Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-05-24 / 21. szám

De ezt tekintetbe véve. azért a legnagyobb vétek és elfogultság lenne odajutni következtetéseinkben, hogy ily körülmények közt minek is theologusainkban az az oly sokszor hangoztatott magasabb szellemi kiképzés ?! s hogy minek küldjük még az egyetemre is theologusainkat, a kik pedig azért a csekély jövedelemért a nélkül is nagyon sokat megküzdenek?! A Szász Domokos által létesített újítások elismerését mi sem parancsolja inkább, mint magának a lelkészképzésnek eszméje. Bármily állapotok között is, égető szüksége van arra a mi sokszor megtámadott s életerejében meggyöngített protestantismusunknak, hogy tájékozott, az élet nehéz harcaira kellőkép felfegyverkezett lelkipásztoraink legyenek, kik a legnagyobb megpróbáltatások közepette is meg tudják védeni az igaz ügyet a hitnek, a tudásnak erejével, s legyenek mindannyian buzgó, tettre képes apostolai a protestantismusnak. Isten őrizzen meg mindnyájunkat attól, hogy görcsösen ragaszkodjunk a régi, maradi, túlhaladott állapotokhoz; hogy tudni se akarjunk azon újításokról, melyek hitünk igazainak jövendő erősségét, megdönthetetlen oszlopait rejtik magukban. Csak ne mondjuk mi ki oly hirtelen a pereat-ot az olyan tervekre, melyek hivatva vannak új, frissítő levegőt árasztani a régi, szépnek látszó, de ma már célszerűtlennek bizonyuló állapotok fojtó légkörébe. A mai nemzedék már egészen új időket él a régihez képest, s ha csak elmaradni nem akarunk ezektől az új időktől: lelkészképzésünket is a mai kornak megfelelő alapokra kell fektetnünk; theol. akadémiánknak úgy kell szervezkedniük, hogy lépést tudjanak tartani a jelen idők szellemével s az ezekre irányuló törekvéseket csak a régi, elavult állapotokhoz csökönyösen ragaszkodó maradiság nézheti rossz szemmel. A kolozsvári theol. fakultás intentióinak tehát megvan a maguk létjogosultsága s ez intézmény mint theologiai, már csak a maga elébe kitűzött cél, eszme miatt megérdemli méltó elismerésünket. Egészen más kérdés alá jön aztán az egyetemmel való kapcsolatában, melyről nem lesz felesleges pár szót szólanom. Most, hogy a Szász Domokos új alkotása nemsokára végére ér első éves pályafutásának: időszerű dolog végig tekinteni ezen az első esztendőn s szemügyre venni azt az eredményt, mit a kolozsvári theologusok, mint egyetemi hallgatók, egyetemi tanulmányaik folyamán esetleg elértek, s hogy az új intézmény az egyetemmel való kapcsolatát illetőleg mennyiben felelt meg az iránta méltán nyilvánuló várakozásuknak ?! Már előbbi soraimból kitűnt, hogy az új intézmény a tisztán theologia tanfolyama tekintetében valóban alig eshetik kifogás alá. A bennlakó theologusok a jeles tanerők vezetése alatt a saját szaktanulmányaikban egészen a mai kívánalmaknak megfelelő széleskörű ismeretekre tesznek szert, s a tanrendszer helyes megválasztása folytán mintegy szorítva vannak idejöket és erejöket teljesen a szaktanulmányaikra fordítani. De midőn theologusainknak ilyen módon teljesen rá kell magukat adni a saját tanulmányaikra, a mi a lelkészképzés alapossága szempontjából eléggé nem méltányolható körülmény, más oldalról, meg kell vallani, az egyetemmel édes-keveset törődhetnek. Kinek-kinek; meg lévén a maga baja, a legjobb akaratuk mellett sem fordíthatnak annyi időt a szorosan vett egyetemi tanulmányokra, mint azt különben a dolog természete hozná magával. S valóban, ha végig pillantunk ezen az alapvető esztendőn, nem látjuk még most, lévén minden kezdet nehéz, elegendőképen beigazolva ama hatás sikerét, melyet az egyetemhez való ilyetén közeledésnek nyújtania kellett volna. Az egyetem, az első év után legalább vajmi keveset lendített az egész dolgon. A kiválóbb ifjak még csak meg tudnak felelni eléggé a theologiai és egyetemi kettős követelményeknek, de egész általánosságban tekintve a dolgot, az egyetemnek a sokkalta alaposabb és szükségesebb theologiai studiumok mellett meglehetősen háttérbe kell szorulnia. Az az eredmény mindenesetre megvan, hogy ez éven a ref. theologia egy hatalmas lépést tett az egyetem felé, s hogy a theologusok, mint rendes, a többiekkel egyenlő jogokkal felruházott egyetemi hallgatók, az eddigieknél tekintélyesebb helyet foglalhatnak el a magyar ifjúság nagy tömegében. Ez azonban még eredményszámba is alig jöhet ama törekvésekkel és várakozásokkal szemben, melyeknek a kolozsvári theologia az ezutáni években minden bizonynyal meg fog felelni, s lépésről-lépésre közeledni amaz egyik főcél felé, hogy ez intézet idővel az egyetem egyik fakultásává fejlesztessék. S csakis ez esetben érheti majd el e tekintetben valósággal azt az eredményt, melyet ez első éven nem ért el, de számbavéve a fennálló körülményeket, még most nem is lehetett elérnie. Kolozsvár. Ifi. Zsoldos Benő. tárca. A nemzet apostola. Az eperjesi ev. tanítóképzőintézet jótékonycélú hangversenyére. A kikelet napja fölmosolygott, Árasztja szerte enyhe derűjét; Fakasztni lombot a kopasz fa ágán Csókolja gyenge, csillogó rügyét. Ködön, felhőkön áttör ragyogása, Majd egy szegényes házon fennakad . . . Aranyfürtös fiúcska játszik ottan, Tenyerén tartva a kis bogarat. Vörös bogárka fekete pettyekkel — Úgy elbeszélget a fiú vele . . . Arcán az ifjú, játszi gondtalanság, Kinyújtva karja, nyitva tenyere: »Szállj tova, szállj el Isten bogárkája, Szállj tova, szállj el, katicabogár! Mutasd, mutasd meg, merre visznek engem ? A tavasz itt van, zöldül a határ.« És a bogárka szárnyra kelve elszállt És a fiúcska vígan fölnevet . . . Gyermekkorunknak tiszta boldogsága! Te látod nyitva egyszer az eget, Egyszer, csak egyszer küzdő életünkben, Midőn a föld az éggel összeér . . . Szolgának, úrnak ez egy tavaszában Csak az örömnek szép virága él. Lám a fiúcska nyűtt, kopott ruhában. Mezítláb oly boldogan nevet! — Könyes szemekkel nézi játszi kedvét A nő. ki most feléje integet.