Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-05-03 / 18. szám

A közjogi bizottság javaslataihoz a konvent hozzájárul. Végül tárgyalás alá vették az iskolaügyi bizottság jelentését. Hadácsi György olvassa a jelentést. A kolozsvári theol. internatusban lakó egyetemi hallgatók ellátására szükséges 600 forintnak államsegély útján való fedezését célozó kérvényt a konvent pártolólag terjeszti fel a kormányhoz. A kecskeméti, kisújszállási, mezőtúri, szepsi-szentgyörgvi főgimnáziumok szerződései az államsegély ügyében helybenhagyatnak. A vallástanárok állására vonatkozólag kimondja a konvent, hogy középiskoláinkban a vallás- és többi rendes tanárok között sem fizetés, sem jogok, sem semminemű tekintetben különbség nincs s ez értelemben felhívja a konvent a kerületeket, hogy a kebelekben levő középiskolákban e végzésnek megfelelőleg intézkedjenek. A tiszáninneni egyházkerületnek a tanítóhiány meg szüntetését célozó indítványára a bizottság véleménye: kéressenek be a tanítóhiányra vonatkozó összes adatok és iratok és tétessenek át az egyetemes tanügyi bizottsághoz. Fejes István a tiszáninneni kerület indítványa mellett szólal fel, a mely szerint kéressék fel a közokt. miniszter, hogy az állami tanítóképezdékben újabb ösztöndíjakat állítson fel s ez majd maga után vonja a képezdék hallgatóinak gyarapodását s ez által csökkenti a tanítóhiányt is. Tisza Kálmán kipótolni óhajtja az indítványt azzal, hogy hasonló intézkedésre az egyházkerületi tanítóképezdék is hivassanak fel. A konvent a bizottság javaslatát mellőzve, a tiszáninneni egyházkerületi indítványát Tisza Kálmán pótlásával együtt elfogadja. Megejtették ezután a tanügyi bizottsági póttagok választását. Ekként a tárgysorozat letárgvaltatván, Tisza Kálmán köszönetet mond a tagoknak ügybuzgóságukért; Kun Bertalan pedig szép imával rekesztette be a konvent ez évi üléseit. Székely József. A felső-borsodi egyházmegye közgyűlése. Dacára a kellemetlen esős időjárásnak elég népesnek lehet mondani azt az egyházmegyei tavaszi közgyűlést, mely Szalontán ápril 13—14. napjain tartott Vadászi Pál esperes és Ragályi Béla gondnok elnöklete mellett. Gyülekezeti ének és alkalmi imádság után világi elnök nyitotta meg a közgyűlést, lelkes szavakban emlékezvén meg hazánk ezer éves ünnepélyéről, intve, buzdítva a lelkészeket és tanítókat, hogy neveljenek hazánknak hitbuzgó és áldozatkész fiakat és leányokat, kik örömmel áldoznak a honszerelem oltárán s tegyék emlékezetessé egyházaik kebelében azt a napot, melyen iskoláinkban és templomainkban megzendül majd ajkunkon a hálaadó ének és imádság! Első sorban az esperesi félévi jelentése olvastatott fel. mely tiszta képét nyújtja egyházmegyénk szellemi és anyagi életének. Leteszi az elismerés koszorúját a Reho János volt kazai lelkész sírjára s melegen emlékezik meg Vargha Dániel mályinkai, Kelemen Lajos kondói, Kovács Lajos edelényi tanítókról, kik a népnevelés zászlóját lobogtatták, e munka közben, fiatalon érte utói a halál. Az új egyházpolitika nagyobb rázkódtatásokat nem okozott egyházmegyénkben, mi a lelkészek bölcs tapintatának s a nép vallásához való ragaszkodásának köszönhető Iskoláink szellemi állapota határozott javulást mutat. Kitűnő van 18, dicséretes 23, kielégítő 10. Az iskolás gyermekek a mult évihez képest szorgalmasabban jártak iskolába, mit leginkább az elöljáróság szigorúbb fellépése eredményezett. Osszhangzatos énekkar 14 egyházban van, mely magasztos céljának mindenütt megfelel. Szereplése nagyobb ünnepek alkalmával gyönyörködteti az áhítatos templomi közönséget, elsiratja a megholtakat bánatos dalokkal, és kellemes szórakozást nyújt a közönségnek, midőn mulatságot rendez, összekötvén a kellemest a hasznossal. Tanító nincs hét helyen, pedig már a kisebb tanítóságok 778 frt államsegélyben részesülnek, Hogy a vallásosság mellett az áldozatkészség is emelkedőben van, mutatja azon örvendetes körülmény, hogy 25,561 lélekkel bíró egyházmegyénkben 50,750 frtra rúg azon adományok értéke, mit a hivek adtak részint megajánlás, részint kivetés folytán Isten dicsőségére. Egyházaink adóssága 18,309 frt 86 kr, mely leginkább azóta szaporodott fel, mióta gazdagon termett szőlőinket a filloxera teljesen elpusztította. Az országos közalap kivetett összege hiány nélkül befolyt, és az 1896. évre 1112 frt 50 kr. ajánltatott meg. Miután a jegyzői kar Osváth Zoltán és Szuliay Benedek lelkészekkel kiegészíttetett: Palcsó Károly, mint újonnan megválasztott papi tanácsbiró tette le az esküt s szépen átgondolt beszédben ajánlotta fél szolgálatát az egyházmegyének. Megerősítettek: Kelecsénybe Batta József lelkész, Szentpéterre Nagy Jenő orgonista, Domokra Balogh István tanító. Érdekes tárgysorozatunk közül legkiemelkedőbb volt a papi fizetések rendezését felölelő Vécse-féle indítvány, mely fölött egyházmegyénk legkitűnőbb vezérszónokai — köztük Miklós Ödön volt államtitkár is — vitatkoztak hosszasan, de mindvégig tanuságosan. Végeredményében habár nem is fogadtatott el a Vécsey indítványa, úgy a mint ő azt nagy gonddal s még nagyobb lelkesedéssel kigolgozta: de azt egyformán érezte a közgyűlés minden tagja, hogy eljött az ideje annak, hogy felébredjen a prot. lelkészi kar aluszékonyságából s ne kérje, de követelje fizetése rendezését, mert félő, hogy ha az eddigi állapotok tovább is így maradnak, nemcsak a káplánhiány lesz érezhető nálunk, de üresen fognak maradni a katedrák, a minek kiszámíthatlan következménye megint csak jobb sorsra érdemes protestáns hitközségeinket juttatja. A papi chartáknak szigorú adóalapra történt helyezéséi nem óhajtja egyházmegyénk : mert ez ellenkeznék a méltányossággal, de már ott eltörülni véleményezi, hogy egy 5 — 6 taggal bíró béres több egyházi adót fizessen, mint a 4 — 500 holdas gazda. Nem óhajtja a közös pénztárt sem, mert ez sértené az egyházak önkormányzati jogait s kiölné a versenyvágyat s tán a buzgóságot is az egyházak szivéből. Különben e fontos kérdést többé napirendről levenni nem engedjük, mert ezt nemcsak a lelkészek, de anyaszentegyházunk jövőjének jól felfogott érdeke is hathatósan parancsolja. Megbotránkozott egyházmegyénk azon lelkészek magokviseletére a kik a lelkészi értekezlet fölferjesztett jegyzőkönyv tanúsága szerint még csak nem is igazolták elmaradásukat. Úgy látszik szigorúbb eszközökhöz kell nyúlni, hogy minden tagja többé-kevésbbé részt vegyen a szent munkában, ha már az erkölcsi kényszer nem elég. Az ott közlött határozatokat a közgyűlés mind megerősítette. Vajha ne lennének azok pusztában kiáltó szavak! Örömmel győződtünk meg a gvámtári választmány jelentése folytán arról, hogy az új egyházmegyei papi özvegy-árva gvámtár — egyésítve a régivel — biztos kezek között reménységen felül való eredményt mutat s ma — leszámítva az országosba fizetendő összes belépési