Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-01-05 / 1. szám

TÁNS I EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztősig : IX. kertilet, Pipa-utca íí.'i. száw, hová a kéziratok cimzendök. Kiiultí-liiviital : llornyánszky Vilitor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 kr; egész évre : 9 frt. Eyyes szánt ára fíO kr. Hajnali harangszó. 1896 hajnalán szólal meg, hirdeti e nemzetnek az új ezredév hajnalát. Az átélt ezredév, mint megfejtett sphynx, bukik alá az idő hullámaiba. Ezer évvel ezelőtt a tülök hangja búgott végig a levegőben; hirdette, hogy egy ifjú erőtől duzzadó, világtörténeti küldetésre elhívott nép megérkezett, hogy e tejjel-mézzel folyó écles földet meghódítsa; mert az isteni gondviselés e földet nagy célok, nagy feladatok kivívására szánt csatamezőnek renclelé. Nem az ázsiai puszták kóbor népe, nem a népvándorlás egyik dúló serege, nem egy nomád-csapat, melynek elfogyott a vadja, kopárra legeltetett a mezője, keresett új erdőt, új legelőt, éhezett rá a polgárosult népek-szerezte kincsekre, a békés munkával összehalmozott javakra: nem, százszor is mondom: nem. Egy nép, melynek szervező ereje; egy nép, melynek eszménye volt; egy nép, mely e földre magával hozta a haza eszméjét; egy nép, melynek géniusza csak szilaj gyermekkorát tölte a vadonban, ele e géniusz a népek halhatatlan géniuszainak nemzetségéből származott; egy nép, melynek világhódító hagyomány jutott örökül; egy nép, mely Attila örökébe lép. Karddal metszi ki e clarab földet, de jogérzettel, honszeretettel, önfelálclozattal e földet országgá, ez országot sérthetetlen egységgé varázsolta. S mikor már a megfélemlített Európa karjának hatalmát, akaratának acélját megérezte; mikor egy pár vakmerő, szilaj kirohanás után szenvedett vereség mélyen visszahatott szilaj lelkére . . . megkondult az első harangszó . . . Végig búgott e szilaj nép lelkén. Nem üres lélek volt, ele mely keletről mélységes érzést, kiapadhatatlan odaadást minden szép és nemes eszme iránt, a világkormányzás rejtélyeiről magasztos sejtelmeket, egyszerű isten-rendszert, kevés babonát és annál több józan elmét hozott magával. A visszhang elbűvölte . . . és újjászületett a keresztvíz alatt. Az a sok nemes hajlam, az a sok önfeláldozó érzés, az a halálig hű szeretetre való képesség az evangeliumi Jézus alakjában megkapta az eszményt, kihez a nemzet lelke a rajongásig tapaeljon. Mert nem jellemző tény-e nemzetünk életében, hogy mindjárt első keresztyén királyának fia már a középkori Krisztus leventéje, a középkori, a zárdák mély homályában e ragyogó földtől elfordult, a vezeklés, az önkínzás, a tetterőt szálanként kitépő epedés és túlvilági vágyódástól sorvadó lélek eszményévé emelkedő Jézus tölté be az Imre szívét és ennek a halottjává lesz. »Ha meghalok, egy virágnak A halottja leszek * E virág: a rózsa mystica; a középkori építészet symbolikus rózsája; a túlvilági szerelem rózsája. De nem jellemző-e a nemzet életében, hogy alig hangzik el a reformáció első jelszava, alig hangzik el a tiszta evangeliumi Jézust kereső ós áhító első fohász: csakhamar e nemzet nagy részének ós peclig a tősgyökeres magyarságnak lelkében az a harangszó visszhangot kelt. Es e visszhangban érezte a szabadság rajongó népe az ő ősjogának hirdetését, a szabad vizsgálódás, a középkor celláiból a világra kilépő ós e földön már az égig emelkedő hatalmas eszményt, kinek zsámolya a szívben, koronáj a az égben van; ki nem epedésre, ele munkára; ki nem elsorvasztó beteges önsanyargatásra, de a test és lélek összes erejének kifejlesztésére ós ez összes erőkkel az Istentől megszentelt munkára hív el. Ugyanaz a nép, mely a keresztyénség harangszavát oly hamar meghallotta, a reformáció mélyreható, a vesék és velők oszlásáig megrázó riadóját csatára jelszóul választá. Csatára, mely az erkölcsi megújhodást a Krisztusban keresi, egyedül ő benne, mely e világ minden pompáját, e világ minden hatalmát, az emberi dogmák ragyogó épületét: futó homokra épült emberi alkotmánynak, melyet ledönt az idő egy fuvallata, ele a Krisztusra épített alkotást, »kősziklán épült háznak« tartja.