Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-06-21 / 25. szám

állam között oly nagy szenvedélvlyel vívott pusztító harc után félni lehetett, hogy Chinában a vallásos gyűlölség még erősebben fog kitörni. De mint oly sok esetben megtörtént, a félelem oknélküli vala. Tekintve a duló háborút, a Társaság kiadványai szokatlan keresletnek örvendettek. A Shangaiban székelő agencia 232,941, a kolpotőrök által pedig 198,796 drb biblia árusíttatott el. Confucius 23 századon keresztül volt vezetője az emberiség egy harmadának, de a jelek azt mutatják, hogy a mongol faj immár egy más nagyobb és bölcsebb tanító befolyása alá jut. Japánból még örvendetesebb hírek érkeztek. 1894-ben 114- ezer példány jutott a forgalomba. A mult évben ez a szám több mint kétszeres lőn. Az amerikai bibliaterjesztő társulattal 257,578 példányt hoztak forgalomba. E számból felét úgy ajándékozták a japán katonáknak és tengerészeknek. Mindenesetre nagy jelentőségű ez a jóakarat, melylyel a bibliaterjesztők a hatóságok részéről munkájuk támogatásában részesültek és az az öröm, az a kétség, melylyel az egyesek a szentírást fogadták. Az evangelium magvának ez a vetése szép és drága aratást igér! Indiában is szépen halad előre a jó ügy. Csendesen és zajtalanul folyik a munka, de fokozatosan és zavartalanul halad. A kolportőrök járják a falvakat. A fordítók revideálnak. A misszionáriusok örvendezve veszik fel az új tanítványokat Krisztus egyházába, a kik a szentírás olvasása által lettek keresztyénekké. A szentírás talán legtöbbet az egyetemeken tanuló ifjúság soraiból hódít. A hindu nép vallásos története azt mutatja, hogy sok változáson mentek körösztül s mindenikváltozásuk nagy hatással volt rájuk. A Védákban és Puranakban lerakott gondolatok árja, a Buddhismus és tírahmanismus nagy és maradandó nyomokat hagytak maguk után. S nem lehet komolyan tagadni, hogy mindezeknél egy hatalmasabb és mélyebb forrásokból jövő gondolatok dagálya jelentkezik már a partokon. Egy hindu tudós mondá nem rég, hogy azt nem meri állítani, hogy a keresztyénség legyőzte volna Indiát, vagy hogy annak bármely nyugoti alakja le fogja győzni, de azt már állíthatja, hogy Krisztus meghódítá. Ez a mondás alig több egy szónoki figuránál. De jelek mutatják, hogy már nincs messze az az idő, a midőn India népei a Himalayától a Komorin fokig Krisztust fogják elismerni fejükül. A társaság a Malaji szigetekre is kiterjeszti figyelmét. Mely szigetekhez Madagaszkárt is hozzá számíthatjuk, mivel ott az uralkodó faj malaj. Szumatrában és Jávában az első hollandus települők megkísérték a lakósok christianisalását erőszakkal s az eredmény vagy félmillió névleges keresztyén lett. Ezzel a szerencsétlen methodussal már rég felhagytak. Az ágensek jelentése szerint ez a munkaév is többé-kevésbbé eredményes, mint az előzők. Az évi forgalom kissé megcsökkent (31-féle nyelven eladatott 59,845 biblia, míg az előző évben 76,867), de remény van, hogy a folyó év sikeresebb leend. Madagaszkárban a háború folytán természetesen megakadt a társulat munkája, de föl kell említenünk, hogy a hódító franciák semmi komoly akadályt sem gördítettek a társaság elé. Mielőtt az angol és külföldi biblia-terjesztő társulat mult évi munkájának vázlatos ismertetését bevégeznők, egy-két szót kell szólanunk munkásairól is. A már fönnebb említett ágenseken kívül mintegy 600 kolportőr és 473 bibliaolvasó nő van a társaság szolgálatában. Ez utóbbiaknak szolgálata Indiában és keleten, a hol a nők elzártan és teljes tudatlanságban élnek, megbecsülhetetlen. Nemcsak fölolvasnak a nőknek, hanem meg is tanítják őket olvasni. Ezek a mult évben 18 ezernél több szentírást adtak a nők kezébe. íme a vázlatos történet is meggyőzhet minket arról, hogy a hit hegyeket mozdít ki helyéből. Hogy a hit nem nézi a veszélyt, előtte akadály nincsen. Hogy csak ott, és azok munkálják embertársaik igaz javát, a kikben élő hit vagyon. És hogy Isten áldása van azok munkáján, a kik Ő érette és embertársaikért munkálódnak. A kis Svájc, a kis Hollandia és a kis Dánia már önerejökből adják ki és terjesztik a szentírást. Hát vájjon a nagy magyar protestáns egyházak mikor vergődnek ki abból a szégyenletes állapotból, hogy idegen pénzen nyomatják ki Isten igéjét édes nyelvünkön és idegenek terjesztik közöttünk ? Jó volna már egyszer meggondolnunk, hogy a protestáns egyházak létjoga a biblián alapszik és épen ez a körülmény nagy és szent kötelességet ró reánk. Nekünk is ki kellene vennünk részünket e nagy és szent munkából. — a—s. BELFÖLD. A biblia a király asztalán. Csütörtökön, június 11-én érdekes társaság gyűlt össze a király fogadó szobájában. Sok fényes előkelő úr között ott volt három egyszerű, protestáns püspök is: Kiss Áron, Gyúr átz Ferenc, Antal Gábor. A negyedik püspök, Szász Károly két angolos arcú úri emberrel érkezett. Az egyik csakugyan angol ember is, Millard Eduárd, a brit és külföldi bibliaterjesztő társaság bécsi ügynöke. A másik azonban valamikor a magyar csatatereken forgatta a kardot, s most a lelki fegyverrel akarja ellátni a magyar népet. E férfiú dr. Dulca Tivadar. A magyar nép nagy ünnepe alkalmából a legelső magyar embernek hoztak díszbibliát. Dr. Duka Tivadar ugyanis a bibliaterjesztő társaság választmányának tagja, Szász Károly püspök pedig a társaságnak tiszteletbeli tagja. A biblia, a mely a király asztalára volt szánva, pompás kötésben és finom tokban, érdekes látványt nyújtott. A bibliába ez van írva: I. FERENCZ JÓZSEF AUSZTRIAI CSÁSZÁR MAGYARORSZÁG APOSTOLI KIRÁLYA Ő FELSÉGÉNEK A TELJES SZENTÍRÁS E PÉLDÁNYÁT A MAGYAR ÁLLAM EZREDÉVES FENNÁLLÁSÁNAK EMLÉKÉRE RENDEZETT ÜNNEPÉLYEK ALKALMÁBÓL HÓDOLATTELJESEN FELAJÁNLJA A BRIT ÉS KÜLFÖLDI BIBLIATERJESZTŐ TÁRSASÁG IGAZGATÓVÁLASZTMÁNYA. (Aláírások). Mellékletül hozzáadták azt a kis könyvecskét, a mely mutatja, hogy a társaság a bibliát 320 nyelvre lefordít-