Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-01-12 / 2. szám

TÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztősig : IX. heriVet, Pipa-utca 23. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadtf-hivatal: Hornt/á»szki/ Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, díjak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetést ára: Félévre: 4 frt 50 kr / egész évre : 9 frt, Er/i/es szám. ára )lO Jer. A belmissziói tevékenység1

akadályai. Évek óta propagálják e Lapban egyesek az ú. n. belmisszió eszméjét. Szükségesnek, elodázhatatlannak tartják ezt, sürgetik ennek teljes keresztülvitelét az egyházi életben, ettől várván megújhodást s a prot. öntudat megerősödését a szivekben s az életben. Hát szép is, üdvös is, időszerű is ez eszme érdekében írni s ennek a gyakorlati életben való keresztülvitelét sürgetni. De az a kérdés: vájjon a mai viszonyok közt, felkarolható-e a belmiszszió s keresztülvihető-e oly terjedelemben a mint azt némelyek sürgetik? Vagyis, hogy eleget tehet-e a papság ma mindazon feladatoknak, melyek a belmisszióval kapcsolatban reá várakoznak ? Nézzünk körül egy kissé. Azok, a kik a belmisszió érdekében oly elösmerésre méltó buzgóságot fejtenek ki theoretice s részben talán praktice is, többnyire a skót, német, francia és holland egyházi állapotokra hivatkoznak, ezeket állítják példa gyanánt előtérbe, mint a melyekben a belmisszió csodákat művelt s a hol a protestantizmus nem üres frázis, de elv és erő, mely áthatja az élet minden nyilvánulásait. Miért nincs, vagy miért ne lehetne ez így nálunk is? így sóhajtanak fel nem egyszer. És a magyar az ev. ref. papság nagy részének helyzetével, a mi igazán specialitás számba menő állapotainkkal, számot nem vetve: kemény vádakat emeltek nem egyszer a lelkészkedő papság ellen, hogy veszni hagyja a drága örökséget, a Krisztus egyházát, hogy csak adminisztrál, s ha a templomi szolgálatot jól, rosszul elvégezte: összedugja kezét s csendesen pipázgatva engedi feje fölött elrepülni a suhanó időt, s nincs gondja arra, hogy a templomi igék gyökeret is verjenek a hívek szivében. Sőt úgy két évvel ezelőtt, már a halál-harangot is megkongatta egy túlságosan szangvinikus belmisszionárius a protestáns, specialiter az ev. ref. egyház jövendője felett. De hát minden felelősség a papság nyakába szakadna a mai — fogadjuk el — beteges egyházi közállapotainkért? Ám majd megpróbálom egyszer azt is bizonyítani, hogy ez a mai, betegesnek elkeresztelt állapot mégsem oly sötét, mégsem oly kétségbeejtő, a milyennek azt némely túl skeptikusok festeni szeretik. És ha majd a jövenclőség valamelyik egyháztörténetírója, a magyar ref. egyház e századbeli életét meg fogja írni: mindazért, a mi manapság egyházi életünkből hiányzik, mindazért, e század folyamán élt s munkált papságot vonná felelősségre? Avagy nem fog-e inkább részvétet s elösmeréstis érezni az iránt a papság iránt, mely kiáltó szegénysége dacára, küzdve a megélhetés ezer gondjával: a legnehezebb napokban, a legválságosabb idők alatt meg tudta őrizni az ősöktől reá szállott s gondjaira bízott örökséget? Es a mai hiányokért az objektivitás szemüvegén keresztül ítélő történetíró nem vonja-e majd azokat is felelősségre, a kik tevékenységűket, nagy leikök nagy talentumait törvényhozásra, paragrafusok gyártására használták, a helyett, hogy kiemelni igyekeztek volna a lelkészkedő papság egy nagy részét szomorú anyagi helyzetéből, hogy ne érezze kezeit megkötve anyagi gondok által, hogy így, szive minden dobbanásával, lelke minden gondolatával, nagy hivatásának élhessen? Szép és kívánatos az olyan egyházi élet, a milyen a skótoknál, németeknél s hollandusoknál van és még szebb, ha az egyedül a papság érdeme. De milyen más, a miénktől mennyire elütő ott a papság anyagi helyzete is. A Prot. Egyh. Iskolai Lapból olvasom, hogy a skótoknál p. o. a minimum a legkisebb helyen is 1600 frt, melyhez a gyülekezet által rendesen megadott dotációt ha hozzá adjuk, úgy 2000 frtra tehető az a jövedelem, melylyel a skót szabad egyház legkisebb gyülekezetének papja is bír. A néme-