Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-04-19 / 16. szám

való fölállítását sürgette. Ennek érlelését is anynyira vitte, hogy a kálvinistáknál az 1881-iki debreceni, a lutheránusoknál az 1891-iki budapesti zsinat az egyházi közalap alakjában közegyházi intézmónynyé önthette az eszmét. Az 1859-ik évi császári pátens idejében e Lap, mely az absolutismus alatt a magyar hazafiságnak is egyik menedéke volt, a protestantismus eme korszakalkotó egyházpolitikai mozgalmának egyik főeszköze s a szereplöknek állandó találkozási helye volt, mi miatt a hazafiságában is lelkes szerkesztő több ízben a hatalom közegei elé állíttatott, zaklattatott s kisebb időre elzárással is büntettetett. A patentalis vihar lezajlása aztán részint a hittani eszméltetós, részint a gyakorlati egyházi építés munkájának szentelte erejét a Lap. A hittani eszméltetós terén merész és harcias vitákat támasztott, melyekben a nagytudományú ós páratlan elevenségű szerkesztő, hogy megmozgassa az egyház Bethesdáját, egész animositással a filozófiai és kritikai rationalismus álláspontjára helyezkedett. Elég legyen a hatvanas évek feltámadási vitájára s a hetvenes évek ^Protestáns Egyletcc-i mozgalmaira mutatnunk. Ezek a theologiai eszmeharcok igaz, hogy több értékes theologiai munkával gazdagították egyházi irodalmunkat; igaz, hogy az elhanyagolt egyháztörténeti és népies valláserkölcsi irodalmi ágban is figyelemreméltó kezdeményezésekre vezettek. De másfelől szenvedélyes theologiai pártharcokat idéztek elő, melyek következtében a conservativ elemek a tulliberalisnak tartott pesti iránytól elváltak s külön sajtóközegeket teremtettek, melyek a Lapot szellemileg és anyagilag észrevetőleg meggyengítették. A gyakorlati egyházépítés munkájában kezdettől fogva ernyecletlenül buzgólkodott Lapunk. Eszméitető cikkeket közöl a külső és belső misszió köréből; sürgeti az árvaügy rendezését s az országos protestáns árvaház fentartására évenként 500—800 frtot szokott gyűjteni mind e mai napig; lelkészi értekezletek szervezése által a papság szellemi, lelkészi gyámintózetek létesítése által a papság anyagi helyzetének emelésében nemcsak sokat, de sikeresen is fáradozott; a gyülekezetek anyagi erősítése végett takarékmagtárak, kepe váltsági ós más gyülekezeti alapok létesítését, valamint az egyház fentartásának részint osztály-adó, részint jövedelem-arányos adózás útján való reformálását kezdettől fogva mindig ajánlotta, s legutóbb az úgynev. »közpapok mozgalmacc óta az 1848. évi XX. t.-c. intentiójának megvalósítását először karolta fel; a valláserkölcsi élet intenzivebb ápolása érdekében állandó programmja a vallásoktatás, a konfirmáció, a bibliamagyarázat, a cura pastoralis gondosabb végzésének, vallásos összejövetelek és felolvasások tartásának, biblia és jó vallásos könyvek terjesztésének, vallásos egyesületek alapításának s legújabb időben evangelisatio név alatt evangyóliomosabb hitélet előmozdításának sürgetése. Tanügyi működését az iskolák valláserkölcsi alapon való korszerű fejlesztése irányozta. Az evangeliumi szellemű iskolát az egyház veteményes kertjének tartotta mindig. Régebbi időben a református egyetemes tanügyi bizottság létrehozása és működésének irodalmi támogatásával szerzett érdemeket. Az 1868-ik évi népiskolai törvény meghozása után az volt jelszava, hogy a hol nem bírj a az egyház fentartani, inkább az államnak adja át a népiskolát, minthogy silány iskolái legyenek. Ezért heves harcot folytatott, a conservativabb felekezeti felfogással, mely Révész Imre és elvtársai vezetése alatt a felekezeti iskolákat minden körülmények között megtartandóknak vitatta. A középiskolai ügy törvényes rendezése (1883) után Lapunk adta ki először a célszerűnek bizonyult jelszót, hogy a prot. gimnáziumokat államsegély útján minden aggodalom nélkül jó karba hozni igyekezzünk. Mikor meg 1893-ban a tanítói fizetések államsegély útján való megjavítását kimondta a törvényhozás, Lapunk fentarfcás nélkül sürgette-bíztatta a szegénysorsú gyülekezeteket, hogy tanítóik fizetését az állam segítségével emelni siessenek. Négy tizedes életében Lapunk a két prot. egy házlegjobb irodalmi erőit sorozta munkatársai közé. Az idősebb egyházi és tanügyi írók között alig van egy is, a ki e Lapba ne dolgozott volna. A pátens s a korábbi egyházi szervezkedés idejében oly férfiak, mint báró Vay Miklós, báró Prónay Gábor, Tisza Kálmán, Fáy András, Irinyi József, Mocsáry Lajos, Beöthy Zsigmond stb. sűrűen írtak e Lapba, míg a szorosabb értelemben vett egyházi, theologiai és tanügyi cikkek Török Pál, Székács József, Ballagi Mór, Filó Lajos, Révész Imre, Tatay András, Dohos János, Szász Károly, Hunfalvy Pál, Gönczy Pál, Hegedűs László, Czékus István, Batizfalvy István stb. tollából kerültek ki. Ebből a legrégibb gárdából Szász Károly kezdettől máig állandó dolgozótársa Lapunknak. A hatvanas és a hetvenes évekből Farkas József, Kovács Albert, Szeremley Sámuel, dr. Kovács Ödön, Fejes István, Molnár Aladár, Lukács Ödön, Wéher Samu, Czelder Márton, Gyurátz Ferenc, Felméri Lajos, Sántha Károly, Ballagi Géza ós Aladár stb. a hírnevesebb munkatársak. Jelenleg Szilassy Aladár, Tóth Lajos, Garzó Gyula, dr. Csiky Kálmán, dr. Hegedűs István, Komáromy Lajos, Vciradi F., Csiky Lajos, Révész Kálmán, Petri Elek, Szöts Sándor,