Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-07-12 / 28. szám

előtt legmélyebb hódolatukat viszik felséged trónjának zsámolyához. Legmagasztosabb föladatunknak érezzük Magyarország gondjainkra bizott jövőjének szivébe oltani a királyhüségnek és hazaszeretetnek összefonódó összes magyar erényeit. Szent hivatásunk lelkesedésének örök erejével tör ki ezreink szivéből a legmélyebb hódolat Felséged iránt, kinek boldogságáért forró imát menesz • tünk az egek urához«. Az éljenzés elhangzása után dr. Wlassics Gyula kultuszminiszter üdvözölte a kongresszust azzal a beszéddel, mely Lapunk más helyén olvasható. A lelkesítő beszédért később dr. Hegedűs István egyetemi tanár indítványára a közgyűlés egyhangúlag jegyzőkönyvi köszönetet szavazott a miniszternek. A tetszéssel fogadott üdvözlet után dr. Berzeviezy Albert olvasta fel hosszabb indokolás kíséretében azokat a határozati javaslatokat, melyeket Lapunk más helyén szintén közlünk. A kongresszus Rombauer Emil brassói reáliskolai igazgató indítványára Berzeviczynek köszönetet szavazott, javaslatait pedig tárgyalás végett a szakosztályok elé utasította. Július 4-én a szakosztályok üléseztek 18 csoportban, 18 helyen a körükbe utalt szakkérdésekről. A népiskolai szakosztályban (V-ik egyetemes tanítógyűlés) Péterfy Sándor elnöklete alatt tárgyalt kérdések között nagy feltűnést keltett «az iskola egységes joga* című tétel tárgyalása, melyet Földes Géza előadó vezetett be egy nagyszabású beszéddel. Bátran föltárta a tanítóság nyomorúságos helyzetét és élesen rámutatott azokra a szükséges változásokra, a melyek nélkül szerinte a tanítók helyzete nyugodt, munkája jó nem lehet. Tételeinek vezéreszméje a népiskola államosítása, egyes pontjai pedig, melyeket a kongresszus roppant lelkesedéssel egyhangúlag magáévá tett, a következők: 1. Legyen az iskola nemzeti s a mit a törvény megkövetel az állami és községi iskolától, ugyanazt követelje meg valamennyi iskolától. 2. Tantervet csak az állam adhasson valamennyi iskolának, de az egyházi oktatás tárgyát és anyagát az érdekelt felekezetek állapítsák meg. A különböző fokozatú iskolák tanterve között legyen az összefüggés olyan, hogy a tanuló tanulmányait minden nehézség nélkül folytathassa tovább. 3. Az iskolák fölött a felügyelet — tekintet nélkül az iskolafentartóra — közvetetten állami legyen. A tanfelügyelő hatásköre minden iskolában ugyanaz legyen. 4. A tanítóképesítés joga egyedül az államé legyen. A képesítés pusztán pedagógiai legyen, a következő elvek alapján: <>) az általános műveltséget a tanító a középiskolában szerezze meg; b) a neveléstani tárgyakat a tanítók is ugyanabban a terjedelemben tanulják, mint a középiskolai tanárok; c) a tanképesítés csak a neveléstani tárgyakra vonatkozzék ; d) a tanítói oklevelek ezek szerint értékileg a középiskolai tanárokéval teljesen egyenlő értékűek s csupán a tárgyi szakképzettségre vonatkozólag különböznek. 5. A pedagógiai képesítés egyenlő lévén, nyissák meg az utat a tanítónak a magasabb rangú iskolák tanképesítéséhez is, hogy így a valódi tehetség érvényesüljön. 6. Bármily jellegű iskolában működő tanító fegyelmi ügyében állami, vagy az állam ellenőrzése alatt álló hatóság ítélkezzék. 7. Az iskolaszékeket, gondnokságokat meg kell szüntetni s a tanügyet bele kell illeszteni a községi közigazgatásba. A tanító, vagy igazgató legyen a községben épen nem olyan előadója az iskolaügyeknek, mint a milyen a miniszter az országgyűlésen, a tanfelügyelő a varmegyén. A tanfelügyelő az iskolaügyekben a tanítóval levelezzen a képviselőtestület határozatait a tanító hivatalból fölebbezhesse. 8. A tanfelügyelő legyen szakember, minősítését a törvényben határozottan ki kell jelölni. E javaslat értelmében ez első sorban pedagógiai képesítés lehet. 9. Valamennyi iskolában a hitoktatók legyenek a tantestületeknek tanácskozási és szereteti joggal bíró tagjai. 10. A tanítók fizetése csak készpénz lehessen és azt az adóhivataltól kapják. A pályára lépéskor legalább a XI. díjosztály alsó fokozatába tartozzék mindenki s kétévenként haladva érje el hat év alatt fizetése ugyané díjosztály felső, 700 frtos fokozatát, ettől kezdve számíttassék a 10 százalékos ötödéves pótlék. A lakbér alapjául az állami hivatalnokokra érvényes szabályzatot alkalmazzák. A nagy városok és drágább helységek tanítói kapjanak személyes pótlékot. Igazgatókat és érdemesebb tanítókat sorolják be a X díjosztályba, s ebben legalább hat év alatt érjék el a magasabb fizetési fokozatot. 11. A nyugdíjazás szabályait valamennyi tanítóra és tanárra egységes alapon kell rendezni s a szolgálati időt a 40 évről a tanítókra nézve is szállítsák le legalább 35 évre. A középiskolai szakosztályban Beöthy Zsolt elnöklete alatt legfontosabb kérdés ez volt: A középiskola tanulmányi rendje tekintettel hazánkra. A tétel első előadója, Kármán Mór hatásos beszédben vázolta a középiskola múltját és utalt a jövőben követendő irányra. A jelenlegi középiskolát szerinte sem tanterv, sem szervezetében nem szabad gyökeresen átalakítani, elég módosítani. A nemzeti közművelődés egysége távolról sem vonja maga után a középiskolák egyformásítását. Az elfogadott határozati javaslatok így hangzanak: 1. Középiskoláink fennálló tanrendje csupán tudatos továbbfejlesztést kíván, korántsem átalakítást. 2. A középiskola a közművelődésnek állván szolgálatában, nem pedig a szakszerű készültségnek, első sorban a műveltség tartalmi elemeire köteles súlyt fektetni, az irodalom széleskörű ismertetésére, a társadalmi és gazdasági élet sokágú feladatainak megértetésére, másodsorban áll a különféle készség és ügyesség megszerzése és csak végül, épen a múlhatatlan szükségig az elvont elméleti tájékozódás. 3. Magától érthető a műveltség nemzeti elemeinek ápolása, de épen nemzeti életünk fejlődése akadna meg, ha az oktatás megelőzne vagy nagyon is háttérbe szorítna oly elemeket, melyek eddig egységes alapul szolgáltak az emberiség és így nemzetünk műveltségének is. 4. A középiskolai oktatás egysége csupán úgy biztosítható, ha a különböző középiskolák a fővonásokban azonos tanrendet követnek, de egyébként szabadságot nyernek akár nyelvi s irodalmi, akár természettudományi és technikai tekintetben a, maguk körét bővíteni. Azonban az egy intézetbe járó ifjúságnak bármilyen szétválasztása elkerülendő. 5. Társadalmi vagy tanulmányi jogosultság tekintetében ne legyen semmi különbség a középiskolák különböző ágai között. A kérdésnek második előadója, Dóczi Imre, debreceni főgimn. igazgató, a magyar gimnázium fejlődését tüntette föl markáns vonásokban, hogy mint vált tisztán latin iskolából a nemzeti szellemnek is meleg ágyává és a gyakorlati követelményeknek is kielégítőjévé. Előadása