Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-03-22 / 12. szám

szolgabirájának támogatásával s II. József császár türelmi rendeletének oltalma alatt 1 786. évben felépíthette, úgy hogy ez idő óta 17U6-ig a pesti reformátusok is az ó-budai anyaegyházhoz tartoztak, s a hajóhicli összeköttetés idején () Budára, télen pedig a szomszéd Rákos-Palotára jártak isteni tiszteletre. Ezen ó-budai csekély ref. egyháznak különös szerencséje volt a tekintetben, hogy hitbuzgó papjai különösen 1783. év óta egész mostanig hozzá híven ragaszkodván s terhes lelkészi hivatalukat többnyire hosszabb ideig viselvén, az egyház gyarapodását tevékenyen előmozdították, s bízvást elmondhatjuk, hogy valamint földgolyónk keleti és déli sivatag homoktengereinek helyenként feltűnő üde oázaiban a fáradt vándorkaravánok csendes pihenést és erősítő megújulást találnak, úgy az ó-budai magyar ref. anyaegyház kebelében is, mint nemzetiségi és hitfelekezeti oázban leltek békés megmaradást és fokozatos erősbülóst a budai oldal magyar reformátusai, s ezen ősegyház elévülhetetlen érdeme az, hogy Ó-Budán, mint még a folyó XIX. század közepén is csaknem kizárólag német ós zsidó lakta, tehát idegen népes városban a magyar nyelv ós magyar nemzetiség nem halt ki, mint a hogy kihalt a vele mesgyós Buda sz. kir. fővárosban, sőt Isten kegyelméből s a gőzhajózási társaság dunaszigeti hajógyárának nagy részt magyar reformátusokból álló serény munkásaival is gyarapodva, híveinek száma, mely az 1842. évi egyházkerületi névtár szerint akkor még csak 200 főre ment, az 1893. évi névtár szerint már 1621-re felszaporodott, s most megközelítőleg 2000-re tehető. Adja Isten, hogy a halottaiból feltámadt budai ref. új egyház mellett az ó-budai reform, ősmagyar egyház is minél inkább erősbödjék s a budai városrész magyarosodása körül szerzett érdemeit a székes főváros törvényhatósága továbbá is méltányos figyelembe vegye! (Vége köv.)

Tóth Lajos, ügyvéd, egyháztanácsos. ISKOLAÜGY. A tanítói fizetések rendezése. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter f. évi 7548. sz. alatt a tanítói fizetések rendezéséről szóló 1893 évi XXVI. t.-c. 1. §-ban elrendelt legkisebb tanítói fizetésnek az iskolafentartók részéről való tényleges kiszól gáltatása tárgyában a következő körrendeletet adta ki, valamennyi közigazgatási bizottságnak: A tanítói fizetések rendezéséről szóló 1893. évi XXVI. t.-c végrehajtása tárgyában m. évi augusztus hó 12-én 43,319. sz. a. kelt körrendeletemre beérkezett jelentésekből meggyőződtem, hogy még igen jelentékeny azon tanítói állomások száma, a melynél az idézett törvény 1. §-ában elrendelt legkisebb tanítói fizetést az iskolafentartók nem biztosították, sem pedig a kiegészítéshez szükséges összeget államsegélyként, ismételt felhívásra sem kérelmezték. Elérkezettnek tartom tehát az időt most már arra nézve, hogy az ily iskolaféntartókkal szemben a törvénynek teljes szigorral érvényt szerezzek. A törvény 9. §-ának második bekezdése ugyanis azt tartalmazza, hogy ha az illető népiskolai hatóságok a törvényben kitűzött határidő alatt (tehát 1894. év. szept. hó 25-ig) a tanítói legkisebb fizetést önerejükből sem nem biztosították, sem pedig a hiány pótlására állami segélyért nem folyamodtak, de a felekezeti iskolájukat mindamellett fentartani kívánják, a törvényben megállapított legkisebb tanítói fizetés az iskolafentartó által biztosítottnak tekintetik s ha az iskolafentartó, a törvény 4. §-a értelmében havonként, vagy évnegyedenként, de mindig előlegesen ki nem szolgáltatná, akár az érdekelt fél panaszára, akár hivatalbeli feljelentés esetében közigazgatási úton behajtandó. Behajthatatlanság esetében az iskolafentartó hitfelekezettel szemben az 1858. évi XXXVIII. t.-c. 15.§-nak, illetőleg az 1876. évi XXVIlí. t.-c. 6. g-a 4. pontjának rendelkezése, a .három izbeni megintés mellőzésével nyernek alkalmazást. A tanítói javadalmazások összeírása 1893. az évi 29,751. sz. alatt kelt körrendeletéből kifolyólag mindenütt, helyszíni tárgyalás útján megejtetvén, a közigazgatási bizottságnak módjában áll egész bizonysággal megállapítani, mely tanítói állomásoknál nincs még mindez ideig biztosítva a törvényben rendelt legkisebb tanítói fizetés, illetve mily összeg hiányzik a kiegészítéshez ? Az 1876. évi VI. t.-c. 30. §-a a közigazgatási bizottságnak kötelességévé teszi a járási közegek által felügveltetni arra, hogy a tanítók fizetése rendesen kiszolgáltassék. Ennélfogva felhívom a közigazgatási bizottságot, utasítsa a járási közegeket, miszerint minden egyes oly tanítói állomásra nézve, a melynél a fentebbi tárgyalás szerint a tanítói legkisebb fizetés nincs biztosítva, a melyeknél tehát a 300 frt fizetés most már az iskolafentartó terhére biztosítottnak tekintendő, szerezzenek személyes utánnézés alapján biztos tudomást arról, vájjon a tanítók tényleg hozzájutnak-e a 300 frt fizetéshez a törvény 4. §-ában megszabott időközökben ? Ha a 300 frt legkisebb fizetés kiszolgáltatásában az iskolafentartó részéről mulasztást tapasztalnak, azt minden egyes esetben, sőt ha szükséges, állandóan, közigazgatási úton hajtsák be s a mennyiben a tanítói fizetés behajthatatlan volna, ezen körülményt szabályszerű módon állapítsák meg. Megjegyzem, hogy ámbár a szóban forgó törvény 9. §-a, illetve ennek végrehajtása tárgyában 1894. évi 10.000. sz. alatt kiadott utasítás 17. §-a a tanítói fizetés kiegészítésére szükséges államsegély engedélyezéseért a kérelmezési határidőt 1894. évi szeptember hó 25-ig tűzte