkül bocsátották őt el a késmárkiak oly nehezen. Az evangélikusok ekkor célszerűnek találták a vidéki nemességgel egyetértve, az azon időben Lengyelországban Ranvitz városkában tartózkodó XII. Károly svéd királyhoz, bitsorsosukhoz, egy támogatást, segedelmet kérő küldöttséget meneszteni. El is küldték hozzá Szirmav Miklóst és Melzel Mihályt. És ezek nem hiába fáradoztak, mert bár készpénzt nem hoztak haza, megnyerték e nagy király pártfogását, ki erről az eperjesi evangélikusokat és a kollégiumot egy azokhoz Ranvitzből keltezett 1705. július XVIII/XXVIÍI. aláírt leiratában biztosította is. (A levelet C. Fiper, XII. Károly titkára írta. Ebben Piper elmondja, hogy ura XII. Károly király a vesfphaliai békében neki fentartott jognál fogva jogosultnak érezvén magát a császár evangelikus alattvalói érdekében közbejárni, felkérte a császár-királyt, hogy az kegyelmesen bánjék azokkal és védelmezze meg őket ellenfeleik zaklatásától, üldözésétől s állítsa vissza előbbi jogaikba. ígéri egyúttal, hogy kollégiumukat, mihelyest teheti, segélyezni fogja s pártfogása félől biztosítja őket.j Midőn ezt a fent nevezett követek megkapták, elmentek a svéd külügyi titkárhoz, Hermelin Olafhoz és hálás köszönetük tolmácsolása után, őt is felkérték, legyen szószólójuk. És ime már másodnapra 1705. XX./XXX-dikán megkapták a C. Piper által ellenjegyzett azon királyi rendeletet, melyben XII. Károly meghagyja, hogy a greifswaldi (Pomerania) egyetemet látogató négy theologiát tanuló magyar ifjú a királyi alumnusok sorába vétessék fel s a míg csak lesz, mindenkor négy ev. magyar ifjú tartassék el svéd királyi költségen a greifswaldi egyetemen. Az ev. immár arra törekedtek, hogy teljessé tegyék a szabad vallásgyakorlatot és ennek folyományaként a városi hivatalokban is alkalmaztassanak. Még az 1704-dik év végén a »Primarius Tribunus Plebis*, a r. kath. Nóvák András, beleegyezésével két követet küldtek Rákóczy Ferenchez, ú. m. Haydenreich Jónás ev. és Szmolnik György r. kath. polgárokat, hogy eszközöljék ki a fejedelemnél, miszerint ezentúl, vallási különbség nélkül választassanak az eperjesi városi hivatalnokok. De ezek mitsem végeztek. 1 Mayer A : jk. 62. sk. lap. sz. k. Eperjes város levéltára Cub. II. Loc. 172. Fasc. C. Mire a r. katholikusok a városi tisztújítást úgy ejtették meg. hogy nem voltak tekintettel az ev. polgárokra Az evangélikusok felszólaltak, de mást nem érhettek el, minthogy az esküdt polgárok közé néhány ev. is felvétetett. Ekkor az evangélikusok tiltakoztak; a beválasztottak lemondottak és mind megtagadták az engedelmességet. így tartott ez 1705. május haváig. A fejedelem végül protestáns hívei kérelmére is hallgatva, leküldte újra Berthoty Ferencet Eperjesre és új választást rendelt el. A letett régi városi tanács helyébe választott új városi tisztviselői kar már vegyesen a protestánsokból és r. katholikusokból állíttatott össze. (Folyt, köv.) Hörk József. BELFÖLD. A tanügyi kongresszus lefolyása. Nagy érdeklődés közben, mintegy négyezer tanügyi férfiú jelenlétében folyt le a Il-ik egyetemes országos tanügyi kongresszus e hó 3-ik s következő napjain Budapesten. Lefolyásáról térszűke miatt csak rövid áttekintésben számolhatunk be. Július 2-án volt az előértekezlet, hol Péterfy Sándor korelnöklése alatt először megválasztották dísztagokká azokat a tanügyi veteránokat, kik 1848-ban tagjai voltak az I-ső tanügyi kongresszusnak. Ezek: Barczen Gábor, Böszörmény Mihály, Brassay Sámuel. Brcznyik János, Filó János, Frey József, Kovácsi József, Lubirich Ágost, Müllner Mátyás, Azután Fehér Ipoly pannonhalmi főapátot tették szintén dísztaggá. Végül a tiszikart alakították meg következőleg: elnök Heinrich Gusztáv, alelnökök Balázs Árpád, Beöthy Zsolt, Bernátli Béla, Berzeviczy Albert, gróf Gsáky Albinné, Entz Géza, Erödy Béla, Gerlóczy Zsigmond dr., György Aladár, Hegedűs István, Hegedűs Károly, Hofer Károly, Ivanovics György, Józsa Pál, Kármán Mór, Keleti Gusztáv, Komlóssy Ferenc, Lakits Vendel, Lád Károly, Lengyel Béla, Maywald József, Névy László, Péterfy Sándor, Rombauer Emil, Rózsavölgyi Gyula, Rudnay Józsefné, Sebestyénné-Stettin Ilona, Senyei Ferenc, Szuppán Vilmos, ifj. Teleki Sándor gróf, Thuránszky Irén, Várady Antal, Verédy Károly, Vécsey Tamás, Wlassics Gyuláné, Zichy Antal és Zirzen Janka; főtitkárrá Nagy László; titkárokká Beke Manó, Kovács János és Száva János; jegyzőkké Balogh Dénes, JBöngérfi János, Dobó Sándor, Doroghsághy Dénesné, líarrach József, Kardos László dr., Lázár Béla, Móra István, Négyesy László, Rajner Ferenc, Reutter Ferenc, Sinkó Endre és Sipos Samu. A választások megejtése után Péterfy Sándor korelnök a megválasztott elnök, Heinrich Gusztávnak adta át az elnöki széket, Heinrich pedig rövid beszéd után meghívta a tagokat a másnap d. e. 9 órakor tartandó első teljes ülésre. Az első teljes ülés július 4-én tartatott az ünnepségek csarnokában óriási közönség jelenlétében. Az orgona kíséretében énekelt »Hymnusz« elhangzása után Heinrich Gusztá,v elnök tartott lendületes megnyitó beszédet, melynek vezéreszméje az volt, hogy hazánkban európai magyar kuliurát kell létesíteni. A közoktatási és kereskedelmi minisztereknek indítványozott köszönet után, király Ő Felségének következő távirat küldését javasolta, mit a kongresszus zúgó éljenzéssel fogadott el: »Az egész magyar haza kongresszusra gyűlt tanítóinak és tanárainak ezrei, tanácskozásaik megkezdése