Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-05-17 / 20. szám

Szerzőnek sajátos egyénisége van az imádkozásban. Már az előszó is jelzi ezt. >Mint az igehirdetésnél, úgy az imádkozásnál is érvényesül az egyéniség. Talán lesznek néhányan, kik az én imádkozási egyéniségemmel is rokonszenveznek. Biztosan tudom azt is, hogy némelyek kifogásolják imádságaim alakját, mert nem tartok mindenütt az eddig járt ösvényen. Csak az a kérésem az illetőkhöz, hogy azokat ne az íróasztal előtt olvasva rostálgassák. Vigyék föl a szószékbe s onnan intézzék a Mindenhatóhoz, s magától a gyülekezettől hallgassák meg a bírálatot. Meggyőződnek a felől, hogy ez a külső alak nincs hátrányára a belső érzelemnek. Én p. o. az én Istenemmel, az én gyülekezetemnek Istenével nem tudok köznapias nyelvezettel beszélni. Az ünnepélyes hangulat bizonyos ünnepies zománccal vonja be a belső lényeget. Ezt tartottam szem előtt a halotti imádságaimnál is, s az eredmény igazat adott nekem«. Szerzőnek tökéletesen igaza van abban, hogy mind az igehirdetésnél, mind az imádkozásnál érvényesülnie kell az egyéniségnek. Individuális character nélkül nincs jó prédikáció és nincs igazi imádság. A kérdés csak az, milyen egyéniségnek kell érvényesülni az igehirdetőben meg az imádkozóban? Mi azt tartjuk, hogy sem a prédikátorban, sem az imádkozóban nem a korláttalan egyéniségnek, hanem az élő Krisztus által újjászülött, az ő képére átteremtett egyéniségnek kell érvényesülni. Élek többé nem én, hanem él bennem a Jézus Krisztus: ez a keresztyén igehirdető és imádkozó egyetlen korlátja és valódi próbaköve. Krisztust, és csak a Krisztust kell hirdetni, Krisztus által s csak Krisztus által lehet és kell a Mennyei Atyához jutni. Ez a bennünk egyéniesült Krisztus biztosítja igehirdetésünk és imádságunk keresztyén voltát, erejét és hatályosságát. Ez a Krisztussal való életközösség a fő és mindent befoglaló a lelki tanításnál, mert ez adja a lelket, az ihletet, az érzést, az eszmei megtermékenyii-Iést. Alak, egyéniség, modor ehhez viszonyítva csak másodlagos dolgok. Könyves T. K. imádkozási egyénisége nem belső, lelki sajátságokban, hanem külső, formai tulajdonságokban nyilatkozik. Hitének, mely dogmatice szabatos, nincs elég mélysége, csekély a belterjessége és a termékenyítő ereje. Inkább a szavak, a frázisok, a szép mondások külső összhangjával és zengzetességével, tehát a forma szépségeivel törekszik a lélekhez férkőzni, mint a hitbuzóság melegével és a kegyesség építő erejével. Pathetikus. lendületes imádságokat tud írni. melyek hangzatosak, fülbemászók, de szivünkbe nem hatolnak be, lelkünket nem ihletik meg, kedélyünket se meg nem rázzák, se föl nem melegítik. Imádkozó lelke nem sír a bűnbánó töredelmességében és szíve nem örvendez az Isten gyermekeinek boldogságától. Imádságaiban nincs meg az az igaz, közvetlen és természetes bensőség, a léleknek az a kegyessége, melylyel a nagy imádkozok szivünkbe markolnak, megalázkodásra indítanak s azután megkönnyítenek és kiengesztelnek. Nincs magasság és nincs mélység a lelkében, csak a szó ünnepies, a kifejezés szónokias s a dictio választékos, sőt néha kimért és keresett is. Töredelmesség és áhítat, megalázkodás és fölmagaszíosultság mintha megszűrve, kihűlve külsőleg volnának a szépen összecsiszolt szókra és nyelvezetre rárakgatva. Imádságaiban tetszetős a külső, de szegényes a belső, szép a test, de erőtelen a lélek. A forma gondos, aprólékos kidolgozottságában rejlik Könyves T. K. imádságos könyvének az ereje. Ereje, mert mint előszavában maga is kifejezi, nyelvezete sohasem köznapias. mindig ünnepies, állandóan szónoki, folyton pathoszos. Szüntelen dictiózik, declamál, orál. Gondolatai, érzései, a lehető legcsinosabb, legválasztékosabb, mondhatni, állandóan ünnepi ruhában jelennek meg. Itt valóságos rythmusban csengenek, ott szebbnél-szebb bibliai és költői szólamok ütik meg füleinket, sokszor egész dallamosan, rímesen hangzanak a választékosan összeállított zengzetes mondatok. Biblia és költészet stiláris szépségei egymást űzik, egymást váltják fel a munkában. Kár, hogy emez alaki szépségek hajszolása itt-ott keresetté, mesterkéltté, feszessé teszik stílusát. Az elég vaskos imakönyvben van 22 adventi imádság, 16 beszédelőtti, hat beszédutáni; hét karácsonyi imádság, öt beszéd előtt, kettő beszéd után; négy ó-esztendei, öt újesztendei; nyolc farsangi; 11 böjti imádság; négy virágvasárnapi, négy nagypénteki, hat húsvéti, öt áldozócsütörtöki; nyolc pünkösdi imádság; új kenyérre hat. új borra hat, bűnbánatra nyolc, tavaszra 11, nyári és aratási vasárnapokra 13, őszi vasárnapokra 11, téli vasárnapokra hat, szüreti vasárnapokra négy, vásári vasárnapokra négy, iskolai év elejére negy, közvizsgálatokra négy. orgona beállítására két imádság van a változatos gazdag gyűjteményben. Csupán vasárnap délutáni és különös alkalmakkor használható imádságok nincsenek ebben a kötetben, de ha ez az első kötet kellő pártfogásban részesül, szerző a második kötetben minden olyan imádságot közölni fog, melyek a lelkészi szolgálatban előfordulnak. Az űj imádságos könyv egészben véve a jobb fajta imakönyvek közé sorozható. Mert, ha tartalmilag nem üti is meg a magasabb mértéket, de formai szépségeivel bizonyára mindazok tetszését meg fogja nyerni, a kik a tetszetős külsővel beérik s a szónokló imádságokban kedvet lelnek. Ünnepélyes, hangulatatos érzései kétségkívül ünnepies zománcban jelennek meg. Másfelől meg tartalmilag is elmondható róla, hogy feltűnő hibái nincsenek, hamis tudományt nem hirdet, hittana szabatos; a biblia erőteljes szólamait, festői képeit, kenetes kifejezéseit jól ismeri és sikeresen alkalmazza; csak a bensőségből, közvetlenségből, melegségből kívánna, szeretne benne többet a vallásos kedély. A könyv kiállítása csinos, nyomása tiszta és csaknem hibátlan. Várcidi F.