Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-06-21 / 25. szám

virágvasárnapján. Máté 21. 9. alapján. Terjedelmes (kilenc levél), de ügyesen kidomborított beszéd. II. Templomavatási beszéd a >Szent SiklusbóU átdolgozva. Féld. 9. 1—5. Régi alapos írásmagyarázat. III. Beszéd, ima és emlékirat. Toronygomb teltételekor. A keresztyén imádság minden kellékei nélkül így beszél az előimában: »Szerető Atyánk a Krisztusban! ki minket az ész és értelem, lényed tökélysugárzatának közlése által kiemeltél a tehetetlen gyarlóság alacsonyságából* stb. — »Most pedig vedd kedvesen a keresztyén testvérszeretet s önbuzgóbb híveink csekély, de szíves áldozatát, fogadd el a jelvényeket, miket szent hajlékod díszéül, a világ minden tájára irányuló örök tökéletességed általi vezéreltetésünk jelképezésére feltűzünk.* Az ilyen kacskaringós beszédmódot szerző, az előszóban, azzal indokolja, hogy neki »jó részben értelmes hallgatósággal volt ügye. melynek felfogása és igénye is volt*, továbbá, mert azt tanulta a nagy Révész Bálinttól, hogy »a szónoknak nem hallgatóihoz lebocsátkoznia, hanem azokat magasabb színvonalra, magához kell emelnie eszmében, nyelvezetben*. Én pediglen kereken tagadom, hogy értelmes ember olyan imádságokban gyönyörködnék, mint ezek s a »kötély* és »kegyszer*-féle gyártmányoktól meg ne borzadna. A toronygombba helyezett emlékirat egy kis monográfia a sályi egyház történetéből. Becses kis darab. IV. Keresztyén szabadság. Egyházmegyei gyűléskor mondott beszéd. Galat. 5. 1. alapján, 11 leveles prédikáció, a szövegből folyik a felosztás ügy itt, valamint a többinél is és ez dicséretes oldala szerzőnek, még azt is megbocsátjuk, hogy polemizál a konventi s kerületi határozatok ellen. Csak a nem magyaros szórenden ütközünk meg, így p. o. »a bűn is nagyon elterjedve van közöttünk*, »társadalmat felállítani kivánt* »nem oly könnyen kiirthatok* stb. Az V. számú keresztelési, a VJ. úrvacsorai, VII. esketési beszéd, mind igen specifikus alkalmakra. Az első beszéd idős férfi és ifjú nő közt kötött, gyermekszületésre nézve reménytelennek tartott házasságból született első, erőteljes fiúgyermek keresztelésekor, háznál, g. katb. vallású környezet előtt; a második új szentasztalról, első úrvacsorázáskor; a harmadik özvegy férfi, több gyermek apja s viruló hajadon egybekelése alkalmával. Ez utóbbi, nem említve a valamennyi dolgozattal közös tulajdonságot, a döcögős irályt, a házassági beszédeknek nem épen ritka hibájában szenved, abban t. i., hogy a házasság célját fejtegeti viruló és nem viruló hajadonok előtt. »A házasság célja — úgymond — az érzéki étvágy kielégítését követő fajszaporulat ... Ez pedig csak testerős lények szövetkezetével érhető el.« Úgy érzem, hogy ilyen thémáról röstelnék beszélni, s a feleket is feszélyezné. A VIII. és IX. ismét esketési beszéd. Amaz »lelkész barátom és jegyese, barátném esketésekor», »a keresztyén papné s az egyszerű falu leendő lakosának irányzatáról* beszél, kedves, majdnem költőies nyelven. Az utóbbi szintén papsarja előtt tartott száraz okoskodás. A X. Értekezés az 1791-iki XXVI, t.-c. századik évfordulója ünnepére, az apai templomban tartott felolvasás. 16 leveles egyháztörténelmi rajz, kezdve mindjárt a vallás fogalmán s átmenve a különböző vallásrendszerekre, majd a keresztyén vallásra, ennek ketté, a keleti és nyugotira szakadása, a papuralom és népuralom fogalmának fejtegetésére, a német reformációra, így a hazaira s innen a tulajdonképi tárgyra az 1791 -ik törvénycikkre. S mindez nehézkes, egyátalán nem népszerű nyelven. Sajátságos alkalomra való a XI. beszéd és ima : A. Z. vaspálya-felvigyázó új bérházba beköltözése alkalmával tartott házavatási zártkörű ünnepélyen. Végül a függelékben : ima az ezerévi ünnep alkalmára. Mind a kettő szép és jó. Általában e füzet beszédeinek nagy részét a »gyakorló lelkészek« használhatják, az imádságok azonban csupán »emlékezésül* lesznek jók a késő utódok histotorikusainak. Kiolvashatják ebből, hogy milyen volt a XIX. század végén a magyar ref. nép és papság legnagyobb részének politikai felfogása s hite. Szentkúti Károly. BBLMISSZIÓ. A brit- és külföldi bibliaterjesztő társaság. II. Most pedig a jelentés alapján, elhagyva az európai és keresztyén nemzeteket, forduljunk a mohámmedánokhoz. Tekintsük meg a törökországi ügynökség munkáját, együttesen az egyptomi, (Syriával és Palestinával) a perzsa és a földközi tengerparti t. i. a maroccoi és algiri agenciákkal. Az iszlám immár hanyatló félben van. De még mindig úr azokban az országokban, a melyeket első megjelenésekor meghódított. A szent föld még mindig az övé, úgyszintén Antiochia is, melynek patriarchái hajdan a keresztyén egyházaknak egész a chinai falig terjedő láncolatát hozták létre. Feloszlatta az alexandriai keresztyén iskolákat. Hippó, Carthago és Tagasteből, és az afrikai egyház más szent helyeiből, melyeket Augustinus, Alypius, Cyprian, és Tertullian, Monica és Perpetua. s a megszámlálhatatlan vértanuk emléke szentelt meg: a mohammedán tanítók kiszoríták a keresztyénség tanítóit. Sőt még Európában is a muezim kiáltása hangzik száz minaretről, azon városban, a melyben egykor keresztyén császárok előtt Chrisosthomus prédikált. Meghódította és megtartotta még Arábiát és Perzsiát. De ez országok ma már mind működési helye a társaságnak. Népességük együttesen circa 50 millió lélekből áll. S köztük az 1895-ik évben csaknem 100 ezer biblia hozatott forgalomba. Ez a szám aránylag igen csekély, de másrészről igen nagy. Még egy negyedszázaddal előbb álmodni sem lehetett róla. S a mi fődolog, itt-ott már látni is lehet az evangelium szabadító és megváltó erejének jelenségeit. Ázsiában Szibériától keletre van a Társulatnak két leghatalmasabb agenciája, Chinábau és Japánban. E két