Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-05-17 / 20. szám

bel misszió. Az evangéliumi szövetség küldöttei Budapesten. 1. Jól emlékszem. Az evangéliumi ifjúsági egyletek londoni világcongressusán 1894-ben láttam először az öreg Baedekert. Az Exeter Hall, e hatalmas ifjúsági egyleti palota, óriási nagy termében pár szót intéztem a hallgatósághoz. Azok során, a kik előadták, hogy miként fejlődtek hazájukban az evangéliumi ifjúsági egyletek, én is szóhoz jutottam. Fájdalom, én nem mondhattam mást, minthogy nekünk nincsenek hatalmas egyesületeink, több kisebb nagyobb teremből álló helyiségeink, áldozatkész és hitbuzgó embereink sem igen vannak, a kik az evangéliumi ifjúsági egyletek felvirágoztatásáért ezreket áldoznának s általában hitünk is bágyadt, úgyhogy alig merjük elképzelni is, hogy ifjú emberek a Krisztus akarata szerint élhetnének s hogy a Krisztus országa terjesztésében épen az ifjú emberek közt buzgólkodhatnának. Elmondtam aztán azt is, hogy azért már az eke szarvára vetettük kezünket, megkezdtük a munkát s ama meggyőződésemnek adtam kifejezést, hogy a Jézus Krisztus a magyar ifjú embereket is szereti és meg fogja hódítani. Beszédem után ketten nyújtották felém kezeiket. Az egyik egy ifjú ember, a ki azt mondta: Én megértettem Önt; én az ifjúsági egyletek utazó titkára (travelling secretary) vagyok Franciaországban. A rokonszenves ifjú ember arra célzott, hogy ő is ugyanazokkal a nehézségekkel küzd utaztában, a mikor új egyesületeket szervez s a régieket erősíti, a melyekkel én. A másik, a ki kezét nyújtotta felém, egy jóságos arcú öreg úr volt. Haja, bajusza, hosszú szakálla őszbe borult, de szemeiből mégis ifjúi tűz ragyogott elő. «Ki ez az öreg úr?« Kérdem. Ez dr. Baedeker, a hires utazó, mondák. Természetesen olyan utazó, a ki nem kíváncsiságból utazik, hanem azért, hogy az örvendetes izenetet a Jézus szeretetéről széjjeihordja mindenfelé. Az öreg Baedeker tanár volt, még pedig a mathematika és a modern nyelvek tanára, de már valami 30 év óta egészen az evangélizálásnak él. Egyszer a Kaukazusban a tatárok kicsiny evangéliumi gyülekezeteit erősítgeti, máskor a Szibéria börtöneiben sinlődő foglyokat látogatja meg és küzd, fárad, hogy csak enyhítsen sorsukon A mult évben hazánkba is ellátogatott, a mikor is úgy Budapesten, mint Debrecenben érdekes és tanulságos előadásokat tartott. A jelen év tavaszán újra Budapestre került s tudtommal ekkor jött először szóba, hogy jó volna az ezredévi ünnepségek alkalmával az evangélium külföldi és magyarországi hívei közt az eddiginél szívélyesebb összeköttetést hozni létre. Megvallom, a mikor először hallottam az öreg Baedeker terveiről, a fejemet csóváltam s nem igen hittem, hogy sikerülni fog az akadályokat elhárítani. Ugy tünt fél előttem,, hogy az idő is kevés az evangéliumi szövetség küldötteinek fogadására szükséges előkészületek megtételére. Annyival kevésbbé hittem a terv kivitelében, mert ép azelőtt pár héttel lett egészen bizonyossá előttem, hogy az ifjúsági egyletek központi választmányának Magyarországra jöveteléből nem lett semmi sem, pedig e tekintetben már régebben kezdtük a készülődést. Az öreg Baedeker aztán elutazott s április haváig nem is igen hallottunk felőle. Annyival inkább meglepett, a mikor hallottam, hogy Mr. Arnold, az evangéliumi szövetség brit ágának titkára, úgy Szász Károly püspökhöz, mint Szilassy Aladár pénzügyi bíróhoz levelet intézett, a melyben kilátásba helyezi, hogy az evangéliumi szövettség küldöttség által képviselteti magát a millenniumi ünnepségeken s a küldöttség tagjai, a kik a magyar evangéliumi egyházaknak testvéri üdvözletet hoznak, máj. 4-én érkeznek Budapestre, hogy as azt követő napokon tartandó ünnepélyeken részt vehessenek. Látnivaló, hogy a küldöttek elszámították magukat és ez csak complicálta a helyzetet. Ők a júniusi ünnepélyekre gondoltak s ugyancsak sok levél, meg telegramm ment Budapestről Londonba, hogy a félreértést eloszlassa, Szilassy Aladár, pénzügyi biró, a ki Szász Károly püspök távollétében, a szövetséggel való tárgyalásokat vezette s a fővárosi protestáns egyházak vezető férfiaival érintkezésbe lépett, arra kérte a szövetség küldötteit, hogyha már május elején jönnek, jöjjenek úgy, hogy az irodalmi társaság ezredévi közgyűlésén s a kiállítás megnyitásán is jelen lehessenek. A válasz késett, mert hiszen a londoni tagoknak a német és schweizi köldöttekkel folytatott tárgyalásokat újra fél kellett venniök s új terveket kellett megállapítaniok. Ezalatt Szász Károly püspök egy délvidéki üdülőhelyről visszaérkezett s a református konventen, mely április második felében tartotta gyűléseit, jelentést tett az evangéliumi szövetség küldötteinek tervezett látogatásáról. A konvent nagy örömmel vett tudomást a megtisztelő látogatásról s bizottságot küldött ki azzal az utasítással, hogy e bizottság magát egészítse ki s különösen az evangélikus testvérekkel érintkezésbe lépjen, tegyen meg mindent a küldöttek hozzájuk és hozzánk méltó fogadásának előkészítésére. Természetesen, a reformátusok magánúton már előbb is keressék az érintkezést az evangélikusokkal s Szilassy Aladár, pénzügyi biró, mihelyt biztos tudomása volt arról, hogy a küldöttek május elejére érkeznek, azonnal értesítette Bachát Dániel, fővárosi ev. esperes urat, a ki is a legszívesebben ígérte meg közreműködését. Ugy látszik, a szövetség evangéliumi, szeretetteljes szelleme már előre átlengte a fővárosi protestáns egyházakat s erre bizonyság az, hogy az április 25-én tartott értekezleten a fővárosi protestáns közösségek mind képviselve voltak. Az értekezlet kimondja, hogy előkészítő bizottsággá alakul s elnökévé báró Vay Béla Ő Excellentiáját választotta. Jelen voltak Szász Károly püspök, Schrans János német ev. lelkész, Horváth Sándor magyar evang. lelkész, Bachát Dániel esperes akadályozva volt a megjelenésben, Szilassy Aladár, György Endre. Moody E. skót lelkész, dr. Králik Lajos ev. egyházmegyei felügyelő, Fustek Tivadar ev. egyházi felügyelő, Szőts Farkas, Petri Elek és Farkas József theol. tanárok, Gladischefsky Károly német ref. lelkész, Andaházy László ev. gondnok, Biberaaer Tivadar presbyter, Bendl Henrik pénztáros, Góbi Imre ev. gimn. igazgató, Molnár Sándor ref. gimnáziumi tanár stb. A bizottság általános körvonalakban megállapította a tartandó összejövetelek programmját, elhatározta egy négynyelvű (angol, francia, német és magyar) énekeskönyv kiadását s egy szűkebb vegrehajtó bizottságot küldött ki a határozatok keresztülvitelére. A hátralevő egy pár nap aztán lázas előkészületek közt folyt le. A meghívók csak elkészültek, de az énekeskönyvvel majdnem megbuktunk. A hangjegyeket és szövegeket ugyan már az előkészítő bizottság első összejövetelének napjára összekeresgélte és Írogatta Kovács Lajos, ref. vallástanár, de a nyomdák nem akartak vállalkozni a kinyomatásra. Utóvégre is a Hornyánszky-nyomda elvállalta a szöveg kinyomatását s hogy négy éneknek a dallamát is kinyomathattuk, azt a tractatus-társulat budapesti ügynökének, Gladischefsky Károly ref. lelkésznek köszönhetjük, a ki a keze ügyében levő stereotvpeket rendelkezésünkre bocsátotta. Míg a férfiak arról gondoskod-