Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-05-10 / 19. szám

hoz közelebb vonzatnának s összetartozóbbakká tétetnének. Mert t. Közgyűlés, irodalmi — tudományos és népies — munkásságunk még mindig nem a végcél, csak eszköz, vallási és egyházi életünk tisztábbá, melegebbé, belterjesebbé tételére, melyre magyar protestáns egyházunknak oly igen nagy szüksége van, s mely — ez úgynevezett gonosz időnkben — legfőbb feladatunk, hogy egyházunkat a hideg közönytől és ezáltal a szétmállástól megóvhassuk. Ez legyen hazánk második évezrede küszöbén legszentebb törekvésünk, irányzó jelszavunk. S engedje meg a tisztelt Közgyűlés, hogy midőn időm lejártával, még egy évre meghosszabbították megtisztelő bizalmukat, most végkép s visszavonhatatlanul lelépve ez elnöki székből, ma megválasztandó utódomnak e jelszót hagyhassam testamentumként. De mielőtt még, beszédem bevégezve, a közgyűlést megnyitnám, egy kedves kötelességet kívánok teljesíteni. Az egész keresztyén világra kiterjedő munkásságú Evangelical Alliance küldöttségét van szerencsénk ma körünkben tisztelhetni; nemzeti ünnepünk vonta őket körünkbe; királyunknak hódolatot, nemzetünknek üdvözletet, evangeliumi egyházunknak testvéri ölelést hoznak —- s jövetelüket néhány nappal azért siettették, hogy Irodalmi Társaságunk mai ünnepén is részt vehessenek. Isten hozta, fogadják mindnyájunk szives, meleg üdvözletét — ennek Társaságunk nevében tolmácsolására, midőn ezennel a közgyűlést megnyitom: felkérem Balogh Ferenc társunkat. Szász Károly. A M. P. Irodalmi Társaság VlI-ik munkaéve. Titkári jelentés. Felolvastatott a M. P. Irodalmi Társaság 1896. évi május 1-i közgyűlésén. Előkészítő ós alakuló gyűléseinket nem számítva, 8-dik közgyűlését tartja jelenleg Irodalmi Társaságunk, melynek 7-ik munkaévéről kívánok beszámolni. ITót esztendő, mily csekélység az idő végtelenségében, mily csekélység nemzetünk életében is, mely Isten nagy kegyelméből most ünnepli fennállásának ezredik esztendejét, ürömzajtól hangos a haza földje Kárpátoktól Adriáig s a legigénytelenebb honfitól elkezelve föl »a legelső magyar ember a-ig, a legkisebb társaságtól elkezdve föl az államig mindenki örül, mindenki ünnepel. De hát van-e okunk, van-e jogunk nekünk, mint írod. Társaságnak, ünnepelni? Azt hiszem, van. Igaz, hogy kicsiny társaság vagyunk s nagy 291 eredményekre nem hivatkozhatunk. De azt mindenkinek el kell ismernie, hogy magasztos célra törekedve, jó munkát végezünk. Mert a protestáns egyházi irodalomnak s különösen az egyháztörténetnek művelése s az evangeliumi eszmék népszerűsítése által kétségkívül mi is napszámosai vagyunk e hazának, melynek szellemi és erkölcsi épületéhez, midőn épen az evangéliumból hordogatjuk a homokszemeket, a honépítósben bizonyára nem holmi » római cementtel®, hanem valódi evangeliumi erővel dolgozunk. Mi az irodalom útján és eszközeivel az evangéliumból, Istennek ez örök hatalmából akarunk erkölcsi erőket, újjászülő ós megszentelő erőket vinni be a nemzet lelkébe-testóbe. Az evangéliumból és az evangéliummal dolgoztunk az elmúlt esztendőben is. Mert mi csak azt tartjuk, hogy »más fundamentumot senki sem vethet azonkívül, mely egyszer vettetett s mely a Jézus Krisztus«. Hogy »e fundamentumra aranyat, ezüstöt, drágaköveketcc, avagy »fát, szénát, pozdorját« építettünk-e, az ezután lószen nyilvánvaló, mert a »nap mutatja meg ós a tűz próbálja ineg«. Mi csak azt tudjuk, hogy »az Istennek nekünk adott ajándéka szerintcc igyekeztünk jót és jól építeni. Három irányban folytattuk tovább az irodalmi munkát, mely a mult évi közgyűlés által reánk bízatott. Szerkesztettük Társaságunk folyóiratát, a »Protestáns Szemló«-t, melynek a tudományt és egyházat érdeklő órtekezésszerű közleményei s a hazai és külföldi irodalmat ismertető rovatjai mellé kisebb irányzó cikkeket s az egyház hazai ós külföldi életét felölelő egyházi szemlót csatoltunk. Amazokkal irányozni, eszméltetni kívánjuk, emezekkel tájékoztatni törekszünk olvasóinkat. Közönségünk, általában véve, kedvezőleg fogadta és előnyösnek tartj a a szerkesztésbe behozott újítást, mert úgy tapasztalja, hogy folyóiratunk ezzel közelebb jött a valláserkölcsi és egyházi élethez és szerves összeköttetésbe lépett a kort mozgató nagy eszmékkel. Egy-két ellenző szó azonban fölszólalt ellene, nem tetszik nekik az evangéliumnak az a tisztább ós határozottabb hangja, mely közleményeinkben megcsendült. Nem tehetünk róla, ele mi azt tartjuk, hogy nemcsak a keresztyén hitnek ós életnek, hanem a keresztyén hit ós erkölcs tudományának is az élő Krisztus az éltető lelke ós igazi próbaköve. A theologiában minden tudományunk annyit ér, a mennyit építeni és használni tud a keresztyén egyházi, vallási ós erkölcsi életnek. Előkészítettük a Társaság folyó évi könyvkiadványát, mely dr. Luthardt lipcsei theologiai tanár ily című hires könyve lesz: »Felolvasások