Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-02-07 / 6. szám

ben létének, esetleg özvegységének, a kiskorú gyermekek­nél azok kiskorúságának s a nyugtát aláiró gyám vagy gondviselő keze alatt lételüknek igazolása. VI, Végre a külföldiek ügyében, kikkel több országra vonatkozólag azon egyezség köttetett meg, hogy ha alatt­valóik itt halnak el vagy lépnek házasságra: az erről szóló kivonat hivatalból az illetékes konzulátus vagy kö­vetség útján oda megküldendő. íme, lelkészeinknek ezen ügyekben kellett eddig az állam szolgálatában hivatalból, ingyen anyakönyvi kivo­natokat kiadniok. a mint azt a fentebbiekben nevezett lelkész barátom összeállította. Többször és több helyen volt alkalmam hallani, hogy az anyakönyvi kiadványozások jó két-harmadrészét az állami és közigazgatási hatóságoktól jövő felszólítá­sokra kell lelkészeinknek végezniök, s így a lelkészi hi­vatal hatásának jól felfogott érdekéből csak örülnünk lehet azon, ha ezen nagy teher lassanként lehull vállaink­ról, hogy állásunknak megfelelőbb munkát vehessünk föl aztán azokra. Teljesen igazoltnak tartom nevezett barátom hozzám intézett levelében kifejezett azon véleményét, hogy »a jö­vedelemmel egyáltalán arányban nem álló tömérdek zak­latástól fogunk megszabadulni«; s szívesen elhiszem ne­kie, ha, (lelkésztársára is célozva), azt írja, hogy »mi a magunk részéről óhajtva várjuk e szabadulást«. Ez tehát az éremnek a másik oldala. Sok, nagyon sok, lelkészi hivatalunk szelleméhez nem illő teendőtől meg fogunk az állami anyakönyvvezetés életbeléptével lassanként szabadulni. De vezetnünk kell tovább is az egyházi anyaköny­veket. Ez mellőzhetetlen teendőnk leend. Utasítsa majd a zsinat a konventet, hogy adjon lel­készeink kezébe új rovatozású anyakönyvi íveket, vagy szabja elő, hogy mely rovatok lesznek azután üresen hagy­hatók, vagyis egyszerűen egy egyenes vonallal áthuzandók. Új egyházi anyakönyveink némelyikébe egyáltalá­ban fölösleges lesz annyi rovatot vinni be, mint a mennyi az eddigiekben volt, hiszen azoknak ezentúl jórészben más rendeltetésűk lesz, mint a mi eddig volt. Azokból többé kivonatokat alig adhatunk; az állam nem tekinti azokat többé az egyesek születése, házassága és halálának összes ténykörülményeit magokban foglaló köziratoknak, s elvesz­tik azok úgy az adminisztratio functióknál. a nemzet­gazdászati és forgalmi viszonyoknál, mint főleg az egyé­nek jogviszonyainak megítélésénél eddigi főfontosságú sze­repüket. Az 1894. évi XXXIII. törvénycikk 35—44. §-aiban a születési anyakönyvek 63—67. §-aiban a házassági anyakönyvek, s végre 68—76. §-aiban a halotti anya­könyvek miként leendő vezetéséről intézkedik, kellő helyen mindháromnál felsorolván az illető anyakönyvek rovatait is és pedig, valljuk be, az állam szempontjából eléggé gyakorlatiasan. A születési anyakönyv rovataiból mellőzi az állam például a keresztszülők, a szülésznő és a keresztelő lel­kész, a netaláni elhalálozás és a jegyzetek rovatát. E két utóbbira azonban, a törvény egyéb intézkedéseiből látható­lag, neki is szüksége leend. A mi új ezen anyakönyvünknek elég lesz ezentúl a »szülöttek és* szavak elhagyásával egyszerűen >a meg­kereszteltettek anyakönyve« nevet adni, s a két utolsó rovatot »Jegyzetek* cím alatt összefoglalni. A szülésznő nevét mi csak a gyermek azonosságának nagyobb bizto­sítása céljából vettük be anyakönyveinkbe. Ezentúl ezen szempont tekintetbe vétele nem reánk tartozván, az bátran mellőzhető, valamint talán rövidíthető a szülékre és kereszt­szülékre vonatkozó adatoknak oly nagy részletességgel való bejegyzése is. Esketési anyakönyveink szintén kevésbé részletezők lehetnek, mint eddig voltak. Jegyezzük föl az egyházi es­ketésre jelentkező feleknek neveit, vallását, állását, polgári egybekelésük, egyházi esküvésök idejét, tanúikat, az eskető lelkész nevét, hagyjunk egy kis »Jegyzet* rovatot és ez elég lesz. Hasonlóképen megrövidíthetjük halotti anyaköny­veink rovatait is *a betegség vagy a halál más neme* rovatának elhagyásával, benne lesz az az állami anya­könyvben. Különben eddigi anyakönyveinket, ha úgy tetszik, bátran meg is tarthatjuk, s csak arra kell ügyelnünk, hogy a ki nem töltendő rovatokat egy egyenes vonallal húzzuk át. Esketési anyakönyvünk »Jegyzetek* rovatába pedig, egyelőre legalább, míg ezen könyvünk be nem telik, bátran bejegyezhetjük a polgári egybekelés idejét. És ha hazánk liberális kormányának sikerülend ke­resztülvinni a vallás szabad gyakorlásáról való törvény­javaslatot is: akkor az eddiginél összehasonlíthatatlanul nagyobb fontossága leend az áttérteJcről és kitértekről ve­zetett anyakönyveknek. Egyházi főhatóságainknak tehát kötelességük leend ezek egyöntetű vezetéséről is egyházkormányzati úton gondoskodniok. Debrecen. Csiky Lajos, ISKOLAÜGY. Ujabb mozgalmak és hangok középiskolai nevelésügyünk terén, Prot. középiskoláink a lefolyt évtized alatt külsőleg tagadhatatlanul sokat haladtak. Számos csonka gimnázium kiegészült, vagy a kiegészülés stádiumában van. Sok helyen új épületeket, valóságos palotakat emeltek, vagy készülnek emelni a tanügynek. A tanárok fizetése, jórészben, kor­szerűleg rendezve van vagy rendezés alatt áll. A tanesz­közökre évenként ezreket költenek az intézetek, s ma már a hiány e tekintetben is mind kisebb körre szorul. A középiskolai oktatás külső föltételei tehát viszo­nyainkhoz s korábbi elmaradottságunkhoz képest eléggé megvolnának. A külső siker is megvan a tanításban. A növendékek minden túlterhelés és tömési szakrendszer elle­nére is tűrhetően elérik a középiskolának, hogy úgy szól­jak. elmére ható célját, t. i. az általános műveltség és tudomány alapjainak lerakását. De középiskoláink belső életében, általán a belső fejlődés útján még mindig sok a kivánni való. A prot. tanárkarok szétszaggatva, eltagolva állanak, sőt még önönmagokban is részekre oszlanak. Nem érzik a közös szellem fuvallatát, nem szívják magokba az egyet­értés levegőjét. Nincs ez országban magyar protestáns tanári közszellem. Az össze nem tartásnak több elszomo­rító tünetei mutatkoznak náluk. A közös kapcsot képező »Prot. Tanáregyesület* eszméid hidegség és közöny miatt, idő előtt kialudt s félő, hogy még a reformátusok sem tudnak országos egyesületté tömörülni. Hivatva lenne pe-

Next

/
Oldalképek
Tartalom