Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-05-24 / 21. szám

és a keresztyén vallás kebelében rajongó szektákat létrehozni akarnak. A soeialismus ütögeti fejét, a nazarenismus és baptismus évről-évre terjed. Ezeket ellensúlyozni minden művelt embernek, s első sorban a keresztyénség és a tudomány igaz képviselőinek feladata. Erre nézve alkalmasabb és célravezetőbb eszköz aligha áll rendelkezésünkre az university extensionnál. Községháza vagy tanterem, a természet által alkotott vagy kézzel csinált templomok egyaránt helyet adhatnak a mozgó főiskoláknak, ahhoz képest, a milyen tárgyat óhajtanak azok a néppel közölni. Tehát úgy valláserkölcsi, mint kulturális szempontból nagy jelentősége- van a főiskolák kiterjesztésének. Ha az university extension eszméje keresztyén alapon gyökeret ver, a hit és tudomány igazi apostolai fognak előállani. Mint a hogy Jézus széjjel járt és tanított, mint a hogy tanítványai intése szerint: »Elmenvén tanítsatok minden népeket«, fölkeresték a puszták fiait is, úgy fognak az új apostolok is széjjel járni, hogy nyomukban az evangelium megerősödjék és a korszerű ismeretek terjedjenek. A theologus viszi a hit igazságait, a jogász a társadalmi problémák helyes megfejtését, a bölcsész az eszmék kultuszát stb. Lehetetlen, hogy örömmel ne vegyék az ilyen hathatós segítséget a papok, a tanítók, a községi jegyzők, a birák és mindazok, a kik a népnek nevelésével, szivének és lelkének irányításával foglalkoznak. Nekünk protestánsoknak különösen is szükségünk van az university extensionra. Mi mindig fentartani igyekeztünk a kapcsolatot főiskoláink és híveink között. Szünidőkre elküldöttük hozzájuk supplicansainkat, ünnepekre legátusainkat. A kor változott. A supplicatiók már eltöröltettek, a legátiónak a gyökerén is ott a fejsze. Eme termékeny hatású ősi intézmények helyébe a modern kornak megfelelő újabbakat kell állítani, melyek nagy vidékekkel folytonos összeköttetésben tartják főiskoláinkat s ezek ily módon állandó hatást gyakorolnak nemcsak a falaikon belül tanuló ifjúságra, hanem távolabbi helyek egyszerű lakóira is. Ilyennek Ígérkezik az university extension. De egyet meg kell jegyeznünk. Az university extension csak kellő előkészület mellett lehet célravezető. Az ifjúságot tanári felügyelet nélkül szétmenni hagyni, szabadjára bocsátani legalább is nem tanácsos, ha nem veszélyes. A komoly és szép célból így legtöbbször jó múlatás és magnum áldomás lesz. Ez pedig már kívül esik az university extension körén. üdvözöljük tehát a főiskolák kiterjesztésének immár, úgy látszik, valóra vált eszméjét, de kellő előkészületet, a nagy és szent dologhoz mért hevületet és körültekintést ajánlunk. Valljuk, hogy nem kőfalakban van az iskolák és a tudományok erőssége, hanem ha minél több szívet és lelket áthatnak. E gondolatban örvendve az university extensionnak, attól a beköszöntött második évezredben, ha általánossá válik, közművelődési szempontból sokat várunk. Alföldi. Theologusaink és az egyetem, Ez is egyik aktuális jelensége modern protestáns lelkészképzésünknek. Kétszeresen aktuális. Először azért, mert immár közel egy esztendő múlik el azóta, a mióta ref. theologiának az egyetemmel való szorosabb összetartozásáról s theologusainknak az egyetemi magasabb kiképeztetés felé való közeledéséről beszélhetünk: aktuális továbbá azért, mert modern lelkészképzésünknek ezt a nem egészen lényegtelen mozzanatát újabb időben nagyon is a felszínre vetették azok a mozgalmak, melyek az erdélyi egyházkerületben a Kolozsvár-Nagyenyed hamleti kérdése fölött keletkeztek. Az egyetemi és theologiai magasabb kiképeztetésnek egyesítése fölött, melynek kivitele, létesítése egyik főcélját képezi a Szász Domokos által létesített kolozsvári theol. fakultásnak: nagyon eltérők a vélemények az emberek között. Az úgynevezett »maradiak*, a kik esetleg hajlandók volnának szemet hunyni újabb lelkészképzésünk egyes gyarlóságai, gyengeségei előtt, körülbelül ilyeténképen vélekednek : — Ugyan mi szükség van a theologiának az egyetemmel való kapcsolatba hozatalára ? ! Mintha bizony theol. akadémiáink önállóan, a maguk valóságában nem lennének elégségesek arra, hogy hivatásukat jól betöltő, képzett lelkipásztorokat neveljenek?! Hiszen a jelenlegi protestáns papság általánosságban véve oly szigorú körülmények közt kénytelen élni anyagi tekintetben, hogy ennek már csak a gondolata is elveheti kedvét theologusainknak a mind magasabbra való törekvéstől, a minél alaposabb szellemi kiképeztetéstől. Maradjunk csak meg mi azon állapotok közt, a melyben voltunk ennekelőtte ! Az egyetem úgy sem fog minekünk jobb papokat nevelni az eddigieknél. A kiket pedig nem elégít ki teljesen a mai lelkészképzés. mert éles szemmel átlátják annak jó oldalai mellett egyes hibáit is, ilyenformán alkotják meg maguknak a nézeteiket a kolozsvári theologia intentiói felől: — Az új intézmény soha sem jöhetett volna alkalmasabb időben. Tervbe vett újításai teljesen célhoz vezetők, a melyek előbb-utóbb meghozzák a maguk gyümölcseit. A távolról sem lehet azért azt mondani, mintha eddig egyáltalán nem lettek volna jó lelkészeink, mert hiszen ezek voltak elegen meg a régi jó hosszúpipás, hosszút.ógás időkben is, a mikor pedig még édes-keveset gondoltak a mai értelemben vett magasabb theologiai kiképeztetéssel. Jó lelkészeink voltak mindenkoron, de igazán képzett papjaink vajmi kevesen. A kolozsvári theologiára szükség van, mert régóta érzett hiányokat van hivatva betölteni! Nem lehet mondani, hogy ez elágazó vélemények mindenikében ne lenne valamelyes igazság. Mikor Szász Domokos a majdnem negyedszázados tervezgetések után theol. fakultást létesített Kolozsvárit: jelenlegi lelkészképzésünk tapasztalt hiányain óhajtott segíteni. Végét vetni az eddigi maradi állapotoknak s nevelni egy, minden tekintetben képzett, hivatását jól felfogó papi gárdát. Az elfogulatlan biráló semmi szín alatt sem mondhatja ezen törekvésekre, hogy nem volt ezekre semmi szükség. Bár az sem tagadható el, hogy az így nevelt lelkészi gárdának nem kis része később, a mikor végre sikerül belejutnia végtelen silányul dotált papi állásába: a szerzett magasabb ismereteit kénytelen háttérbe szorítani a tisztességes megélhetés mellett folytatott szüntelen küzdelem miatt. él*