Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-03-22 / 12. szám

ság, a fővárosi elöljáróság és választó polgárság visszamagyarosodása megkezdődött, de ez fájdalom ! csak egy rövid évig tartott, mert a hamar bekövetkezett ötvenes években a felsőbb ós legfelsőbb helyekről pártolt elnémetesítés tevékenyen működvén, Budán a magyar népelem gyökeret nem verhetett. Csak az ország alkotmányának 1867. évben történt visszaállítása, főleg peclig a kettős főváros egyesítése után következett be azon örvendetes állapot, hogy a magyarság Budán is fellendült, hogy a fővárosi közigazgatás és igazságszolgáltatás magyarrá válván s a magyar nyelv tanítása a népiskolákba behozatván, az ifjabb nemzedék már rövid idő alatt; egészen megmagyarosodott, úgy hogy az élemedettebb korúakat s a műveletlen alsóbb népréteget kivéve most már útonútfélen, a köztereken, a piacokon, sőt a távoli kültelkeken is édes magyar nyelvünk kellemes hangja üti meg füleinket. Budavárának és városának, jelenleg Budapest székes főváros I. és II. kerületének ezen örvendeztető visszamagyarosoclásában jelentékeny tényezőként szerepel a magyarsággal elválaszthatlanul összeforrt budai reformátusság, melynek vallását a tiszántúli, tiszamelléki és erdélyi országrészekben magyar hitnek, templomait magyar templomoknak nevezi a köznép. A budai magyar reformátusok 1868. év óta, íoleg a külvárosokban és kültelkeken gyorsan elszaporodtak, úgy hogy a hivatalos egyházi kimutatás szerint létszámuk már 1894. évben 780 családfőre emelkedett. Ily körülmények közt a budapesti evang. ref. anyaegyház tanácsa, hogy a Duna jobbparti I. és II. kerületben szétszórt híveit a vallásfelekezeti elzülléstől megmentse, tekintve, hogy többnyire szegénysorsú híveinek a Dunán át a ferencvárosi, vagy az ó-budai távol fekvő templomokba átjárása csak sok idővesztéssel és költekezéssel eszközölhető, szükségesnek találta Budán egy helyettes lelkészi állás szervezését, s a községi ós állami alsóbb ós felsőbb iskolákban s nevelőintézetekben a hitoktatás rendezését. A budai evangelikus testvéregyház saját várbeli szerény templomát szives készséggel átengedvén a budai ref. hívek ünnepi és vasárnapi isteni tiszteletének megtartására, több mint kétszáz éves szünetelés után így hangzott fel ismét ős Buda várában a reformátusok magyar éneke ós így létesült ezen hitfelekezetnek is templomi magyar isteni tisztelete, melyben a kisajátított első várbeli ev. templom helyett épült várbeli második ev. templomon kívül a vöröskeresztegylet Erzsébet-kórházában s pünkösd ünnepén az Istenhegyen is részesíttettek a kültelki hívek. Sőt, hogy a Budán lakó egyháztanácsosok ós több hitbuzgó egyháztagok által összetartott s fellelkesült már nagyobb számú ref. hívek sürgető óhajtásának megfelelhessen az anyaegyház tanácsa, elhatározá, hogy a főváros Duna jobbparti oldalán itteni hívei számára a fővárosi törvényhatóságtól e célra nyert fazekastóri telken a jelenlegi szükségletnek megfelelő díszes templomot emel. A fazekastéri új templom építése a hitbuzgó egyháztagok ós más emberbarátok áldozatkész adakozásából, de ennek mégis elégtelensége miatt jelentékeny kölcsön segélyével gyorsan haladván, már be is fejeztetett, s a templom átellenében szerény paplak is szereztetett, sőt a folyó március hó 8-ik napján már a budai ref. papválasztás is megtörtént, a nagy számmal egybegyűlt hívek lelkesült és szűnni nem akaró egyhangú felkiáltásával t. Haypál Benő, előbb budai, most dunavecsei helyettes lelkész úr választatván a budapesti ev. ref. anyaegyház 3-ik rendes, illetőleg budai lelkészévé, kinek hivatalos beiktatása, a már elkészült díszes új templom felszentelésével összekapcsolva március hó 29-ikére, virágvasárnapra már ki is tüzetett Adja Isten! hogy ezen 210 éves hosszú lethárgiájából új életre feltámadt budai magyar ref. egyházban csendesség és jó békesség s a tagok közt kívánatos egyessóg és szép egyetértés lakozzék, hogy hívei necsak számban, hanem hitökben s a jó erkölcsökben és a tevékeny felebaráti szeretetben is mindinkább megerősödvén, a felvirágozandó új egyház országunkkal s magyar nemzetünkkel mind az idők végéig fenni ara djon! Áttérve az egyesült főváros Duna jobbparti oldalának felső részére vagyis a mostani Ill-ik kerületben szókelő ó-budai, tehát második magyar reform, anyaegyházra, miután Ó-Buda kir. koronái mezőváros eredetileg Pest-Pilis és Solt t. e. vármegyék területéhez tartozott, s csak a mi időnkben egyesült Budapest fővárossal, az ottani ref. magyar egyház nem jutott a budai testvéregyház szomorú helyzetébe, s a török kiűzetése után is fen tartotta magát, de híveinek száma az 1730. évi pestisben nagyon leapadván, templomát a Baváriából beköltözött német r. katholikusok elfoglalták, ezen kisded egyház azonban megfogyva, de meg nem törve, kizárólag magyar nyelvű isteni tiszteletét meg nem szüntette, hanem nagy költséggel kibérelt magán házban tartotta, míg később a XVIII. század utolsó évtizedeiben annyira megerősödött, hogy új templomát mostani helyén, az uradalmi főtisztsógnek nem ugyan gyámolítása, de legalább jóindulatú elnézése mellett, a pilisi járás Ó-Budán székelt megyei fő-