Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-03-15 / 11. szám

szerepel, mint első éves theologusnak. Más működése a körben ez évről nem maradott fenn, minthogy egy novemberi gyűlésen polémiába bocsátkozott a jelenlevő Herepei Gergelylyel. A jegyzőkönyv nem elég világos, azonban a mennyire kivehettem, azt vitatta Herepeivel szemben, hogy a túlságos törekvés a declamatióban való tökéletességre, rovására eshetik igen könnyen a beszéd hallhatóságának és épületességének. A vitát Salamon dönti el bölcs mérséklettel. Az 1838/39. iskolai évben a logika preceptora s mint ilyennek egy beszédét birálja Ilory Farhas, az erdélyiek kedvelt költője akkoriban. A beszéd — fájdalom — még akkor elveszett, a mint a biráló mondja, de a birálat arról fenmaradt a jegyzőkönyvben. Textusa volt: Máté XVIII. 20. s beszél felette a hitről. Felosztása: I. Milyennek kell lenni a ker. hitnek? II. Mik gyümölcsei ? A beszéd analytico-syntheticai. Biráló szerint: »illedelmes képekkel és hasonlatokkal dús«, »dicsérendő főkép a nyelv, a melylyel írva van, alantabb álló a tudományosnál, fönnebb a mindennapinál*. »Megható és szívhez szóló a berekesztő vers s annyira odaillő, hogy külön szemlélve kételkednénk, ha vájjon a munka van-e ehhez készítve vagy az ehhez ?« »Az ily munka kettős hasznot ad, írójának dicséretet szerez, másoknak ösztönt hasonló írására* stb. — Az 1839/40. évben a dec. 30-ki gyűlésen felszólal az ekkor tárgyalt prédikációban előforduló sok új szó ellen s azt mondja, hogy ezeknek mód nélküli használata ártalmára van a beszéd érthetőségének a nép előtt. Ugyancsak ezen a gyűlésen elszavalja Kölcseynek Vilma felett mondott beszédét és pedig nagy tetszés mellett. Másik, a kiről meg akarok emlékezni, a már említett Hory Farkas, a ki mint jó szavaló, ügyes vitatkozó, gondos és értelmes biráló tűnik ki s több ízben felügyelője egy-egy szakosztálynak. Szólok még egy harmadikról is a későbbi időkből, 1845-ből és a ki nem kisebb ember, mint Gyulai Pál. A kiváló poéta és rettegett kritikus első éves theologus korában jegyzője volt a homiletikai szakosztálynak s egy pár gyűlés jegyzőkönyve tőle van bevezetve. Érdekesek annyiban, hogy a legkifogástalanabbul vannak fogalmazva és hogy a legfőbb mértékben rövidek. Később, mint végzett theologus az iskolánál nyert alkalmazást s mint ilyen felügyelője volt a homiletikai szakosztálynak. Ebből az időből fenmaradt egy csinos bírálata a későbbi enyedi theologiai tanár, Décsei Károly egy beszédére. Különben pedig — honny sóit, qui mai y pense — úgy a Gyulai Pál, mint a Nagy Péter neve nem egyszer fordul elő a távollevők s ennélfogva jegyzőkönyvileg megintettek között. A jegyzőkönyv 1835-től 1851-ig van vezetve. Azonban egy pár évről hiányzik közben, nevezetesen az 1848 —1850-ki évekről. Hogy miért? Körülbelől tudni fogja mindenki. Kolozsvár, 1896. február 12-én. Tarkányi György, gimn. vallástanár. TÁRCA. Egyház és theologia ellentéte Németországon. III. Az egyház nagyobb részének azonban, mint eddig sokszor, most sem volt kedve a kétes eredményeket elismerni. Az Evang. Kirchenzeitung 21. száma azt a hírt hozta, hogy a rajnai és vesztfáleni tartományban a hivők óriási száma már az egyházból való kilépést sürgeti, ők nem akarnak megmaradni oly egyházban, melynek szolgáit a theol. fakultások úgy képezik ki. hogy »kibizonyítják « szivökből az üdvösség legfontosabb tényeiben és a Szentírás tekintélyében való hitet; a hivők ostromolják hivő lelkészeiket, hogy szervezzék a kilépést és egy új egyházközség megalakítását, és ígérik, hogy a különválás érdekében bármily anyagi áldozatot is készségesen hoznak meg. A kilépés ugyan mindeddig — helyesen — nem történt meg, de az anyagi segélyt Bodelschwinghnek ajánlották. Ugyanazon vidékről több gyülekezeti egyháztanács 1895. januárban kérvényileg a berlini ev. egyházi főtanácshoz fordult, hogy ez a hitvallási iratok alapján álló egyetemi tanárok alkalmazását szorgalmazza. A főtanács márc. 8-iki válaszában sajnálja, hogy a tudományos kutatás kétes tételei oly alakban vitettek az egyszerű hivők nagy közönsége elé, mely a bebizonyított igazság és a tudós nézet közti különbséget épen nem tünteti föl, a mi annál nyugtalanítóbb, mivel a közönséges ker. hitnek és az Úrtól rendelt szentségeknek létalapjáról van szó. Mivel azonban az ev. egyház a tanban is mindég nagyobb világosságra és igazságra törekszik, azért a tudományos kutatásnak nem állhatja útját külső eszközökkel; de elvárja az egyetem theol. tanáraitól, hogy lelkiismeretben kötelességüknek tartsák illő tekintettel lenni azon egyház hitvallására, a melyhez ők is tartoznak s a melynek munkájukkal szolgálnak. A főtanács végül kijelenti, hogy. az egyházaknak az ev. hit alapján szilárdul álló tanárokra vonatkozó óhaját azon hatóság figyelmébe ajánlotta, mely az akadémiai tanszékek betöltéséről határoz. A bonni theol. fakultás, tudván az egyháztanácsok beadványáról, még a főtanács ülése előtt köriratot intézett az összes porosz theol. fakultásokhoz, feleletet kérve a következő két kérdésre: 1. fentartható-e még a tudomány mai fejlettségi fokán a verbális inspiratio ? 2. Grafe és Meinhold tanárok előadásaikban vétettek-e az egyházi hitvallás és rend iránti tiszteiet ellen ? Hír szerint csak egy fakultás felelt mind a két kérdésre határozott »nem«-mel, a berlini semmit sem felelt, a greifswaldi legalább a két tanár eljárását élesen elítélte, a többi fakultás nem jutott egyhangú megállapodásra. A bonni tanárok hívei azt gondolják, hogy az egyházi főtanács csak azért nem nyilatkozott határozottabban, mivel a theol. fakultások többségével, melynek válaszai néki beküldettek, még sem akart nyíltan szembeszállani. De] zokon vették, hogy az egyházi főtanács a gyülekezeteknek a theol. tanárok iránti bizalmatlanságát osztja, hogy vallásukhoz, egyházukhoz hű és kevésbbé lelkiismeretes tanárokat különböztet meg, különösen pedig, hogy egy szóval sem ítéli el azt az erkölcsileg megrovandó utat-módot, melyen a bonni előadások nyilvánosságra kerültek. Saját nézetem szerint is Dallmannak és tudósítójának eljárása, mely veszedelmesen hasonlít a denunciáláshoz, elítélendő; a kérdés oly fontos, a vád oly súlyos, hogy Dallmannak okvetlenül egy