Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-03-22 / 12. szám

igazán megbánja vétkét; ele megdorgálja a legkisebb bűnt is, ha azt palástolják és az erkölcsi világrendet lábbal akarják vele tiporni: akkor majcl mégis csak elhiszszük, hogy benne az élő Isten jelent meg és bűneink tudatában, töredelmes szívvel borulunk lábai elé, szólván Péterrel: Eredj el én tőlem Uram, mert ón bűnös ember vagyok! S a mikor a megtérés után vele s altala az élő Istennel jutottunk közösségbe, akkor, de csakis akkor találtuk meg az erkölcsiség ama kiapadhatatlan örök forrását, a mely megacéloz minden kisértet ellen, s mely képesít a legfenségesebb s egyszersmind legnehezebb erkölcsi célok megvalósítására is. A Krisztus nélkül erkölcsi zűrzavar uralkodik mindenütt s ez erkölcsi zűrzavar akkor tűnik el, ha a Megváltó helyet foglal a szivekben, a családokban, az egyházakbanT a társadalomban s a bűnök sötétségében tévelygőknek azt kiáltja: Legyen világosság! Nálam nélkül semmi jót, semmi igaz erkölcsiséget meg nem valósíthattok ! Szabó Aladár. A fővárosi magyar református egyházak és a fővárosi magyarság. I. Most, midőn a honfoglalás ezredik évébe immár beléptünk, s a millennáris nemzeti ünnepélyek előkészítésével foglalkozunk, cél- és alkalomszerűnek mutatkozik nemzeti fennállásunk lefolyt utolsó évszázadára, illetőleg az 1796. évre visszatekintve, a fővárosi magyar ref. egyházak s a fővárosi magyarság egy évszázad előtti állapotáról s helyzetéről is megemlékezni. Buda ós Pest sz. kir. városok, illetőleg Budavár s Pest város erődítményei, valamint az elébb Pest-Pilis- és Solt t. e. vármegyék területéhez tartozott s jelenleg az egyesült Budapest székesfőváros III-ik kerületét alkotó Ó-Buda kir. koronái mezőváros is a XVI- ik század negyedik évtizedében török kézre jutván, a közel másfélszázados török uralom alatt Budán, Pesten és Ó-Budán fennállott magyar ref. egyházak — habár sanyarú viszonyok közt és szorongatott helyzetben — egészen az 1686. évben hosszas és véres ostrom útján bekövetkezett visszafoglalásig, saját lelkészekkel voltak ellátva, s magyar nyelvi isteni tiszteletűket azonban Budán és Pesten elébb a többi keresztyénekkel közös, majd utóbb Pesten is, Ó-Budán pedig állandóan saját külön templomaikban tartották. Buda hosszas megszállása és sok veszteséggel járt bevétele alatt a vár és a külvárosok elpusztultak, s a lakosság elmenekülése miatt elnópetlenedtek, a romok közt megvonult csekély számú protestánsok, illetőleg a magyar reformátusok és a vár védelmében a törökök oldalán küzdött számos zsidóság pedig kegyetlenül kiűzettek. Egyházi évjegyzeteinkben olvassuk, hogy a budai magyar reformátusok akkori papját, Vecsei Mátyást a vár bevétele alkalmával, hitfelekezetükbeli főrangú vitéz, Bagossy László mentette ki az életveszélyből, s magához vévén, mint a magyar sereg papját használta. Az üresen maradt budai háztelkekre külföldi németek és rácok telepíttetvén, Buclán már a XVIII-ik évszázad elején teljesen kiveszett a magyarság s a várbeli és városbeli lakosság, a tabáni rácvegyülék mellett, egészen németté vált. A protestánsok üldözése I-ső Lipót, Ill-ik Károly ós Mária Terézia uralkodása alatt folytonos lévén, s azok Buclán királyi rendeletek által az okleveles polgárok sorából kizáratván, házak és házhelyek szerzésétől eltiltatván, sőt lakhatási jogot sem nyerhetvén, mint iparosok a szabadalmas céhekből kirekesztetvén, idegenné lett a magyarság saját hazája fővárosában, hol a történelmi hiteles adatok szerint az Árpádházi ós vegyes házakbeli királyok alatt a magyar elem a némettel vetélkedett, sőt ezen gyakran felül is kerekedett, hol a polgári és egyházi elöljáróság tagjai vegyesen, illetőleg felében magyar nemzetiségűek voltak, hol a magyar nép saját külön díszes templomokat s mindkétnemű szerzetesei számára külön rendházakat s kolostorokat bírt. Nem hangzott többé Buda utcáin és közterein magyar szó, melyeknek ősmagyar nevei is németre elfordíttattak, Budavár és város templomaiban az egy szent István király ünnepén hivatalból magyarul tartatni szokott egyházi szónoklaton kívül nem volt többé magyar nyelvű isteni tisztelet. így volt a helyzet Budán ezelőtt száz évvel 1796-ban, mert a II. József türelmi rendeletének fedezete alatt Buciára beszivárgott szórványos protestánsok, illetőleg magyar reformátusok is többnyire német nőkkel házasodván össze, hitökből kitértek, s már magok is elnémetesedtek, gyermekeik peclig tiszta németekké váltak; sőt a vallás ügyében alkotott 1790-ik évi XXVI. törvénycikk sem lendített ezen sajnos állapoton, Budavár és Bucla városa német maradt, úgy hogy még a folyó XIX. század harmincas éveiben is a magyar gyermekeket szüleik német szó kedvéért Buciára adták cserébe, s a magyar tanulóifjakat ós növendék leányokat a német nyelv elsajátítása végett küldözgették a budai tanodákba s nevelőintézetekbe. Az 1848/49. évi országos átalakulással fellélegzett ugyan a már szaporodásnak indult budai magyarság s az ettől elválaszthatlan református-