Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-06-07 / 23. szám

Virág vasárnapra : 7, 8. Nagy Péntekre: 12, 17. Húsvétra: 19. 22, 25, 26, 27. 29. Áldozóra: 35, 36. Megjegyzem, hogy a 35. nehézkes, de szép. Pünköstre: 37, 41, 45, 46, 47, 48. Adventre: 49, 50, 51. Karácsonyra: 60, 61, 63, 64, 65. Vasárnapra: 69, 74, 75. 77, 78. 79, 82. 84. 85, 91, 93, 108, 111, 113, 115, 116, 130, 137. Köznapra: 139, 140. 141, 142. 144, 146, 147. 148, 149, 150, 153, 155, 158, 160 Bűnbánatra: 162, 163, 164. Úrvacsorázásra: 167, 172, 173, 174. 177, 178. Tavaszra: 179, 180. Nyárra: 185, 186. Csapásokkor: (tűz, vész, szűktermés, háború stb.) 189, 190, 196, 200. Őszre: 191, 192. Télre: 216, 217, 218, 219. Házasságkötéskor: 125. Templomavatáskor: 233. Lelkészbeállításakor: 235. Év utolsó napján: 236, 237, 238. Ez a 91 dicséret, dicséret, és hivatott nagy szerzők műve. Ezeket vallásos lelkek teremtették. Mint Lengyel, Keresztesi, Budai, Földvári, Varga, Batizi, Horvát. Láczai, Nagy István, Diószegi. Gal András, Nagy Mihály, Bátori, Szentgyörgyi, Szíjgyártó, Sach János és Luther. Szekeres Mihály. KÖNYVISMERTETÉS. Egyházi beszédek Irta Diószegi Mihály túrkevei ev. ref. s.-lelkész. Ára 80 kr. Karcag. Sződi S. 1896. 8° 94. 1. Az ifjú nemzedék mozog, dolgozik. Egy-egy füzet egyházi beszédben adja jelét munkásságának. Mihelyt egy vékonyka kötetre való dolgozat összeíródik, a fiók rejtekéből a nyomdába s világ elé kerül A legtöbbjével semmi kár nem háramlanék egyházi irodalmunkra, ha e dolgozatok örökre a fiókban maradnak, vagy legalább addig, míg idők folytával a legfejlettebb s gyakorlottabb tehetség valami értékesebbet produkálhatna. Egynémelyikben azonban jelek mutatkoznak, a melyekből nyilván következtethető, hogy nem mindennapi tehetséggel állunk szemben, hogy ki fog válni a sokaság közüi. fölibe emelkedik társainak, ha a viszonyok kedvezők lesznek, ha az élet le nem nyügzi, szárnyát nem szegi a fölfelé törekvő ifjú tehetségnek. Diószegi, a kinek dolgozatai az imént jelentek meg a fentebbi cím alatt, ez utóbbi sorozatba tartozik. Beszédei formai és tartalmi hibákban sínvlenek; de láthatók bennök a tehetségnek nyomai. Főnöke és a túrkevei tekintélyes egyház hívei felismerték e nyomokat, valószínű, hogy többre is becsülték a valódi értéknél, a mi onnan származhatott, hogy a beszéd elmondva, különösen jó szónoki képességű ifjú által elmondva, más hatást szül, mint olvasva. Hisz ismeretes az az adoma, hogy egy jeles színész a görög miatyánkot oly megindítóan deklamálta el, hogy a debreceni publikum könyekre fakadt. így olvasva, csöndes figyelemmel, szembetűnnek mindazok a fogyatkozások, a melyeket a szónoki előadás elfödöz. Ha az érdemes főnök úr Diószegi beszédeit soha nem hallotta volna előadni. hanem úgy olvasta volna át, higgadt komolysággal: aligha buzdította volna őt a kiadásra; hanem azt mondta volna teljes jóakarattal : várjunk, lesz még azon a fán különb gyümölcs is. A mit állítottam, hogy e beszédekben vannak a tehetségnek tagadhatlan nyomai; de szerkezeti, formai, tartalmi nagy hibák is, bizonyítom is. Tehetség nyilvánul az alkotásban, a gondolatokban, eszmékben, az előadásban. Nem általánosan mindenütt és mindenben; hanem elszórtan, hol itt, hol amott, mint kőben az érc. Most a felosztás, majd egy eszme, vagy egy szépen kifejezett gondolat csillámlik elé. De a keret, maga a massa, melyek e szemecskékben csillámlanak, a forma, a szerkezet, bántja érzékeinket. 12 beszédet ád e füzet. Az első »Krisztus az üdvösség forrása« Cselek. 4. 11 — 12. alapján, tehát merőben szövegszerűtlenül szól, hosszú bevezetés után, a felállított tételről ? nem arról, hanem 1. Krisztus személyiségéről, 2. munkájáról. Mindazáltal a befejezésben, hol a mondottakat röviden összefoglalja, konstatálja ő maga. hogy egészen másról beszélt, nem a kitűzött tárgyról, így végezvén előadását: »Felmutattam előttetek Sz. J., hogy a hit és szeretet a keresztyén embernek ama kincsei, melyeket a Megváltó Jézus egyedül adhatott s adott az emberiségnek*. Szóval olyanformán jár beszédeivel, mint a tapasztalatlan csónakos, elragadja az ár s nem ott köt ki, a hol akart. A tanító búzakalász, nyári beszéd Máté 12. 1. alapján. Megint nem szöveghű; mert merész exordium után arról beszél, hogy mi tanulságokat hirdet a búzakalász? A farizeus, a bűnös asszony s az Űr. Bűnbánati Lukács 7. 36—50. alapján. Vizsgálja 1. az álnoklelkű farizeust, 2. a bűnös asszonyt, 3. Az Úr viszonyát mindenikhez. Homiliaszerü beszéd. Jobb az előzőknél. Válaszszatok! 1. Kir. 18. 21. alapján. Ez már a textus nyomán halad. Felosztása a textusból fejlik ki. »Vizsgáljuk meg 1. a bűnt, a mely már választott, 2. az ingadozást, mely még választani nem mer, 3. az igaz hitet, mely mindenkor nyugodtan választ. A bűnt Akháb képviseli, az ingadozást Izrael népe, az igaz hitet pedig Illés próféta. E beszéd nyilván tanúsítja, hogy Diószeginek van alkotó tehetsége. Az ember és az isteni irgalom. Őszi beszéd. Jerem. 8., 7—9. A költöző madarakról szóló ismert alapigék nyomán, tehát a szöveggel nagyon laza összefüggésben szól 1. az ember gyarlóságáról 2. a gondviselésnek az ember iránti nagyságáról. A keresztyén hit alapja. 1. Korint. 2., 5. Ismét helyes nyomon járó, közönséges egyházi beszéd. A hit alapja