Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-03-15 / 11. szám

Névkönyvön keresztülvinni; a szerkesztés és nyomtatás alatt előfordult személyi változásokat pedig a Névkönyv utolsó lapján, külön közölni. Ezen szerkesztési szabály elmulasztása miatt több oly kettős adatot találunk a Névkönyvben, mely egymás mellett meg nem állhat. Így p. o. Fejes István egyházkerületi tanácsbiró (2) és felsőzempléni esperes (38), Kopré Ferenc még tiszaluci lelkész (48), alsózempléni esperes azonban már Keresztúri József (42), Réz László ugyanazon egyházmegyében két helyen káplánkodik, Meggyaszón és Sárospatakon; ugyanígy Andó Lajos Eger-Lövőn és Vattán. (46.. 34., 36.); hasonlóképen Szabados László imolai pap és perkupái helyettes egy személyben. (16., 22.) Még sokkal inkább feltűnik, hogy a gömöri egyházmegyében, mindjárt a cím alatti második sorban ezt olvassuk: »egy államilag segélyezett egyesült protestáns főgimnázium öt rendes, egy segéd- és négy lelkésztanítóval®, holott a rimaszombati főgimnáziumban a 62—65. lapok szerint van: 11 rendes, egy helyettes tanár, négy torna- és énektanító, két hitoktató. A fentebb idézett sorok mire valók, vagy a mi a hibájok, megvallom, nem tudom. A nagyobb hibák és fogyatkozások után lássunk pár kisebbet is. A 44. lap szerint a 273 lelket számláló Bodrog-Olaszinak két lelkésze van: Szánt.hó István és Páricsi József, mig a 2340 lelket számláló Cigándon csak egy segédlelkész, Fodor György hirdeti az Úr igéjét. Hasonlóképen a harkányi pap meg van téve golopi káplánnak, a harkányi káplán pedig ugyanoda való papnak. (46.) Jók tudom én, hogy itt egy-egy sor a kelletténél feljebb csúszott a nyomdában, de ilyen nyomdahibákat nem szabad a Névkönyvben meghagyni, mert a ki nem ösmeri a viszonyokat, nagyon megjárhatja az ilyen adatokkal. Az is érdekes, hogy a mi szeretve tisztelt püspök urunk, mint püspök semmiféle érdemrendet nem visel; ha Sárospatakon elnököl az Igazgató-Tanácsban, akkor a Lipótrend kiskeresztjét teszi fel; Miskolcon, a kerületi leánynevelő intézet pártfogó és felügyelő testületének ülésén pedig már a Lipótrend középkeresztjét viseli. Más a kiskereszt, más a középkereszt; a minthogy más a kir. táblai elnök és más a kir. táblai tanácselnök is. (38.) Igyekeztem a fentebbiekben Névkönyvünkről az elmondandőkat sine ira et studio elmondani. Brutus mondja Shakspeare Julius Caesarjában: Vajha Cassius, Férnünk lehetne Caesar szelleméhez S el nem tagolni Caesart Magam is nagyon szerettem volna ügv férni a Névkönyv fogyatkozásaihoz, hogy szerkesztőjét, a ki ellen nincsen nékem haragom (Ézsaiás 27: 4.), legtávolabbról is érintsem. Bizonyára sokan lesznek, kik belátják, hogy én csakis a hibás Névkönyv, nem pedig annak szerkesztője ellen lépek fel; de olyanok is lesznek — tudom — kiknél visszatetszést, sőt haragot fog kelteni felszólalásom. Ha ez ér, nyugodtam elhordozom; mert bizton hiszem, hogy egyet elérek felszólalásommal; elérem azt, hogy többé nem lesz kerületünknek oly hibás Névkönyve, mint ez a mostani. Kassa. Révész Kálmán. NEKROLOG. Gaál György. 1814—1896. Isten szive szerinti férfiút, puritán kálvinista lelkipásztort, vaserélyü egyházkormányzót temettünk mult hó 27-ikén, kinek élete nagy megpróbáltatásokban sem szűkölködött, Gaál György született 1814. júl. 24-én Tolna vármegye Iregh nagyközségében, hol atyja hasonnevű tanító volt, édes anyja neve Szabó Sára. Születése után egy évvel atyja Miszlára menvén tanítónak, itt végezte atyja kezei alatt elemi iskoláit. 10 éves korában az akkor igen látogatott gyönki gimnáziumba adatott be, hol Bocsor Pál, Hőbe József, Kis Antal és Ángyán József voltak tanárai. A gyönki iskolát kitűnő sikerrel végezvén, 1829-ben Pápára, az akkori elnevezés szerint a logicai tanfolyamra ment, hol Hőbe Károly (a gyönki Hőbe testvére), ki később pápistává lett. volt a logicában oktatója, majd a felsőbb tudományokat (theologiát, jogot, mint az akkor szokásban volt) Edelénvi Sándor, Német János, Stettner György és Kocsi Sebestyén István vezetése alatt végezte. Akadémiai tanulmányait végezve N.-Székelybe ment német segédlelkésznek, hol ez alkalommal Keck Dániel német lelkész oldalánál két évet töltött. A papi vizsgát 1837. májusban Pesten tette le. 1838-ben N.-Kőrösre ment Inárcsi Farkas Ferenc fiai mellé nevelőül; így tanítványa volt a nemrég elhalt Farkas Elek is. Itt egy évet "töltvén, miután németül tudó segédlelkész nem találkozott, újra visszarendeltetett N.-Székelybe, hol ismét két évet töltött el, 1841. nyarán Dabra rendeltetett h.-lelkészül feles fizetésre. 1843. évben a kicsiny nagyszékelyi magyar gyülekezet hívta meg lelkészéül. Itt három évet töltvén, 1846. ápr. 27-én Kiliti hivta meg papjául. Itt nősült meg, ugyanez év okt. 20-án nőül vévén Gulyás György látrányi lelkész leányát, Esztert. »Kilitiben boldog volt és megelégedett®, írja maga a boldogult. De közbejött 1848. s »a mozgalom elől kitérni nem lehetett® mint ő maga dolgok bírálata elől kitérő e szavakkal jegyzi. Ságvár és Kiliti között elterülő mezőn a környék falvainak összegyűlt népe előtt lelkesítő beszédet tartott, mint tőle a napot megkérdeztem és jegyzetemben megőriztem, 1849. júl. 16-án. A boldogult érdekesen, de az átélt szenvedések folytán nagyon megérthető kemény jelzőkkel érinti e beszéde következtében elfogatása körülményeit, vádolva korát és egyházmegyéje esperesét, ennek szintén már rég elhunyt vejét, azon időbeli kiliti-i tiszttartót, hogy ezek szövetkezve az akkori szolgabiróval (német világ, Bernát József) bevádolták, eláztatták a megyei elnöknél. 1849. okt. havában Pestre kisértetett s a katonai hatalomnak átadatott. Az első kihallgatás után a hadi törvényszék jelentést kért előélete s magaviselete felől, egyfelől egyházi felsősége, másfelől a világi hatóságtól s jóakarói olyan jelentést terjesztettek fel, hogy annak folytán mint felségsértő kötél általi halálra ítéltetett, de Haynau kegyelem útján e büntetést 20 évi vasban töltendő várfogságra változtatta. Ennek következtében 1850. ápr. havában Kufsteinba szállították. Itt találta már Haubner Máté ev. superintendenst, Bóka József csanádi nagyprépostot, Czuczor Gergelyt a költőt, Bockó Dánielt a híres aradi kormánybiztost, a ki később Gaált, mint kőröshegyi papot többször meglátogatta