Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-03-15 / 11. szám

szerintem az, hogy rovatai nem egyformák, hanem kétfélék. Ez olyan eljárás, a melyre a Névkönyv-irodalomban nem^ lehet példát felmutatni! Az abauji, gömöri, tornai, ungi és felsőborsódi egyházmegyéknél meg vannak tartva az előbbi Névkönyvben használt rovatok, míg a másik három (alsó-borsódi, felső- és alsó-zemplémi) egyházmegyénél a saját iskolánkba jár, más iskolába jár, más felekezeti iskolába jár, áttért, kitért, rovatokat a következők váltják fel: iskolába jár. ismétlő iskola köteles, ismétlő iskolába jár, iskolalátogató, egyházfi. A Névkönyv egységes szerkezete ellen elkövetett ezen valóságos bűn szülte aztán a végső Táblázatos összegezésben egyebek mellett azt a nagy hiányt, hogy az át- és kitérőkről összesített kimutatás nem található. Itt jegyzem meg különben, hogy az abauji egyházmegyénél, bár e célra a rovatok megvannak, sem az át-, sem a kitérők nincsenek kimutatva; pedig hogy ilyenek ott ne lettek volna, azt nemcsak kétségbevonom, hanem egyenesen tagadom. Ha az illető helyről nem küldték volna be az idevonatkozó adatokat, okvetlenül meg kellett volna jegyezni, hogy »az át- és kitérőkre vonatkozó adatok nem érkeztek be«. A Névkönyv szerkesztője erre nézve azt hozza fel, hogy >a beküldött adatok nem az egyházkerület által megállapított és már előbb is alkalmazott új táblázat, hanem a régi, a használatból kivett ívek szerint állíttattak össze az egyházi látogatás legtöbb eljárói által.* Ez mindenesetre nagy baj volt, de úgy e bajt, mint káros következményét el lehetett, sőt el kellett volna kerülni. Mikor az egyházkerület még 1888-ban (őszi közgyűlés jegyzőkönyve, 50. pont) megállapította a Névkönyv rovatait s a szerkesztőnek az e célra szükséges uj rovatos ívek előállítására és idejében rendelkezés alá bocsátására megbízást adott, e megbízás teljesítésekor a régi rovatos ívek egyenesen megsemmisítendők lettek volna, vagy legalább a hivatalos nyomtatványok kezelőjét szigorúan utasítani kellett volna, hogy régi rovatos ivet többé az egyházlátogatók részére kiadni ne merészeljen. Azonban nem így történt, a minek meg lett a maga káros következménye. Már az 1889. évi őszi közgyűlésen (42. pont) jelenti a Névkönyv szerkesztője, hogy az új rovatos ívek idejében elkészültek ugyan, de hozzá — egynek kivételével mind a régi módon küldettek be a táblázatok, úgy, hogy azokból az egyházkerület által kivánt tökéletesebb névtárt megkészíteni lehetetlen dolog. Épen azért arra kéri a közgyűlést, méltóztassék őt vagy arra felhatalmazni, hogy a névtár ez évben még régi alakjában jelenhessen meg; vagy pedig, a mi a jelen helyzetben legcélszerűbb, hogy a névtár ez évben már nem fog kiadatni, hanem félhivatnak az egyházlátogatők, hogy jövőre múlhatatlanul az új rovatos ívek szerint gyűjtsék össze az adatokat, a melyekből egybeállítva fog majd megindulni a névtárnak egy egészen új folyama. Ez előterjesztésre a ker. közgyűlés, belenyugodván, hogy a névtár ez évben már ne adassék ki, egyúttal felhívja az egyházlátogatókat, hogy jövőre már múlhatatlanul az egyházkerület által megállapított új rovatos íveket használják és küldjék be a névtár szerkesztőjéhez. E határozatnak egyelőre foganatja is lett, a mennyiben az 1891-ben megjelent Névkönyv egészen az új rovatok szerint, tehát e tekintetben teljesen korrektül lett összeállítva. De most már azt kell kérdeznem, hogyan történt mégis, hogy 1891. után több egyházmegyében megint a régi rovatos íveket kapták meg az egyházlátogatók? Hát tehetnek ezek arról, ha a nyomdából a rég eltiltott, rossz íveket kapják? Végre pedig az a kérdés is felmerül, hogy miért nem tette meg a Névkönyv szerkesztője 1894-ben vagy 1895-ben, a régi táblázatok ellen ugyanazt a helyes előterjesztést, a mit 1889-ben, mint láttuk, eredményesen megtett. Vagy ha mégis tett ilyen jelentést, a mint az nyilatkozatából kivehető s előterjesztésének lett valami eredménye: miért nincs mind ennek kerületünk jegyzőkönyveiben semmi nyoma? Nem jegyzőkönyvezett határozatokra hivatkozni nem lehet. Pedig ezt teszi a Névkönyv szerkesztője akkor is, midőn nyilatkozatában azt állítja, hogy az ő előterjesztésére az egyházkerületi közgyűlés (az 1891. évi Névkönyv megjelenése után) abban állapodott meg, hogy a Névtár kiadását az egybevágás elérhetése végett beszünteti. Ilyen határozat egyházkerületünk jegyzőkönyveiben nem található; hanem igenis már az 1892. évi őszi közgyűlés (64. pont) olyan határozatot hoz. mely a Névkönyv további kiadásait feltételezi; az 1893. évi tavaszi közgyűlés jegyzőkönyvének 53. pontja szerint pedig már két egyházmegye kéri a Névkönyv újabb kiadását. A ker. közgyűlés a szerkesztőtől kér és vár idevonatkozólag felvilágosítást, mely is az 1893. évi őszi közgyűlés jegyzőkönyvének 9. pontja szerint meg is adatott. E jegyzőkönyvi pontnál kissé meg kell állapodnunk. Hangzik e 9. pont szórói-szóra ekképen: »Ugyanazon közgyűlésünk 53. számú jegyzőkönyvi pontjára vonatkozólag, egyházkerületünk egyházi főjegyzője azon felvilágosítást adván, hogy az adatok pontosabb és valóságnak inkább megfelelő és összhangzóbb egybeállíthatása céljából egyházkerületünk maga rendelkezett úgy mult évi őszi közgyűlésében, hogy egy évi Névtár elmaradván, ezután mindig a folyó egyházi év adatai közöltessenek: Főjegyző helyreigazító megjegyzése helyeslőleg tudomásul vétetik s az egyházmegyék esperesei felhivatnak, hogy a folyó évben összeállítandó névtár számára az adatokat haladéktalanul küldjék be annak szerkesztőjéhez*. Ezen jegyzőkönyvi pontra ismét meg kell jegyeznem, hogy az itt felhozott kerületi »rendelkezésnek * megfelelő határozat vagy jegyzőkönyvi pont az 1892. évi őszi gyűlés jegyzőkönyvében nem található; mert ebben — mint fentebb említém — egyedül a 64. pont vonatkozik nemileg a Névkönyvre; de e jegyzőkönyvi pontban egy évi Névtár elmaradásáról s a megjelenendő Névtárba felveendő adatok meghatározásáról egyetlen egy szó sincs. Mindezek, megvallom, igen homályos, sőt érthetetlen dolgok, melyeket azonban egyfelől a Névkönyvvel való összefüggésük miatt, másfelől pedig a szerkesztői felvilágosításra való tekintettel szükségesnek láttam teljes nyíltsággal felemlíteni. A fentebb előadott szerkezeti nagy hibán kívül még egyéb fogyatkozások is vannak Névkönyvünkben. Címlapja szerint az 1894/95. évi statisztikai adatokból van összeállítva, vagyis az egyes egyházakra nézve azon adatokból, melyeket az 1894. évről az 1895. évi egyházlátogatás összeírt. Azonban nemcsak a statisztikai, hanem a személyi adatokra nézve is múlhatatlanul meg kellett volna egy fix határidőt állapítani s azt az egész