Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1896-03-08 / 10. szám
hanem tudományos szempontból is veszedelmes. Hadd jellemezze maga Orelli, kinek a tudományos bizonyítékok nagyobb részét is köszönöm, azt a sajátságos munkát, melyet ma az ószövetségi szakban annyian kifejjenek : »A ki a mai tudomány munkáját néhány évtizedig figve lemmel kisérte, nem veszi már mindazt készpénznek, a mi híres műhelyből kerül ki a világ elé és ítéletében valamivel óvatosabb. Ez különösen a mai ószövetségi tudományra nézve van helyén. Ismerek e téren igen jártas férfiakat, kiknek személyes álláspontjai igen messze eltérnek egymástól, de a kik ezt az új modort fejőket rázva nézik és bámulnak azon, hogy mily határozottan és feltétlenül szólnak e téren különösen a fiatal és legfiatalabb munkások, a kik a fűszálat is nőni hallják ott, a hol más halandók, kik pedig szintén nem estek fejők lágyára, szerényen beismerik: nem tudjuk. Az exakt tudományt kellene e szakban ismét mintául venni. A nagy felforgatasok után, melyeknek bizonyosan pozitív sikerük is lesz. szigorúan ki kellene rostálni a biztos tényt és a többé-kevésbbé valószínűt. E helyett azt látjuk, hogy most egy Wellhausen, Robertson, Smith, S*ade, Smend és másoknak merészen ódavetett, éles észszel és szellemesen kidolgozott eszméi, melyeknek mint hypothesiseknek viszonylagos tudományos jogosultságuk van, többnyire vizsgálatlanul kézikönyvről kézikönyvre járnak, mialatt az eredetileg alkalmazott, .talán' és ,valószínűleg' s egyéb kitételek útközben elvesznek, a föltételes mondat állítóvá, az állító apodiktikussá változik, mire azután kész a tudomány »eredménye* és csakhamar figyelmeztetik az egyházat is, hogy ne késsék már ezt az eredményt elismerni!« Fileon BELFÖLD. Tapasztalatok az »új rend« hatásáról.* Nagytiszteletű Szerkesztő úr! Váradi F. Kaas Ivornak a »Nemzeti Ujság«-ban a protestánsok helyzetéről írt cikkét sok tekintetben osztja. Én is közlöm nt. szerkesztő úrral Kaas cikkére vonatkozó észrevételeimet. Kaas azt írja: A rövid tapasztalás megmutatta, hogy a protestánsok veszik a legkevésbbé igénybe a lelkészi hivatalaikat, mihelyest a polgári törvények őket ezen kötelezettségeik alól feloldották. Okát e jelenségnek Kaas részint az egyháztagok túlterheltségében, részint a vallástalanságában latja. Mikor a lapok hirül hozták, hogy a Wekerle-minisztérium miféle egyházpolitikai törvényeken dolgozik, én egy papi körben azt mondtam: ha az egyházpolitikai törvények életbeléptetése előtt a teher a protestáns népen meg nem lessz könnyítve, a vallástalan felvilágosult egyháztagok, majd maguk segítenek a teher könnyítésén úgy, hogy megfogja a protestantizmus sínyleni. Nt. szerkesztő úr, aggályaim sok tekintetben beteljesedtek. Mihelyt az egyházpolitikai törvények életbe léptek, a somogyi földmíves azt kezdte hirdetni: no ezután nem megyünk a paphoz esküdni, ingyen megesket az anyakönyvvezető, a stóla, mit a papnak fizetnénk, jó lesz lakzira. De még azt is lehet hallani: nem bírjuk az egyházi * E cím alatt rovatot nyitunk s tisztelettel felkérjük Lapunk olvasóit, különösen a nt. lelkipásztorokat, hogy az új egyházpolitikai törvények hatására vonatkozó tapasztalataikat e rovatban közölni szíveskedjenek. Szerk. terhet, leszünk felekezetnélkülivé, vagy unitáriussá, mivel ott minden 15 ével betöltött lélek csak egy frtot fizet. Nagy baj nálunk Somogyban, hogy a papi, tanítói fizetések lélekre vannak kivetve K . . . . on pl. minden 12 évet betöltött lélek fizet a papnak, tanítónak, egyháza kiadásának fedezésére 3 frt 7 krt, de ha a termény ára emelkedik, akkor még többet fizet, egy lélekre esik 2 frt 60 kr. egyházi adó, épen kétszerese az evangélikusoknál lévő adónak. Mielőtt az egyházpolitikai törvények életbe léptek, meg kellett volna a protestáns népen a terhet könnyíteni, ezt pedig csak az egyházak csoportosításával lehet. Mi szükség minden 300—500 lelkű egyháznak papot adni. A közelíekvő egyházakat egyesíteni kellene, miáltal a népen a tehert meg lehetne könnyíteni, de meg az egyesítés által a lelkésznek is tisztességesebb fizetése lenne. A konventnek oda kellene működni, hogy az állam tekintélyes évi segélyt adna a reformátusoknak, és ha a segély megadása után lettek volna életbe léptetve az egyházpolitikai törvények, nem lett volna annyi baj a református egyházakban! Igaza van Kaasnak: pénz és állam nem teremthetnek vallást és nem tarthatják fenn az egyházat, erre csak a hit ereje képes! Hithűség, fájdalom, kihalt a ref. nép nagy részében. Tiszta ref. egyházban nevelkedett férfi és nő pápista lett; egy tekintélyes ref. egyházban, egy másik ref. íöldmíves leánya lett pápistává, csak azért, hogy r katholikushoz mehessen férjhez. Szomorú jelei az időnek. Áldozatkészség, az is kihalt a ref. nép nagy részében. Alig adakoznak néhány forintot évenkint. azt mondják, fizetünk eleget, nem adakozhatunk; ha pedig építkezni kell és a pénzt Somogyban birtokra is kiakarjuk vetni, akkor azzal állanak elő, nem engedjük, birtoknak nem kell pap és ha mégis birtokra is kivetjük, akkor néhány lélek pápista lesz, mint történt egy somogyi református egyházban. Hitet, lángolót, kell a ref. gyermekek szivébe becsepegtetni, e végett a népiskolai nevelést reformálni kell, kitűnő, a gyermek felfogásához való — kézi — vallási könyveket kell a ref. népiskolások kezébe adni. Az egyházkerületek tudtak egyházkormányzatra egyesülni, miért nem egyesülnek a népiskolai ügyekben is? A konvent hirdetne pályázatot vallási és más tankönyvekre. biráltatná meg tekintélyes egyénekkel és lenne az öt egyházkerületnek használható jó népiskolai tankönyve! Nt. úr, sürgesse a tekintélyes ref férfiakat, hogy mielőbb orvosolják a ref. egyház bajait, hogy az egyház necsak éljen, hanem viruljon és méltó helyét elfoglalhassa Magyarországban! Szives üdvözlettel tisztelője K , 1896. febr. 12. M. P. ev. ref. lelkész. A tiszáninneni Névtár ügyében. Nagytiszteletű Szerkesztő Ur! Recses lapja, folyó évi 8-ik számának > Különfélék < rovatában * Beküldetett < aláírással, egy közlemény jelent meg, a mely a »Sárospataki Lapokkal* polemizálván, két olyan dolgot tárgyal, a mely. név nélkül ugyan, de nekem is szól. Méltóztassék megengedni, hogy mindkettőre vonatkozólag elmondhassam rövid felvilágosításomat. Az egyik a tiszáninneni egyházkerület •»Névtár* ügye, a mely egyenesen reám is azért tartozik, mert azt én szerkesztettem. Midőn a tiszáninneni egyházkerület, a tapasztalatokból származott erős vonako-