Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-06-07 / 23. szám

1. ne emberi bölcseség, 2. hanem Isten ereje legyen. Ámde itt meg az a baj, hogy a fölállított tételt a részekben nagyon gyöngén bizonyítja. Az imádkozás mivolta és helye. Zsolt. 95., 6. alapján. Csakhogy az imádság mivoltáról szóló első rész nem eléggé világos; a második rész pedig, a melyben a belmissziói munkásságról gúnyosan s elítélőleg szól, világos ugyan, de sajnálatos bizonyság arra nézve, hogy Túrkevén a belmissziói munkálkodást az evangelium. a vallásos élet mentől szélesebb körben, a templomon kívül is terjesztését, magánházakban istentisztelet tartását, a vallásos estélveket épen azok ítélik el. a kiktől annak megszilárdítását várnők. Bizonyos dolog, hogy ha ez az ifjú Timotheus azt az időt, a mit prédikációinak írására fordított, a túrkevei viszonyokra vonatkozó felolvasásra használja, többet használt volna a protestantismus ügyének, jobban építhette volna az Isten országát, mint ezzel a beszédeivel. Mert ügy sejti az ember, hogy e 12 ezer lélekből álló nagy gyülekezetben vannak bajok, melyek ellen csupán templomi szónoklatokkal nem lehet küzdeni. A krisztustalan Renant és a ^társadalom romlott részét« a socialismust aligha ok nélkül emlegeti a szerző. Ez ellen bizony minden nyári, őszi, téli, böjti és a többi beszéd hiába való. A megszületett Krisztus karaingi Lukács 2., 8—14. alapján. Homilaszerü, jobb mint társai. Az Isten gondviselő. Téli. Zsolt. 147., 12, 16., 17., 19. A szent lelke csak firma itt. mely alatt beszel, ilyen módon : »Jertek szeressük meg Ót ez órában 1. a természetben, mint ennek télben is gondviselő Istenét, 2. bennünk, mint az emberiség szerető édes Atyját*. Aztán nagyon szárazon és szerencsére, igen röviden befejezi mondókáját. A leggyarlóbb beszédek egyike. Kárpótlást nyújt a következő három beszéd : Jézus csodája Jairus leányának föltámasztásában (Lukács 8., 41., 55. Vizsgáljuk 1. Jairust, a hivő apát, 2. a föltámadásban kételkedő szolgát s a hitetlen gunyolódókat, 3 magát a csodát. Zalcéus megtérése. (Luk. 19., 1—10.) 1. Zakeus vágyik a Kr. után, 2. Kr. betér Zakéus házába, 3. Zakéus bűnvallomást tesz, 4. Kr. bünbocsánattal válaszol. A tékozló fiú. (Luk. 15. 11—32.) Vizsgáljuk e példázatban 1. a tékozló fiú alakját, 2. az apa szeretetét, 3. a testvér jogos felindulását, 4. az apai szeretet teljes jogosultságát. E három utolsó beszéd homiliaszerű, ez érdemes volt a nyomdafestékre. Mindazáltal Icérve-kérjük a főnök urat, hogy az ifjú Timótlieust ne prédikációk írása s kiadására, hanem a belmisszió gyakorlásáratéli esték, felolvasások tartására és a keresztyén szeretet-munkák irányzására buzdítsa. Szentkuti Károly. BELMISSZIÓ. Az evangeliumi szövetség küldöttei Budapesten. IV. Jerémiás próféta egy alkalommal elhatározta, hogy nem hirdeti többé az Isten igéjét, de a belső tűz ügy égette, ügy emésztette, hogy elhatározását meg kellett • változtatnia. Úgy látszik, az evangeliumi szövetség küldötteit is ez a belső tüz késztette, hogy ne pihenjenek, hanem a hol csak lehet, hirdessék az Isten beszédét. A fogadtatás utáni napra vasárnap következett, az Úrnak napja, a mely átvette a régi szombat szentségét s a melynek dicsőségét még emeli az a tény, hogy az Úr Jézus ezen a napra »bizonyára feltámadott*. A megfeszített és feltámadott Krisztus evangeliuma zendült meg a küldöttek ajkán is. Egyik németül, másik Rev. Bligh angolul prédikált, este pedig a hold-utcai iskolában összegyűlt magyar közönséghez szóltak. Hétfőn d. u. pedig az új budai templomot keresték fel, de nemcsak azért, hogy annak szépségeiben gyönyörködjenek, hanem azért is. hogy a Duna jobb partján levő hívekkel is éreztessék a Krisztus meleg szeretetét. Enek és ima után Haypál Benő, budai reform lelkész tartott beszédet, elmondván, hogy mily fenséges alkalommal kerestek fel bennünket a mi kedves vendégeink s hogy segíteni akarnak nekünk abban, a miben még hátra vagyunk, t. i. az evangelium érvényesítésében. A küldöttek valamennyien megragadták a szót. Még az öreg és tiszteletreméltó Bligh is szólt, betegsége, rekedtsége dacára, arra buzdítván a a hallgatókat, hogy törekedjenek minél tökéletesebb kegyességre s haladjanak előre folyton. Knobelsdorf alezredes arról a békéről beszélt, a mely oly hatalmas, mint a Duna árja, a melyet az Isten ad s a melytől sem apró, sem nagy bajok meg nem foszthatnak. Igen érdekes volt Vischer-Sarasin beszéde, a ki először is egy katona történetét mondta el. A katona a csatatérről, holttestek közül és megfertőztetett légkörből oly helyre jutott, a hol tiszla levegő és barátságos ápolók vették körül. így van a lélek is, a melyik a világból s a bűn megfertőztetett levegőjéből a Krisztus országába kerül. Végül az öreg dr. Baedeker tartott megrázó beszédet, elmondván, hogy az az irgalmas samaritanus, az Úr Jézus, miként keresi a szegény megsebesített lelket, hogy felemelje és meggyógyítsa. Az összejövetel után a küldöttek a Bethesdába rándultak ki, hol őket s a hozzájuk társult néhány fővárosi protestáns egyháztagot barátságos vendégszeretetben részesíté a Bethesda elöljárósága, melynek nevében Gladischefsky négy nyelven üdvözölte a jelenlevőket. Különösen megható volt, a mikor a küldöttek egyike az ősz főnöknőről, Wehn Zsófiáról emlékezett meg, a ki már 30 é\e, hogy Budapesten munkálkodik, kitartással, Istenben való bizalommal s a mi fő, Krisztus és az emberek iránti szeretettel. Vajha az ősz főnöknő, a ki oly sokszor és oly buzgón imádkozott, hogy az Isten a diakonissaügyet Magyarországon is virágoztassa fel, érné meg imáinak meghallgatását. Kedden egy szép kirándulás után, a mely alkalmat adott nekem, hogy az evangeliumi élet fellendülésének némely akadályaira rámutassak, minők: egyfelől az élő és mélységes hitnek, a világ bűnei és rossz szokásai elleni küzdelemnek és a keresztyén közösségnek nem épen nagy ereje, másfelől pedig némi merevség és zárkózottság, a hold utcai skót iskola nagytermében thea- estély volt, mely énekkel kezdődött s a melyet sok szép beszéd és Viktor