Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-04-19 / 16. szám

dr. Szlávik Mátyás, Lévay Lajos, Czinke István, dr. Masznyik Endre, Itenessey Béla, Pokoly József, Morvay Ferenc, S. Szabó József, dr. Szabó Aladár, dr. Kecskeméthy István, György László, Hamar István stb. a Lap nevezetesebb munkatársai. A Lap jelenlegi szervezete csekély különbséggel ugyanaz, mint kezdetben. Vezér- és iránycikkeivel a valláserkölcsi, egyházi, egyházpolitikai és theologiai élet főbb kérdéseiben akar irányozni. Iskolaügyi rovatában az elemi-, közép- és főiskolát érdeklő hazai és külföldi mozgalmakról tájékoztat és tudósít. Tárca-rovatában theologiai filozófiai, egyháztársadalmi ós egyháztörténeti kérdésekről közöl ismertető cikkeket és hosszabb tanulmányokat, valamint a kisebb alkalmi és verses közlemények is itt foglalnak helyet. Könyvismertető rovatában hazai és jelesebb külföldi munkákról hoz hosszabb-rövidebb ismertetéseket és bírálatokat. Belföld rovata a hazai egyházi gyűlések és eseményekről tudósít. Külföld rovata a külföldi egyházi élet fölött tart szemlét. Régiség ós Nekrolog című rovataiban egyházunk múltjára vonatkozó okmány-féléket és elhunyt jeleseink életrajzát közli. Legújabban Belmisszió címen állandó rovatot tart az egyház belső építésére irányuló missziói tevékenység ismertetésére. E nagyobb rovatok mellett külön rovatokban apróbb közleményeket nyújt az irodalmi, egyházi, iskolai, egyesületi, jótékonysági stb. élet kisebb eseményeiről. íme, ez a »Prot. Egyházi és Iskolai Lapcc múltja és jelene dióhéjba szorítva. Programmja, célja ma is az, a mivel megindult: a magyarországi protestantismus egyházi, iskolai és valláserkölcsi életének belső ós külső építése. A mostani szerkesztő alatt csak irányában ós szellemében lett kissé conservativebb, illetve bibliásabb, mert az evangeliumi alapot, melyen az egész egyházi élet fölépült és fennáll, inkább hangsúlyozza és következetesebben érvényesíti. Szőts Farkas. A soeialis mozgalmak áttekintése és bírálata. Felolvastatott a budapesti ref. ifjúsági egyesület febr. 10. és 17-iki összejövetelén II. A történelem arra tanít, hogy különösen a nagy világkorszakok határpontjánál élesednek ki a gazdasági és soeialis ügyek. A Kr. sz. előtti időben ezt láttuk több népnél, a középkor végén hasonló jelerségekkel találkozunk. Két mozgalomról kell a középkor végén, illetőleg az új-kor küszöbén megemlékeznünk, az egyik a magyar, a másik a német parasztlázadás. 1514-ben Bakács esztergomi érsek keresztes háborút hirdet a török ellen. A pórnép nagy számmal tolul a keresztes zászlók alá, minek először örül a nemesség, mert neki nem kell bandériumokat szerelni fel, de midőn rövid idő alatt mintegy negyvenezer jobbágy gyülekezik össze s az urak gabonái a munkaerő hiányában learatatlanul maradnak, akkor sokan erőszakkal tartják vissza embereiket. Erre a nép az urak ellen fordul s Dózsa és Lőrincz pap vezetése alatt irtózatos dúlás folyik, nyíltan hirdetik a nemesség és papság kiirtását, a királyság eltörlését, mindenek egyenlőségét. Sok jó magyar vére oltotta el ezt a rettenetes vihart. És most mit tesz a nemesség ? A helyett, hogy javítaná a szerencsétlenek helyzetét, éktelen bosszújában örökös szolgaságra veti őket, szabad költözés nélkül, súlyos szolgálatokkal és adókkal terhelvén. Hasonló vége lett az ugyanez időben támadt német pórlázadásnak is, melylyel az elnyomott parasztság akarta, miként már korábban is, súlyos igáját lerázni. (1523). Luthernek a ker. ember szabadságáról szóló iratát félremagyarázván, semmiféle felsőségről nem akart többé hallani s teljes anarchiáról ábrándozott. A mozgalom teljes lefolyása és vége egészen analóg az előbbivel, a mi mutatja, hogy a szegény paraszt helyzete a középkor alatt, sőt az új-kor első századaiban is Európaszerte nagyon nyomasztó volt. Sokkal rosszabb, mint a mai iparosé vagy napszámosé. Az igaz, hogy a szabad verseny nem vehette ki szájából a kenyeret egészen, mint ez ma történhetik, de ne feledjük el, hogy mai nap az utolsó koldus is szabad ember, míg az a szegény jobbágy a föld rögéhez volt kötve. Melyik felel meg jobban az ember hivatásának és melyik rejti magában inkább a boldogulás lehetőségét ?! A modern értelemben vett socialismus azonban az újkor gyermeke s a francia forradalommal kezdődik. Az eddig ismertetett mozgalmaknál is meg volt a lényeg: az osztályok ellentéte, a szegények nagy tömegének harca a kevés számú gazdagok ellen a vagyonért, de mindez csak mintegy ösztönszerű, a természet követelményeiből s nem valami kieszelt elmélet következményeiből folyó küzdelem volt. A francia forradalom azonban, mely ledöntögette az ó-világ oszlopait, itt is merész eszméket bocsátott világgá, melyek azóta félelmetesen megizmosodtak. A forradalom maga is az állam gazdasági ügyeinek ziláltsága miatt kezdődik, ennek súlya az adófizető polgárságra nehezedik s egész természetesen üti fel fejét a vagyonkérdés. mely a fennenhirdetett egyenlőség eszméjének épen nem felel meg. Ennek a mozgalomnak, mely rendszeres elméletté kidolgozva azóta hihetetlen módon elterjedt és megerősödött, három főiránya van, ú. m. a socialismus, communismus és anarchismus. Abban mind a három megegyezik, hogy a vagyonügyet alaposan reformálni kell, még pedig a munka mértéke szerint, mely egyedül jogosít fel a birtoklásra, de abban eltérnek egymástól, hogy míg a communismus minden magánbirtoknak hadat üzen és a teljes vagyonközösséget hirdeti, addig a socialismus elismeri a tulajdon jogosságát s a tőke 31*